Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
tik hatásukat, mert a Dráva területünkhöz képest nagy vízgyűjtőjénél fogva nem érzékeny a kis régiókra kiterjedő munkálatokra. Más lenne természetesen a helyzet a Mura, illetve a Dráva vízjárási viszonyainak lényeges megváltoztatása (szabályozás) esetén. A 4. TVK-egység területére átadott víz minősége a területhatáron való áthaladása közben és a területi vizek felvétele után sem változik lényegesen, megtartja az országhatárra érkezésének minőségét és mint elfogadható, kissé szennyezett víz távozik. A terület északi és középső részeinek vizeit a Zala gyűjti össze. A Zala vízgyűjtőterületén végzett vízimunkálatok és vízhasználatok a 3. TVK-egység területén erősen éreztetik hatásukat mind vízhozam, mind hordalék, mind pedig vízminőségi szempontból. A Zala átadott vize szennyezett és — különösen magas vízállásoknál — hordalékos. A Balaton — mint fő üdülési centrum — vízének megvédése feltétlenül indokolná, hogy a Zala vize kifogástalan minőségben érkezzen a, torkolatához. 2.314 A felszíni vizek jelentősége a terület vízgazdálkodásában A terület- és országhatárt képező Mura folyó készletét figyelmen kívül hagyva, területünk „helyi” (elosztottan jelentkező) felszíni vizeinek augusztusi 85%-os tartósságú természetes készlete — mintegy 1,5 m3/s — alig negyedrésze a felszín- alattiakénak. A szeptemberi 99%-os tartósságú érték az előbbinek mintegy felére tehető. A Mura áthaladó természetes hozamának nagysága területünk egyéb felszíni vízkészletét két nagyságrenddel is felülmúlja. A területen elosztott „helyi” felszíni vizekből jelenleg a készletek arányával ellentétben, a terület összes víziigényének mintegy 2/s-át — az összes mezőgazdasági igényt s az ipariaknak mintegy felét — elégítik ki. A Murát gyakorlatilag nem terheli vízigény. Az eddig elmondottakról egyébként a XVII. (Területi Vízmérleg) fejezet a hozzátartozó „Jelenlegi vízmérleg” c. táblázatokkal, továbbá a 22—24. sz. térképekkel együtt részletesen is tájékoztat. A felszíni vízkészlettel való gazdálkodás fejlődésének iránya területünkön elsősorban a Mura hatalmas vízkincsének hasznosítása, továbbá — a helyi igények kielégítésére — a mértékadó helyi vízkészlet kisebb tározókkal való növelése felé mutat. (A felszínalatti készletekkel ilyen szempontból a 2.404 pontban foglalkozunk.) 2.32 vízállás, vízhozam 2.321 Vízállás Jellemző és szélsőséges értékek Területünk jelentősebb vízfolyásainak vízjárását — s ezen belül annak legközvetlenebb jellemzőjét, a vízállások alakulását — a 2.311 pontban általánosságban már leírtuk. A terület vízrajzi megfigyelésbe bevont vízfolyásainak összes — valamint a szomszédos egységek területünk vízjárását is jellemző egy-két — mércéjének szelvényére a szélsőséges vízállások értékét a 20. táblázatban is közöltük. Most a 21/a—b. táblázatban, — ezen általános és tájékoztató adatok kiegészítéseképpen — a területünk vízrendszerének gerincét képező befogadóknál egy-egy olyan mérce részletesebben feldolgozott vízállás-adatait közöljük, melyeknek vízállásai a vízjárásra jellemzők és így a jövőre nézve is meglehetősen biztos következtetések levonását teszik lehetővé. Azokra a mérceszelvényekre, ahol ezek az adatok — az észlelési időtartam rövidsége vagy az utóbbi időszakban bekövetkezett, a szelvény vízszállítóképességét egyirányba befolyásoló jelentősebb mederváltozások miatt — nemhogy jellemzők, hanem inkább félrevezetők lennének, a 20. sz. táblázatban közölt szélsőségeken kívül nem adunk meg további vízállás-adatokat. Azokat a régebben észlelt szélsőséges vízállásokat, amelyeknek előfordulása a vízfolyás (vízgyűjtő) életében bekövetkezett változások (pl. mederszabályozás, átvezetés) miatt jelenleg már nem várható, táblázatunk összeállításánál figyelmen kívül hagytuk. Az észlelés kezdete óta megváltozott null- pont-magasságú mércék változás előtti adatait a mai állapotra átszámítottuk. Táblázatunkban — csakúgy, mint a 20. sz. táblázatban — az egyes jellemző vízállás-értékek jelölésére a vízrajzi gyakorlatban szokásos szimbólumokat használtuk. Ezek a következők: KV, NV — a megjelölt időszakban észlelt legkisebb ill. legnagyobb jégmentes vízállás; KKV, KNV — a megjelölt időszakban (pl. 30 egymásutáni évben vagy 30 év azonos hónapjaiban) észlelt legkisebb, ill. legnagyobb vízállások középértéke, tekintet nélkül arra, hogy egyikük vagy másikuk jéggel befolyásolt volt; LKV, LNV — az eddig észlelt legkisebb, ill. legnagyobb, a jelenlegi mederviszonyok közt is lehetséges vízállás; KÖV — a megjelölt időszak napi (reggeli) vízmérceolvasásainak számtani középértéke ; Minden vízmércéhez tartozó táblázat két részre tagozódik: a) „Jellemző vízállások” címszó alatt előfordulásának napjával együtt közöljük az utolsó 30 év, vagy — 1931. után megkezdett észlelés esetén — ennél rövidebb időtartamú KÖV, továbbá az észlelés kezdete óta előfordult jégmentes és — ameny- nyiben ennél szélsőségesebb — jégokozta LKV és LNV értékét. (A szélsőségek feltüntetése ismétlést jelent ugyan a 20. sz. táblázathoz képest, az áttekinthetőség kedvéért mégis itt is közöljük őket.) — E vízállásadatok felhasználásánál, állandóan 64
