Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
VÍZSZINTVÁLTOZÁS A MEDERVÁLTOZÁSOK KÖVETKEZTÉBEN Területünk folyói közül csak a Murán mutatható ki számottevő vízszintváltozás: a kis- és közép- vízszintek — az osztrák szakaszon végzett folyószabályozás utóhatásaként — kb. 1915-ig lassú emelkedést mutatnak, utána pedig 10 évenként átlagosan a kisvízszint 23 cm-t, a közép vízszint 15 cm-t süllyedt. A nagy vízszintek alakulásában nem mutatkozik sem emelkedő, sem süllyedő irányzat. A Zalán Zalaegerszegnél és Balatonhidvégnél a jellemző vízszintek állandó érték körül ingadoznak. A kisvízfolyásokon szakaszonként jellegzetes medermozgás tapasztalható, melyet a kis- és középvizek hűen követnek (bővebben lásd a 2.353 pontban). A jókarbahelyezési munkák ugyancsak jelentősen módosíthatják a kis- és középvízszinte- ket. 2.322 Vízhozam Jelentősebb vízfolyások Területünk jelentősebb vízfolyásai vízjárásának leírása során a 2.311 pontban a vízjárás e legfontosabb hidrológiai jellemzőjéről, a vízkészlet mérőszámáról is szóltunk már általánosságban. A terület vízrajzi megfigyelésbe bevont vízfolyásainak összes — valamint a szomszédos egységek területünk vízjárását is jellemző egy-két — mércéjének szelvényére néhány fontosabb vízhozamértéket a 20. sz. táblázatban is közöltünk. Most a 22. sz. táblázatban — ezen általános és tájékoztató adatok kiegészítéseképpen — a területünk vízhálózatának gerincét képező folyók, továbbá — általában — az I. és II. kategóriába sorolt természetes vízfolyások jellemző vízhozamait soroljuk fel. A táblázathoz az alábbi megjegyzéseket fűzzük: a) Nagyobb vízfolyásoknál az adatokat több szelvényre (a 20. táblázatbeli törzsszámúkkal megkülönböztetett mérceszelvényekre és jelölés nélküli torkolati szelvényekre) is megadtuk, míg a kisebbeknél általában csak a torkolatra vonatkozó adatokat közöltük. Ez a táblázatunk viszont vízmércekataszter szempontjából nem teljes: ott, ahol a mércehálózat nagy sűrűsége megengedte, vagy egy-egy mérce igen rövid észlelési sora indokolta, egyes mérceszelvényeket figyelmen kívül hagytunk. A 20. táblázathoz viszonyítva szükségszerű átfedések még így is akadnak (a mindkét táblázatban szereplő mércéknél), ezeket azonban a teljesség és áttekinthetőség érdekében nem küszöbölhettük ki. b) A több évtizedes vízhozamnyilvántartású vízrajzi állomásiakat nevük aláhúzásával és a Q5o% érték megadásával kiemeltük. Ezek jellemző vízhozamértékeinek megállapításánál igyekeztünk a mérések és észlelések hibáit kiküszöbölni. A kapott eredményeket összehasonlítottuk és összehangoltuk a többi észlelőállomás hasonló adataival. — A többi állomás vízhozamnyilvántartás szempontjából csak kisebb múltra tekinthet vissza: ezeknél és a rendszeres vízrajzi megfigyelésbe be nem vont vízfolyásoknál, ill. szelvényeknél a jellemző vízhozamokat esetenkénti mérések és az előbbi állomások adatai alapján (hidrológiai analógia feltételezésével), elméleti úton számítottuk. Az adatokat — elsősorban az ezt leginkább megkívánó kisvízfolyásokra vonatkozóan — helyismerettel rendelkező szakemberek is ellenőrizték, így megbízhatóságuk folyóknál és nagyobb vízfolyásoknál + 10—20%-ra, kisvízfolyásoknál ± 20— 50%-ra tehető. (Legnagyobb a bizonytalanság a szélsőséges és egyéb pillanatnyi értékeknél.) c) A megadott jellemző vízhozamok elvileg hosz- szú idősor alapján levezetett, vízmércéknél a naponta észlelt reggeli — ha napközben kimagasló árhullám tetőzött, akkor a tetőző — vízállások és a rendszeres időközönként végzett vízhozammérések alapján meghatározott vízhozam-adatsorból számított értékek. A jelölésükre a 20. és 22. sz. táblázatban alkalmazott — a vízrajzi gyakorlatban szokásos- betűszimbolumok értelmezése a következő : LKQ — az a legkisebb vízhozam, amelynél kisebb csak vis major jelleggel fordul elő; Q 99o/0 szept. — a szeptember (mint általában legszárazabb) havi vízhozamok 99%- os tartósságú értéke. A vízmérlegben (lásd a XVII. fejezet 2.121 pontját) a gyakorlatilag teljes biztonságot követelő vízhasználatoknál ezzel a készletértékkel számolunk; Q :5«/o aug. — az augusztus havi vízhozamok 85%-os tartósságú értéke. A vízmérlegben ezzel vetjük össze az egyidőben lehetséges összes vízigényeket; — az a vízhozam, mely az átlagos év 18 napjának (5%-ának) kivételével a mederben lefolyik; — az átlagos év 182,5 napján meghaladott vízhozam; — középvízhozam (az érkező napi középvízhozamok sokévi számtani középértéke). Táblázatunkban a hosszabb észlelési múlttal rendelkező állomásoknál ezt a értéket általában az 1931—60. időszakra adjuk meg; a részletes megfigyelésbe be nem vont, vagy csak újabban bevont vízfolyások esetében elméleti úton levezetett érték lévén, időszakhoz nem rendelhető; — a 10 évenkint átlag egyszer elért, ill. meghaladott nagyvízi hozam; — a 33 évenkint átlag egyszer elért, ill. meghaladott árvízi hozam; — az 50 évenkint átlag egyszer elért, ill. meghaladott árvízi hozam; — a 100 évenkint átlag egyszer elért, ill. meghaladott árvízi hozam. Q 95% Q 50% KÖQ NQio% NQ s<y„ NQ z% NQi«/o 66
