Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
V. FEJEZET Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése 1. BEVEZETËS A feldolgozás során három időszakot különböztetünk meg. Az első időszak határa 1960. december 31-e, mely a szövegben megegyezik a jelennel és egyben elhatárolja a múltat. A második időszak 1960-tól 1980-ig terjed és ez szorosan kapcsolódik a népgazdaság 20 éves távlati fejlesztési tervéhez. A harmadik az 1980 év után következő és le nem határolt időszak. Ebben a részben kerülnek feldolgozásra a 20 éves tervidőszak utáni fejlesztési lehetőségek. I. 1 A témakör ismertetése Kisvizfolyások rendezése mindazon vízépítési munkákat foglalja magában, amelyek az e csoportba tartozó vízfolyások kárételeinek csökkentésére irányulnak. Kisvízfolyások alatt csapadékvízből, illetve forrásból táplálkozó természetes eredetű kisebb folyót, patakot, csermelyt, eret értünk. Ezeket a vízfolyásokat nagyságuk alapján három kategóriába osztották. Az I. kategóriába tartozó víz- foylásoknál a rendezés állami feladat, a III. kategóriába tartozó vízfolyások rendezését a helyi érdekeltség látja el. A közbeeső II. kategóriába tartozó mederrendezések végrehajtása általában állami feladat. A költségeket a II. kategóriájú kisvízfolyásoknál túlnyomórészt az állam, míg a III. kategóriájú vízfolyásoknál túlnyomórészt az érdekeltség viseli. A 3. sz. Balatonvidék TVK kisvízfolyásai a hosszúkat tekintve 3,9%, 30,8% és 65,3% arány szerint oszlanak meg az egyes kategóriák között. A 3. sz. Balatonvidék VK az I. és II, valamint II. kategóriába eső vízfolyásokkal egyenként foglalkozik. Ha egy vízfolyás szakaszai több kategóriába tartoznak, úgy adatai kategóriák szerint is bontva vannak. A kisvízfolyások (patakok) befogadójuk szerint csoportosítva kerülnek tárgyalásra, de kategóri- záltan megyénként is készült összesítés. A kisvízfolyások medreinek állandó és mind gyakrabban bekövetkező feliszapolódását a kisvízfolyások vízgyűjtő területeinek hibás mezőgazda- sági használata okozza. E hibás használat következményeként a talaj a lejtőkről lemosódik (erózió) és azok lábánál lerakódik. Feltölti a vízfolyások medreit, növeli az árvízveszélyt. A talaj lepusz- tulésa miatt a helyben maradó talaj szerkezete és ezzel vízgazdálkodása állandóan romlik. Mind kevesebb csapadékvíz szivárog a csapadék lehullásának, vagy megjelenésének (eső, zápor, hóolvadás) ideje alatt a helyszínen a talajba. Mind gyorsabb lesz a felszíni vizek keletkezése és azok levonulása, A medreket mind gyakrabban tisztítani, szelvényüket bővíteni kell. Mind nagyobb és nagyobb méretű műtárgyak építése szükséges. A kisvízfolyások medreinek gyakoribb jókarbahelyezési munkálatai során mind több hordalékot kell a vízfolyások partjain deponálni. Mind nagyobb területek kerülnek időszakosan víz alá, nő a víztelenítendő, lecsapolandó terület. A talajok pusztulásával nem csak a vízügyi szolgálat feladatai és műszaki fenntartási költségei nőnek, hanem romlik a mező- és erdőgazdaságilag használt területek termőképessége is. A talajok rohamos szegényedésével évről-évre esik a termésátlagok szintje. Mind kevesebb és kevesebb terményt takarítunk be ugyanarról a területről. A szegényedő talaj, a vízmosásoktól mind sűrűbben szabdalt lejtők művelése technológiailag mind nehezebb, költségesebb lesz. A termelés összes ráfordítása nő és a mezőgazdasági eredmény csökken. A talajok lepusztulását nemcsak a víz, hanem a szél is okozza (defláció), bár a kártétel hazai viszonylatban jóval kisebb jelentőségű, mint a vizek kártételei. Mind a víz, mind a szél okozta kár annak következménye, hogy az emberi beavatkozás nyomán lejtős területeinken eltűnik a természetes növényi takaró, a talajok az év bizonyos szakában fedet- .lenek. A talajművelést és a növények ápolását lejtőirányban végzik. A kedvezőtlen infiltrációs viszonyok miatt a fedetlen talajon a lejtő irányú művelési nyomokon megindul a felületi elfolyás, majd a talaj lemosása. A víz- és szél okozta talajkárok ellen a talajvédelem nyújt segítséget. A talajvédelem nem csupán néhány agronómiái, vagy műszaki eljárás egymástól elszigetelt, illetőleg egymással lazán összefüggő alkalmazása, hanem maga az okszerű hegy- és dombvidéki nagyüzemi gazdálkodás, annak minden komplex összefüggésével. A talajvédelem jellemzői: a talajvédő szabályokat követő földrendezés és táblásítás végrehajtása; a hegyvidéki viszonyokhoz alkalmazkodó sajátos növénytermesztés és állattenyésztés, intenzív trágyázás, különös gonddal folytatott talajerőgazdálkodás; 131
