Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
vizsgálatok, összehasonlítás és egyéb mérések, valamint megfigyelések alapján határozták meg. A talajok és növényzet együttes eróziós ellenállását a tervezés, valamint a végrehajtás módszertani céljaira, helyszíni mérések, vizsgálatok és adatfeldolgozás alapján állapították meg. Az eróziótól mentes terepszakaszt megállapították az agronómiái védekezés gyakorlata, valamint a műszaki védekezés mértékének megállapítása cáljából. A vetésszerkezet a növényi kultúrák csoportos meghatározásával (azok talajvédelmi értéke szerint) történt. A talajvédelmi védekezésnél felhasznált továbhi segédletek a következők voltak: Kreybig Lajos l:25 000-es méretarányú átnéze- tes talajméreti térkép talaj ai; Stefanovits Pál és Szűcs László genetikus talajtérképe; Matyasovszky Jenő, Stefanovits Pál és Duck Tivadar eróziós talajtérképe; Babos Zoltán összeállítása a mértékadó csapadékról. A művelési ágmegoszlást (megyei és járási bontásban) az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal; a növénytermesztés adatait (az állami gazdaságok esetében megyei, míg a tanácsi szektor esetében a megyei és járási bontásban) a Központi Statisztikai Hivatal adta meg. A tervezés érdekében lényeges lett volna, hogy a terv megállapításait hazai talajvédelmi kutatási eredményekkel lehessen igazolni. Tekintettel arra, hogy a tudományos kutatás a talajvédelem gyakorlati kérdéseivel eddig alig foglalkozott, elsősorban külföldi kutatási eredményekre, másodsorban pedig hazai megfigyelésekre és számításokra kellett támaszkodni. Lényeges megállapításhoz vezetett, hogy a hazai megfigyelések, számítási eredmények és tapasztalatok túlnyomóan megegyeztek a külföldi kísérletek eredményeivel. A hazai tudományos vizsgálatok főleg az alkalmazott kutatások területén hiányoznak. Ezért ezeket kellene a legsürgősebben országos méretekben, országos tematika alapján megindítani. A Balaton-menti mélyterületek vízrendezésével és talajvízszint szabályozással kapcsolatban a közelmúltban végeztek kísérleteket a Keszthelyi Tudományos Kutató Intézetnél és a Balatonnagybe- reki Állami Gazdaságnál. A Balatonnegybereki Állami Gazdaságnál 1952- ben végzett kísérletek eredményeit a Keretterv készítésénél felhasználták. A kísérletek 1952. október 24-től december 4-ig, tehát az őszi hónapokban történtek. Kívánatos lett volna további kísérleteket végezni januártól szeptember közepéig is. A keretterv készítéséhez nagyon fontos eredményeket értek el a Keszthelyi Mezőgazdasági Tudományos Kutatóintézetnél, amelyet néhány évvel ezelőtt a Keszthelyi Mező- gazdasági Akadémiához csatoltak. Az itteni kísérletek eredményei agrotechnikai szempontból is tanulságosak. A nagyüzemi gazdálkodásnál minél nagyobb táblák kialakítása szükséges a gépi művelés gazdaságos és akadály nélküli megvalósítása céljából. A talajvízszabályozás és egyúttal az altalajáztató öntözés jó megoldása céljából minél sűrűbb szívóárok hálózatra van szükség, amit nyílt árokhálózattal nem lehet megoldani, ill. megvalósítani. 2.12 A TERVEZÉSNÉL KÖVETETT FEJLESZTÉSI ALAPELVEK 2.121 A kisvízfolyások tervezésénél követett fejlesztési alapelvek — A tervezés során ki lett domborítva az a fontos szempont, hogy a kisvízfolyás és a vízgyűjtőterület szervesen összefüggő egész. A kettő pontonkénti elhatárolása — rendezés munkamódszerei alapján — csupán az áttekintés megköny- nyítése érdekében történt. A két munkamódszert a vízfolyások vonalas és vízgyűjtő területi jellege jellemzi. — Elsősorban a már megkezdett munkálatokat kell befejezni. — A még szabályozatlan, illetve nem egységesen, vagy nem megfelelő mérettel karbahelyezett kisvízfolyások közül először is a népgazdaság szempontjából jelentősebb, a vízrendszer gerincét alkotó befogadókat és főbb mellékvízfolyásokat kell teljesen rendezni. — A mederszelvények kiépítésére mezőgazda- sági árterület esetén általában mértékadó a 10%-os valószínűséggel előforduló vízhozam. A mértékadó vízhozamot a medernek a környező tereppel színelve, rövidebb alacsonyabb szakaszon töltséek közöt 5—15 cm-es biztonság mellett kell tudni levezetni. — Belterületeken városokban 1%-os községekben 2%-os Ipar- és egyéb fontos telepeknél 1%-os előfordulási valószínűségű nagyvízhozamra történik a méretezés. — A műtárgyak átépítését nem kell előirányozni, ha kártétel nélkül átvezethető rajtuk a következőkben megadott előfordulási valószínűségű nagy- vízhozam: Vasúti hidak: fő és mellék vonalakon 1% belsőségében 0,5% Közúti hidak: belsőségében és külsőségében 1% Dűlőúti hidak: ha a csatlakozó úttest a völgyet kiemelkedően elzárja 1—2% Ha az úttest koronája a völgyfenékkel szinel 3% Zár meder esetén (bujtató, áteresz, stb.) a közúti hidakra megadott érték Duzzasztók : belsőségben 1% külsőségben 2% A szerkezet alsó éle és a mértékadó vízszint között I. kategóriájú vízfolyásokon min. 1,0 m; II. és 143
