Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
Jellemző vízhozamok 22/g táblázat m */i co Tt fO O m r-t rí r-1 ÍN <N O Tt N fO H oo CO r-< T—I r-1 fN) *—I 'CB vc^ M ú d * </} d O O O cA C/5 >> vcB ■rí ro G G ;çB G sä cB G .rM "cl cB 'S« cB-O M ‘0 c "0 d CB « N GO N GO cB « £ rjvd <6 (N *0 *o «O •'Br-H1 r”1 T“1 <N m 00 «O o\ <N 1—1 CO cs O © © © © cT cT G> O ©" o' Àz ismétlődési gyakorisághoz kötött hozamértékekkel kapcsolatban rá kell mutatnunk: a matematikai statisztika csak arra adhat feleletet, hogy változatlan éghajlati- és mederviszonyokat feltételezve, végtelenül hosszú idő átlagában mekkora egy meghatározott ismétlődési gyakorisághoz kötött árvízhozam, de nem mondhat semmit az események bekövetkezésének valószínű időpontjáról. (Sokszor határozottan megfigyelhető pl. a katasztrofális árvizeknek bizonyos halmozódása.) d) Hangsúlyozzuk, hogy a vízhozamokat — különösen a szélsőséges értékeket — ugyanabban a szelvényben is különféle tényezők, mindenekelőtt a hazai és külföldi vízhasználatok és vízimunkák befolyásolják. A jellemző vízhozamok megadásánál (ellenkező értelmű megjegyzés hiányában) igyekeztünk az állandónak nevezhető tényleges helyzetet feltüntetni: így a megadott értékek a folyamatos vízhasználatok, szenny- és esetleges bányavízbevezetések, árapasztók hatását általában tartalmazzák. Ezzel szemben az idényjellegű vízhasználatok (pl. öntözés, időszakos ipari vízhasználat) hatását igyekeztünk kiszűrni, tehát ezek esetében az (elméletben rekonstruált) természetes állapot megállapítására törekedtünk. Az árvízi hozamok értékeit a meder (árvízi meder) kiépítettsége, ill. állapota döntően befolyásolhatja. Itt azt a célt tűztük ki, hogy a nagyvízi értékek általában a jelenlegi mederkiépítettségnél jobb, de még nem gyökeresen megváltoztatott helyzetre vonatkozzanak. e) A határt szelő és azt képező vízfolyások rendszerében a múltbeli (és a tervezett) külföldi beavatkozások megfelelő ismeretének hiánya különös nehézségeket és bizonytalanságokat eredményez. Egyes vízfolyásoknál a több évtizedre visszanyúló megfigyeléseink ennek folytán inhomogének és így reális következtetések levonására aligha alkalmasak. f) Műcsatornák, holtmedrek, zsilipekkel ellátott vízfolyások (malomcsatomák, alföldi csatornák és kisebb vízfolyások) esetében a jellemző vízhozamok egyáltalán nem értelmezhetők, vagy legalábbis hidrológiai megfontolások alapján nem adhatók. Táblázatunkban ezért ezekkel nem foglalkozunk. Hasonlóképpen olyan csatornáknál, melyek rendeltetésszerűen csak árvíz idején szállítanak vizet, csak a maximális vízszállítást tüntettük fel. A különböző tervezések során csak ritkább esetben van szükségünk hidrológiai adatokra épp az észlelőállomások szelvényében. Ezért elkészítettük a terület főbefogadóinak hidrológiai hossz-szelvényét is (19. sz. ábra), melyről a vízfolyás tetszőleges szelvényére leolvasható a közepes és két szélsőséges vízhozam, továbbá ezek fajlagos értékei. Kevésbé jelentős vízfolyások A vízrajzilag nem tanulmányozott — táblázatainkban sem szereplő — általában III. kategóriába sorolt vízfolyások középvízhozamának meghatározásában (egyéb adat híján) a kerettervezés számára a 20. ábra nyújthat segítséget. Ha az ábráról leolvasott fajlagos lefolyás-értékeket a vízgyűjtőterülettel szorozzuk, a sokévi középvízhozamot kap10 2 TVK 73
