Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
Balatonboglári öblözet. Az 1,73 km2 területű kis öblözet a Jamai patak választja el a szomszédos Zardavári öblözettől. Itt főképpen a Balaton átlagos vízszínénél 70 cm-rel mélyebb terület rendezéséről lehet szó. A vízhasznosítás csak olyan mértékben lehetséges, amennyiben a csatornák tározni tudják a nagyobb záporok vizét és ezáltal a szárazság idején altalaj áztató öntözést lehet végezni. A vízrendezésnek az öblözet- ben az a célja, hogy megfelelő sűrűségű szívócsatorna-hálózat segítségével a káros csapadékvizeket a kellő időben vezethessük le és ezáltal jó rétgazdálkodást tudjunk elérni. A jelenlegi állapotban csak két főcsatorna és a torkolatnál szivattyútelep épült ki, jelenleg tehát a lecsapolás nem kielégítő, és emiatt csak értéktelen savanyú fű terem. A csatornasűrűség most 21,4 m/ha, amit 50 m/ha sűrűségre kell kifejleszteni. l.elle-szemesi öblözet A 810 ha kiterjedésű öblözetből jelenleg 312 ha halastó és 498 ha rét-legelő. A mezőgazdasági művelésre megmaradt 498 ha területen összesen 16 500 fm lecsapoló és szívócsatorna-hálózat működik, tehát a csatornasűrűség 16 500 fm/498 ha = 33 m/ha. Az eddigi tapasztalatok alapján 50 n/ha csatornasűrűség szükséges a jó rét- és legelőgazdálkodás kialakításához. Az öblözet mezőgazdasági művelésének megmaradt területén két termelőszövetkezet és egy állami gazdaság működik, így a fejlett állattenyésztéshez nagymennyiségű és jóminőségű szénatermés szükséges. Ennek alapfeltétele, hogy a felszíni káros vizeket elvezessük, azonkívül a talajvízszintjét legalább április közepére a terepszint alá 60—80 cm- re szállítsuk le, amit kellő sűrűségű szívócsatornahálózat kiépítésével lehet elérni. A csatornahálózat nyári záporok után a vizet tározhatja, azzal talajáztató öntözést lehet megvalósítani. Balatonöszödi öblözet A 452 ha területű öblözetben a közelmúltig csak savanyú fű, és legfeljebb alomnak megfelelő csíksás termett. A Szemesöszödi Termelőszövetkezet megalakulása után a legmélyebb fekvésű területeken 1959-ben lecsapolócsatorna-hálózat létesült, majd 1960—61-ben 0,4 m3/s teljesítményű szivaty- tyútelep épült. Már az eddigi munkálatok is a rétek és legelők megjavulását okozták. A szívócsatorna-hálózatot még ki kell építeni, hogy a korszerű és jóminőségű rét- és legelőgazdálkodás kifejlődhessék. Az eddigi csatornahálózat 14,3 m/ha kiépítésű sűrűségét 50 m/ha-ra kell emel ni. A csatornahálózatban tárolt vízzel altalaj áztató öntözést lehet végezni. Szántódi öblözet A 179 ha kiterjedésű öblözet külterjes állapotban van, csak a főcsatorna működik, a szívócsatorna-hálózatot nem építették ki. A magasabb hátakon szárazabb években kukoricát termelnek, a középmagas réteken rétgazdálkodást találunk, a legmélyebb részek elnádasodtak. Az öblözet jó mezőgazdasági hasznosítását a vízrendezés megvalósításával lehet csak biztosítani, ennek alapfeltétele a megfelelő sűrűségű szívócsatorna-hálózat kiépítése. Az eddigi csatornahálózat sűrűsége 21 m/ha, amit 50 m/ha sűrűségre kell kifejleszteni. A csatornákban a nyári záporok után tározotl vizet öntözés céljára lehet felhasználni. Tóközi öblözet A 104 ha kiterjedésű öblözetben eddig külterjes rét-legelő-gazdálkodás folyik. Az öblözet mélyfekvésű lápos területeit a keleti öblözet határszélén vonuló Balatonendrődi vízfolyás árvizei elöntik és csak a patak kisvízei idején tud a kiömlött víz egy része lassan gravitációsan visszafolyni. Az elöntések legnagyobb része a tartósan száraz időjárás esetén elpárolog. Az eddig kiépített csatorna- hálózat elég sűrű — 41 m/ha —, de elhanyagolt állapotban van. A szükséges kiépítés 50 m/ha. A csatornákban a száraz időjárás után hulló záporok vizének egy részét tározni lehet és később öntözésre felhasználni. 2.211 Talajvízszín-szabályozás A Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság területén a múltban főleg Veszprém megyében a felszíni vizek levezetésével foglalkoztak, a befogadókat rendezték, így a soronkövetkező feladat az egyes nagyobb kiterjedésű lapos fekvésű területek termő- vé-tétele, részben a jobbminőségű széna termelése érdekében. A talaj vízszint-szabályozás mint legnagyobb felületi egység a Tapolca völgye. Itt mintegy 2700 ha területet kellene szabályozás alá venni, mintegy 1500 ha szántó területtel. A kiterjedt völgyben, északi-déli irányban a terep kisesésű. Nyugatról keletre a terep emelkedő irányú, s így a javításra váró szántók zöme a völgy keleti oldalán folyó magasvezetésű Tapolca patak mentén van. Az altalaj felszíni rétege az alsó szakaszon humusz, legtöbb helyen a mélyebb fekvésű területeken tőzeg található elég nagy mennyiségben, az alatt áteresztő sárgás-szürke homokos agyag. A szabályozást nyílt árokhálózattal irányoztuk elő. A kiterjedt nagyterületi völgyben nagy szerephez jut a talajvízszint-szabályozás a termelés fokozása érdekében. Az Egervíz vízgyűjtője Szigligettől — Gyula- kesziig terjedő szakaszán főleg rétterületek javítása lenne szükségszerű, a fejlett állattenyésztés takarmánybázisának kialakítása érdekében. Bár a tereprendezési viszonyok nagyobbak az előző vízgyűjtőnél, a szénatermés minőségének javítása érdekében szükséges a talajvízszint-szabá- Ivozást végezni. Itt is nyílt árokhálózattal célszerű a szabályozást végezni, az altalaj adottságoknak teljesen megfelelő. Az Egervíztől — a Somogy Veszprém megyei 20 3 TVK 153
