Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)
IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése
2.33 A TALAJVÍZSZINT SZABÄLYOZAS SORRENDJE ÊS A SORREND INDOKOLASA Kisbalaton belvízrendszer A talajvízszint-szabályozás költségei a belvízgazdálkodásnál szerepelnek, mivel az összefüggés szoros és a művek mindkét igényt kielégítik. A kiépítés is csak egyidejűleg történhet. Balatoni berkek belvízrendszet A Balaton déli partja mentén elterülő öblözetek- ben a belvízcsatorna-hálózat egyúttal a talajvíz- szint-szabályozást is elvégzi, így külön talajvíz- szint-szabályozási beruházás nem szükséges. 3. BEFEJEZÉS 3.1 A terv értékelése A Kisbalaton belvízrendszer Zala balpartjára eső része a múltban alig jelentett értéket a mezőgazdaság számára. A szocialista nagyüzemi mezőgazdasági fejlesztése megkívánja az ilyen rosz- szul hasznosított területeknek megjavítását és maximális hasznosítását. Az öblözetek talaját alkotó vastag tőzegréteg népgazdasági érték, melyet úgy kell a mezőgazdaságnak hasznosítani, hogy az értékes nyersanyag az ipar számára a későbbiekben felhasználható legyen, ne veszítsen értékéből. Mindezen követelmények csak különleges vízrendezéssel elégíthetők ki. A vastag tőzegtalajok ilyen magasfokú vízrendezéssel végrehajtott mezőgazdasági hasznosítása országosan úttörő jellegű. A Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémia Tangazdaságának 1954. óta folytatott nagyüzemi kísérleteinek adatai alapján a várható eredmények igen biztatóak és a magas beruházási költségek ellenére rendkívül gazdaságos az öblözetek kiépítése és hasznosítása. A mezőgazdaság igényeinek biztosítása csak igen magasfokú vízrendezéssel lehetséges. A víz- rendezési műveket nem lehet részletekben kiépíteni, a legkisebb vízelvezetési vagy vízellátási zavar is súlyos károkat okoz a mezőgazdaságnak, sőt a tőzegvagyon elértéktelenedését, — humifikáló- dását — is okozhatja. A létesítmények kezelése, az üzemelés, vagyis a belvízvédekezés is igen fontos feladat, mert magas igényeket kell kielégítenie. A Balaton déli partja mentén fekvő öblözeteket az jellemzi, hogy a Balaton átlagos vízszintjénél 60—80 cm-rel mélyebben fekvő tőzeges láp területek, amelyeket korszerű belvízgazdálkodás és talajvízszint-szabályozás nélkül mezőgazdaságilag hasznosítani nem lehet. A múltban létesült lecsapoló árokhálózat és a külvízcsatornák működése nem volt kielégítő, így túlnyomóan csak gyenge minőségű rét- és legelőgazdálkodás fejlődhetett ki. A sbocialista nagyüzemi mezőgazdasági fejlődésével az öblözetek legjobb hasznosítása szükséges, amelyeket az elkövtkező 5 éves tervidőszakokban betervezett beruházásokkal lehet megvalósítani. A beruházásokkal kapcsolatos várható hasznot jelenleg csak a szénatermés értékével számítottuk, figyelembevéve azt is, hogy az öblözetekben lecsa- polás nélkül csak értéktelen sás és gyékény teremne. Az átlagos I. o. szénatermés 34 q/ha, ennek értéke á 60 Ft-tal 2040 Ft. 3.2 A továbbfejlesztés érdekében végrehajtandó teendők Kisbalaton belvízrendszer A tőzegterületek talajvízszint-szabályozással kombinált ilyen magasfokú vízrendezése úttörő jellegű, ezért tapasztalatok még alig állnak rendelkezésre. A jövőben végrehajtandó megfigyelések, kutatások alapján kell a tőzegtalajok vízrendezésének általános irányelveit kialakítani. Megfigyelések, kutatások szükségesek a talajvízszint-szabály ózó csatornahálózat optimális távolságának megállapítására, a fajlagos vízlevezetés szükséges mértékének vizsgálására, a vízrendszer helyes kezelésének, üzemelésének kialakítására. Meg kell oldani a szívóárkok olcsó gépi kivitelét, mély tőzegtalajon. Meg kell találni a megfelelő vegyszert a csatornákban gyorsan felnövő nád és sás irtására. Balatoni—Nagyberek belvízrendszer A Balatoni Nagyberekben 1952-ben végeztek kísérleteket a gyakorlatilag legkedvezőbb szívócsatorna-hálózat távolságának és a talajvízszint leszállítás idejének megállapítására. A kísérleteket tovább kellene folytatni, mert mindegyik öblözetben van eltérés a talaj összetételében. Megfigyeléseket kellene végezni, hogy száraz periódus alkalmával a nyári záporok vizét a csatornákban visszatartva a csatornák mentén milyen széles sávban lehet altalajáztató öntözést gyakorolni. Megfigyeléseket kell végezni, hogy a szivattyú - telepek leszívó hatása miképpen érvényesül a közel vízszinten terepen, a kisesésű, sok helyen vízszintes fenekű szívócsatorna-hálózatban. Nem kell- e esésfokozó szivattyúállásokat beiktatni nagyon csapadékos időjárás alkalmával, hogy a mezőgazda ság kívánságának megfelelő altalaj vízszintet a kellő időben elérhessük. Felmerült az a probléma is, hogy a Balaton iszapját már kikötő kotrásoknál is alig tudják elhelyezni. A szívó-nyomó iszapkotrók teljesítményének fejlődésével a balatoni iszap nagy részét a Balaton déli partja mentén levő öblözetek egy részének a feltöltésére lehetne felhasználni. 128
