Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)
XVII. fejezet. Területi vízmérleg
A Dunából történő vízkivételre és — a Sió csatornázásához kapcsolódóan —• a Sión visszaszivaty- tyúzott Duna vízre alapozott öntözési tervek vízigényei ebben a mérlegben nincsenek figyelembe véve 2.33 vízmérleg шо-ban Elöljáróban említettük, hogy a vízigények legjelentékenyebb tételeinek előirányzott fejlesztése már a biztosítható vízkészletek szabta határok figyelembevételével történt. Ez az oka, hogy az 1980. évi vízmérlegben a Balatonvidék ezidőszerinti jelentékeny vízhiányai (lásd a 2.41 táblázatot) nem jelentkeznek. Ennek előfeltétele természetesen az előirányzott tározási program megvalósítása, továbbá a Balaton vízeresztési rendjének a vízhasznosítási igényekkel való összeegyeztetése a gazdaságossági kérdések tágkörű elemzése alapján. Amíg a felszíni vizek esetében — a mértékadó augusztusi mérleget véve alapul — a készletek gyakorlatilag teljes mértékben hasznosítottnak tekinthetők, a felszínalatti vízkészleteknek csak kis százaléka van lekötve. Azt, hogy a további fejlesztésekben a felszínalatti vízkészletek fokozottabb igénybevétele és újabb tározási, illetve talajvízdúsítási lehetőségek kihasználása milyen arányban jut szerephez, a vízigények mennyiségi és minőségi követelményeinek részterületenkénti elemzése alapján lehet majd megállapítani. A Sió csatornázása útján a Balatonvidék területe egyre fokozódó mértékben bekapcsolódhat a dunai vízhasznosításokba is, amiről a vízmérleg számai nem tesznek említést. 2.34 VÍZKÉSZLET NAGYTÄVLATBAN A nagytávlatban rendelkezésre álló vízkészletek közelítő értékének megállapításában lényegében ugyanazok a meggondolások és adatok szolgálhatnak támpontul, amelyeket a 2.31 pontban az 1980. évi vízmérleg vizsgálata során foglaltunk össze. A felszíni vizek további tározásval — elsősorban a halastavakhoz kapcsolódó helyi tározókkal — lehet növelni a tározással biztosítható folytonos vízsugár értékét. A vízfolyások medrében hagyandó élővíz (alapvíz) tekintetében a nagytávlatra vonatkozóan is a 2.3113 pontban ismertetett előírást vettük alapul. A felszínalatti vízkészleteket —a 2.3114 pontban foglalt meggondolások alapján — változatlanul megtartottuk az 1960. évi mérlegben megállapított értékekkel. A vízkészletek minősége tekintetében feltételeztük, hogy a tározások legnagyobbrészt jó minőségű („A”) kategóriájú) vizet fognak szolgáltatni és a víztisztítási előírásoknak sikerül fokozottabb mértékben szerezni. *.35 VÍZFELHASZNÁLÁS nagytAvlatban A Balatonvidék Vízgazdálkodási Kerettervének szakágazati fejezetei többnyire csak az 1980-ig előirányzott fejlesztésekről adnak számszerű értékelést. Csak az öntözéssel kapcsolatosan álltak rendel kezésünkre további tényleges számadatok. Minthogy azonban ez a legnagyobb vízfogyasztó, elfogadhatónak ítéltük a nagytávlati vízigényét az 1980. évi igény és az öntözés további fejlesztése miatt várható igény összegeként megállapítani. 2.36 NAGYTÄVLATI vízmérleg Az előző pontokban leírtak szerint meghatározott vízkészleteket és vízigényeket a 2.43 táblázatban csatolt nagytávlati vízmérleg hasonlítja össze. A vízmérleg eredményeinek a nagytávlat esetében még fokozottabb visszahatása van a szakágazati fejlesztésekre, mint az 1980. évi állapot esetében. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a fejlesztések általános és részletes tenveinek kidolgozása a vízmérleg eredményeit módosítják. A részletesebb feltárások eredményei alapján számottevően módosulhatnak természetesen a vízkészletoldal tételei is. A vízmérleg vizsgálattal összehangolt fejlesztések eredményeként elsőrendű célként jelentkezik a vízkészletek kihasználtsági mértékében ezidőszerinti mutatkozó aránytalanságok fokozatos megszüntetése. 296
