Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)

III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása

2.3 A javasolt megoldások sorrendje és a sorrend indokolása 2.31 AZ ARVÍZMENTESlTÉSI Ê8 AZ Árvízvédelmi teendők sorrendje ÉS A SORREND INDOKOLÁSA A második ötéves terv keretében nem tervez­zük e művek fejlesztését. 1960—80 közötti időszak­ban viszont végrehajtjuk az összes tervezett mun­kálatokat az alábbi sorrendben: 1. Zalavári öblözet védtöltése. 2. Keszthelyi öblözet védtöltései. 3. Fenékpusztai öblözet. 4. Szentgyörgyvári öblözet. A tervezett munkálatok összes költsége 12 millió forint. A sorrend ilyen felállítása a mezőgazdaság igé­nyeinek és a belvízrendezés várható fejlesztésének figyelembevételével történt. 2.32 A BALATON SZABÁLYOZÁSÁNAK SORRENDJE ÉS A SORREND INDOKOLÁSA A partfalak helyét az üdülőfejlesztés igénye szabja meg, főként a déli parton, a végrehajtandó munkák egy-egy időszakra vonatkozó mennyiségét pedig a pénzügyi lehetőségek figyelembevétele mellett az építési kapacitás alapulvételével kell meghatározni. Az 1960—1980. közötti időszakban 40 km új partfalat kell építeni és 12 km hosszú eddig is részben szabályozott partszakaszt művekkel kiegé­szíteni, a TVK-hoz tartozó térképmellékleten fel­tüntetett helyeken. Az 1980 utáni időszakban kell elvégezni azokat a munkákat, amelyek a Balatonvidék várható fej­lesztésének figyelembevételével kevésbé sürgősek. 3. BEFEJEZÉS 3.1 A terv értékelése A Zala menti árvízi öblözetek védműveinek fej­lesztése biztosítja az öblözetek mezőgazdaságának fejlődési lehetőségét az öblözetek jelentőségének megfelelő biztonsággal. Az öblözetekben a tőzegtalajon igen belterjes mezőgazdasági művelés folyik, amelynek lehetősé­gét a magasfokú belvízrendezés teremti meg. A mezőgazdaság a különleges talaj miatt a belvizek elöntés nélküli levezetését igényli és természete­sen maximális igényekkel lép fel az árvízmentes vonalán is. Bár a védett területen lakott helyiség nincs, az öblözetek — elsősorban a keszthelyi, zalavári öb­lözet — mégis nagy népgazdasági vagyont képvi­selnek a várható átlagonfelüli mezőgazdasági ter­més és az ennek érdekében kiépülő költséges bel­vízrendezési művek miatt. Az árvízmentesítés fej­lesztése a védett területen folyó termelés bizton­ságát jelentősen megnöveli, mivel gyakorlatilag nemcsak a 4%-os mértékadó árvízszintnek, hanem a jobbparti töltések kisebb biztonsági mérete miatt kisebb előfordulási valószínűségű, vagyis maga­sabb árvízszintek esetén is megfelelő védelmet biz­tosít. A Balaton szabályozásának Kerettervében elő­irányzott munkák két csoportra oszthatók a vár­ható előnyök vizsgálata érdekében. Az első csoportba azok az előirányzott munkák tartoznak, amelyek a Balaton szabályozását csak közvetve szolgálják, tehát a Balatoni Vízügyi Ki- rendeltség felszerelésének kiegészítése, kísérleti partvédőművek építése, továbbá kutatások és vizs­gálatok. Ezek eredménye abban mutatkozik, hogy a Balaton szabályozását szolgáló partvédőművek, a rendelkezésre álló rövid építési idő kihasználá­sával jobb minőségben, kedvezőbb építési és fenn­tartási költséggel, végeredményben tehát gazdasá­gosabban valósulnak meg. Ezek várható eredményeire jellemző, hogy most (1960-ban) egy folyóméter partvédőmű teljes költ­sége 3000 és 5000 forint között változik. I960 és 1980 között ez a költség — a minőség némi javí­tása mellett átlag 3000 Ft-ra csökenthető. így az 1960—80 időszakra előirányzott 40 km hosszú part­védőműnél a várhat, megtakarítás teljes összege 50 millió forintra tehető, az előirányzott 25 millió forintos felszerelés kiegészítés és 11 millió forin­tos kísérleti partfelépítés, valamint szervezési és kutatási munkák eredményeként. A második csoportba tartoznak a partvédőmű­építések, amelyek közvetlenül szolgálják a Balaton szabályozását. Ezek legfontosabb eredménye az lesz. hogy a Balaton partjának veszélyeztetett részén teljesen megszűnik a part elmosása és megvalósul komoly színvonalú balatoni üdülés egyik alapfel­tétele. A Sió medrének tervezett szabályozása (lásd 5 TVK III. fejezet) biztosítja a Balaton tükrének -j- 0,40 m és +1,0 m vízálláshatárok között tartá­sát. A vízszintingadozás korlátozása másik alapfel­tétele a balatoni üdülés fejlődésének. A nehézségek közül meg kell említeni azt, hogy a kikötő bejáratok kotrásából kikerülő anyag hasz­nosítása a balatonparti területek feltöltésének elő­rehaladásával a fejlettebb üdülőhelyeken mind na­gyobb nehézséggel jár. A Balatonnak a legszárazabb évben semmi víz­feleslege nincs, s ezért a Balatonból való minden állandó vízkivétel (például öntözésre) csak a bala­toni üdülés rovására történhet és lehetetlenné teszi a víztükör előírt határok között tartását is. 110

Next

/
Oldalképek
Tartalom