Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
A túlzott vasasság a vizet ivó- és háztartási óéira teszi alkalmatlanná ; jelenleg az ország fcútjainak kereken 60%-a az Országos Közegészségügyi Intézet által a tűrhetőség felső határaként megadott 0,5 mg/lit. értéknél több vasat tartalmazó vizet ad. A víz megengedettnél nagyobb keménysége viszont az ipari célra való közvetlen: felhasználást teszi lehetetlenné; országosan átlagban a 18 nkf-ot meghaladó összes keménységű vizet szolgáltató kutak aránya meghaladja a 60%-ot is. A táblázatunkban nem közölt minőségi jellemzők közül a kloridtairtalom és alkalinitás az országnak csak elenyészően: kis részén haladja meg a megengedhető értékét, a nitrát- és nitritionok jelenléte pedig leginkább helytelen, kútkiképzéssel jelentkező szerves eredetű szennyeződésre utal. Végül a gyakorlat számára legfontosabb kérdésről, a vízbeszerzési lehetőségekről adunk a 2.4412 pontban rögzített elvnek megfelő tájékoztatást. 2.4422 A TERÜLET RÉTEGVIZEI A Balatonfelvidék, Keszthelyi hegység és a Déli- Bakony vízellátásának alapja a karsztvíz (58. tájegység). A Balatonfelvidék kicsiny medencéinek, a Tapolcai öbölnek és a Keszthelyi hegység környékének rétegvize az alaphegységre települő, leginkább felső pannon homokrétegben van, valószínűleg helyenként szoros kapcsolatban a karsztvízzel (58. tájegység). A nyugatbakonyi bauxitbányászat most meginduló nagyarányú karsztvíztermelése Tapolca környékén a források és a tavasbarlang hozamcsökkenését, majd elapadását fogja okozni. A Balatonfőn (35. tájegység) a kristályos alaphegység néhány folton a felszínen van. E rögökre települő felső pannon vékony és túlnyomóan agyagos, kevés és finomszemű homoklencsével, ezért kicsiny vízhozamú kutakkal (26/b ábra, 2. szelvény). A Balatontól D-re, Külső-Somogy (36. tájegység) £-i szegélyéjén az alaphegység kristályos pala, víznyerésre alkalmatlan. Fedőjében csak vékony és hézagos a felső és középső miocén (4. ábra). Ebből helyenként bőséges, jó vizet termelnek (26/b ábra, 5. szelvény). Ahol az alaphegységre közvetlenül a pannon üledéke települ, s ahol ez még vékony is, a vízellátás nehézzé válik. Ez a helyzet majdnem végig a somogyi parton (26/b ábra, 6. szelvény). Az itteni alsó pannon vékony (4. ábra) és „víztelen”, a felső pannonban pedig kevés és aprószemű a homok, mert leülepedése idején a terület a Középhegység „árnyékába” került, ezért az ÉNy-ról szállított kőzetanyagnak csak a finomabb ja jutott ide. A Tapolcai öböl szerkezetileg folytatódik Belső- Somogyban. Belső-Somogy, ugyanúgy, mint a Tapolcai öböl is, harmadkorvégi és főleg negyedkori szerkezeti mozgásokkal alakult ki a Marcali-hát és Külső-Somogy (36. tájegység) között. Talajvizet tartó negyedkori rétegsora homokos (a berkeket kivéve). Ez a negyedkori takaró Marcali—öreglak vonaláig ugyanúgy hézagos és vékony, mint a Tapolcai öbölben. E vonaltól D-re a negyedkori ho92 35. Mezőföld és Balatonfő 36. Külső-Somogy, Hegyhát, Vö lgység 37. Belső-Somogy és a Marcali hát 58. Déli-Bakony, Keszthelyi he gység, Balatonfelvidék A 3. TVK-egy séget érintő vízföldtani tájegységek tájékoztató adatai Az 1949 óta létesített mélyfúrású kutak mélysége, fm ! vízhozama, 1/p j f aji. vízhozama, 1/p. fm megosztása alábbi %-ban
