Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)

I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban

I. FEJEZET Á vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban 1. A vIzgazdAlkodAs A víz, mint természeti elem, a társadalom, a ter- mleés nélkülözhetetlen létfeltétele, körforgásával szoros kapcsolatot létesít a természet és a társa­dalom között. A vízgazdálkodás olyan tervszerű tevékenysége, amely földünk jelentős részét képező álló és mozgó vizet a népgazdaság folytonos fejlődése érdekében törekszik szabályozni, hasznosítani, illetőleg felhasz­nálni. A vízgazdálkodás az összefüggések felismerésével, tudatos, tervszerű irányító tevékenységével, sőt ter­mészet-átalakító jelleggel is biztosítja a társadalom igényeinek megfelelő kielégítését. „A vízgazdálkodás tehát a természetes vízháztar­tás céltudatos, tervszerű szabályozására irányuló műszaki, gazdasági, tudományos, jogi (igzgatási) te­vékenység rendszere, amelynek feladata, hogy a bő­vített szocialista újratermelés céljából a szükség­leteknek megfelelő mennyiségben, minőségben és időben biztosítsa a vizet és megóvja a társadalmat a víz kártételeitől.” (Dégen Imre országos vízügyi főigazgató meghatározása.) A föld felületén uralkodik az az objektív termé­szeti törvény, hogy a felületi egyenlőtlenségek ki­egyenlítődjenek, a magasabb helyek elhordásra ke­rüljenek. Ennek a folyamatnak az eszköze (a szél kisebb mértékű közreműködése mellett) a víz, il­letve annak eleven ereje. A vízgazdálkodás ezt a természetes folyamatot a vízépítés révén úgy szabályozza, hogy az lehető­ség szerint kártétel, (a kultúra és civilizáció szá­mára szükséges vízkincs lehető legnagyobb meg­óvása, illetve hasznosítása mellett) nélkül történ­jék meg. Az emberiség történelme számos esetben bebizo­nyította, hogy államok, népek boldogulása, jóléte mennyire függ a vízzel való kapcsolatoktól. (Egyip­tom múltjában a Nílus hasznosítása. — Üjkori tör­ténelemben Szuez-csatorna.) A vízgazdálkodás fejlődése a történelem során szorosan kapcsolódik a kultúra és civilizáció fejlő­dési fokához. Az ősi kultúrák: a kínai, sumir, egyip­tomi, görög, római, stb. magasfokú vízgazdálkodás­sal teremtették meg mezőgazdaságuk, városi életük vízszükségletét. Az európai népek életében a vízgazdálkodás év­századokon keresztül ismeretlen fogalom volt. A népesség szaporodásának, a mezőgazdaság bel­terjessé válásának, az ipar, kereskedelem, továbbá a lakosság kultúrigényének hatására indulnak meg először a vizek kártételeinek elhárítására, majd a hajózás érdekében végzett vízépítés, később a víz­hasznosítás műszaki munkái. A tervszerű vízgazdálkodásnak hazánkban különleges fontossága van az óceáni, mediterán és szárazföldi éghajlati hatások váltakozása, a sajá­tos domborzati viszonyok miatt. Előfordult, hogy a Tisza völgyében az aszály ellen, a Duna völgyében árvíz ellen kellett ugyanazon időben küzdeni. A mélyfekvésű alföldeken belvizek pusztíthatják a termést, amikor a dombvidékek gazdagon terem­nek. Még kedvező időjárás mellett is, egy-egy domb­vidéki zápor milliós károkat okozhat a rendezetlen vízfolyások menti településekben (Szekszárd). A túlnépesedett ipari területeken a fokozódó víz- szükséglet mennyiségei és minőségi biztosítása, a szennyvizek kezelése okoz fokozódó problémákat. A bányaművelés egyes területeken csökkenti a felszínalatti vízkészleteket, süllyeszti a karsztvizek nívóját, más területeken számottevő mennyiségű, de kétes minőségű vizet juttat a felszíni vízfolyá­sokba. Külön problémát okoz a nagyobb, vízfolyás nél­küli városok (pl.: Székesfehérvár, Keszthely) csa­padékvizeinek, különösen azonban a házi- és ipari szennyvizének elhelyezése. A városok, lakótelepülé­sek közüzemi vízellátásánál a lakosság ivóvízellá­tása nehézségekbe ütközik. A vízgazdálkodásnak két különféle jellegű, de természeti és népgazdasági összefüggéseinél fogva el nem választható tevékenysége van: a vízkárelhá­rítás, valamint a vízhasznosítás. A vízkárelhárítási és a vízhasznosítási tevékeny­ség a feladatok műszaki jellege szerint különféle szakágazati munkában nyilvánul meg. Ezek a szak­ágazatok egymással és a népgazdaság minden ágá­val a legszorosabb kapcsolatban vannak. Az árvizek akadálytalanul levonulását, a jégtor­lódás megszüntetését, a biztonságos hajózást a fo­lyamszabályozási munkák teszik lehetővé. A fo­lyók felduzzasztott vize, víztározók létesítése, a ha­józással, vízenergia-termeléssel, öntözéssel egyfor­mán szolgálja a közlekedés, energiaellátás, mező- gazdasági termelés érdekeit. A vízelátás, szennyvíz- kezelés nemcsak kulturális és egészségügyi szükség­let, hanem az ipar igényeit is kielégíti, megóvja vi­zeink tisztaságát és ismételt felhasználásra teszi al­kalmassá. A társadalom fejlődésével, a lakosság kulturális * 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom