Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)
XVII. fejezet. Területi vízmérleg
melhető ki, a fenti megosztás okozta hiba sokkal kisebb, mint amit magának a vízkészletnek a meghatározásánál elkövethettünk. Az elmondottaknak megfelelően a 3. sz. TVK- egység rétegvízkészlete kereken 1,5 m3/s-ra adódik. 2.2124 A KARSZTVÍZ A karsztvízkészletet, a korábbi beszivárgási tanulmányok alapján a hegységekre, illetve hegységrészekre megállapított vízkitermelési értékkel vettük számításba. A természetes forrásokat, illetve a meglévő vagy létesíthető mesterséges feltárásokat nem választottuk külön. A kasztvizeknél 2 minőségi osztályt állítottunk fel. A források és víztermelő aknák útján felszínre jutó karsztvizek általában a mindenre alkalmas „A” kategóriába sorolandók. Ettől eltér abá- nyák útján kiemelt vízmennyiség, amelyet „C” kategóriába tartozónak ítéltünk. A kasztvízkészlet geológiai értelemben a szomszédos TVK-egységekkel, műszaki értelemben pedig a karsztra támaszkodó szomszédos rétegekkel s így a rétegvizekkel és talajvizekkel függ össze. Ennek az összefüggésnek a mértékét ma még nem ismerjük teljesen, de azt tudjuk, hogy sokszor számottevő mennyiségről van szó. A készletek meghatározásánál ezt igyekeztünk figyelembe venni, de teljes mértékben ma még nincsen rá lehetőség. Ez az elhanyagolás a biztonság javára szolgál. A karsztvízkészlet műszaki- és hidrogeológiai vonatkozásban egyaránt szorosan összefügg a szomszédos 1. sz. TVK-egységével. A Balatonfelvidék és a Bakony kapcsolata olyan szoros, hogy a készlet szétválasztása csak a karsztos területek arányában történhetett. A 3. sz. TVK-egység karsztvíz- ksézlete 2,1 m3/s-re becsülhető. 2.2125 AZ ÄSVÄNY-, HÉV- ÉS GYÓGYVÍZKÉSZLET Az ásvány-, hév-, és gyógyvíznek, ennek a tulajdonképpen 3 különböző vízfajtának még nagyságrendi készletbecslése is nagyon nehéz feladat. Ezért egyrészt egyszerűsítésekre, másrészt sokszor feltevésekre vagyunk utalva. így nem foglalkozunk a hideg és langyos gyógyvizekkel, mert általában helyi jellegűek és számottevő mennyiséget nem képviselnek. A 25 C° alatti — langyos — vizek készletét a hideg vizek mérlegénél egyébként is figyelembe vesszük. A 25—35 C° közötti gyógyvizek készletét már itt becsüljük meg. A közölt adat azonban csak tájékoztató jellegű, mert lényegében nem állapítható meg, hogy mennyi belőle az utánpótlódó készlet és mennyi az alapkészlet-fogyasztás. A melegvizek — amennyiben nem meleg karsztvizek — már alig rendelkeznek utánpótlódással. Ezért becsléseink inkább csak arról tájékoztatnak: milyen mértékben javasoljuk az egyes víztartókat megcsapolni, hogy kimerülésük ne legyen gyors, hanem évtizedekig tudják az igényeket zavartalanul kielégíteni. A 35 C° feletti hévizeket két alapvető csoportba sorolhatjuk, éspedig az alap- és fedőhegységekből, továbbá a medenceüledékekből származó hévizekre. Az első csoportba általában karsztos jellegű, vagy lejtőtörmelékből származó hévizek, a másikba pedig rendesen homokkőből, ritkán homokból kilépő vizek tartoznak. Mai ismereteink szerint geológiai időkben gondolkodva mindettőnek, de elsősorban az alap- és fedőhegységi vizeknek van utánpótlásuk. Műszaki szempontból azonban ezeket — néhány sajátos terület kivételével —, gyakorlatilag utánpótlás nélkülieknek kell tekintenünk, s így a készletmeghatározás feladata megint olyan irányértékek adása, amelynek hasznosítása mellett évtizedekre — évszázadokra elegendő lesz a készlet. Hangsúlyozni kell, hogy a rendelkezésre álló kevés adat miatt a készletek meghatározására mód nincs, csak tájékoztató adatokat lehet megjelölni a legkedvezőbbnek látszó előfordulások fejlesztési lehetőségeit illetően. A meleg- és hévizek a terület általános és helyi sajátságainak megfelelően a legkülönbözőbb össze- tételűek lehetnek. Ezek közül kerül ki az ásványéi gyógyvizek döntő többsége is. A készletbecslésnél ezért csak a ténylegesen feltárt víz minősége alapján lehet sorolni a készletfajtákat. A sztatikus és dinamikus készlet mellett az ásvány-, hé- és gyógyvizeknél még a vegyi készlet meghatározásának a kérdése is fel szokott merülni. Ezzel itt nem foglalkozunk, — tekintettel a meghatározás jelenlegi leküzdhetetlen nehézségeire, másrészt arra a vezsélyre, hogy a gyógyítás és népegészségügy szolgálata elsikkadhatna és helyette egyesek vegyi bányának tekintenék a termális vizeket. 2.22 A VÍZFELHASZNÁLÁS 1960-BAN 2.221 A vízhasználatok adatainak begyűjtési módja és megbízhatósága A felhasznált vízmennyiségek adatai általában a helyi vízhasználó szervek többnyire mérések alapján szolgáltatott hivatalos jelentéseiből származnak. A kisebb vízkészletfogyasztóknál mérési lehetőség hiányában becsült adatokra lehetett csak támaszkodni, melyek szakszerű helyszíni ellenőrzése csupán részben volt biztosítható. 2.222 Az i\tóvízfelhasználás A vízfogyasztás értékét a vízműveknél a napi mértékadó víztermelési kapacitásból számított, fővízmérőn át pontosan mért adatok alapján, a törpevízműveknél, általában a szivattyúk és meghajtó elektromotorok teljesítményéből számítással állapították meg. A kizárólag helyi vízkészletekből felhasznált víz- mennyiség mintegy 170 1/s túlnyomó része a balatoni üdülőhelyek vízellátását szolgálja. Felszíni ivóvízkivétel Siófokon és Balatonföld- váron van, mindkét helyen korszerű víztisztítóberendezéssel. A többi balatoni üdülőhely a déli parton rétegvizekből (3/B), az északi parton kasztvizekből (3/A) szerzi be vízszükségletét. A terület ellátásában az üdülőhelyek közművesítése a központi kérdés. Ezeknél a vízbeszerzés, különösen az északi aprtvidéken, már jelenleg — 291
