Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
Vízminőségvizsgá latok A felszíni vizek vízminőség-vizsgálatának célja a szennyezettség mértékének megállapítása, a szeny- nyezés okának felderítése, továbbá a különböző vízhasznosítási célok szempontjából való minősítés. Ez utóbbi cél a vízkémiában használatos majdnem valamennyi komponens meghatározását szükségessé teszi. Pl. ivóvíz minősítésénél legfontosabb az oxigén- és nitrogénháztartás, valamint a coli-titer és a lebegőanyag, az öntözésnél az összes oldott só és Na °/o, a kazán-tápvíznél a keménység, stb. ismerete. Minden vizsgálatnál meghatározzák tehát a következő komponenseket: vízhőfok C°; pH; lúgosság W°, vezetőképesség 106Q-1,cm-1; összes keménység nk°; kalcium, magnézium, kálium, nátrium, vas, szulfát, foszfát, klorid, ammonia, nitrit, nitrát, oxigénfogyasztás, oxigéntartalom mg/1; oxigén telítettségi %; karbonát, szabad C02, BOI5, HC03; összes száraz anyag, összes oldott anyag, összes lebegő anyag, összes szerves anyag, oldott szerves anyag, lebegő szerves anyag, összes ásványi anyag, oldott ásványi anyag, lebegő ásványi anyag mg/lit. A vízminőség vizsgálatával egy időben szükséges megállapítani a vízhozamot is. Esetenként szükség van különleges szennyeződések (fenol, króm, dán, stb.) ismeretére is. Vízmintákat általában hossz-szelvényszerűen (szelvényenként egy-egy pontban), különlegesebb esetekben ezen kívül kijelölt keresztszelvények több pontjában is vesznek. A hossz-szelvény mintavételi helyeit úgy jelölik ki, hogy a beömlő vízfolyások és szennyező források okozta változásokat, és a vízfolyás öntisztító képességét követni lehessen. A keresztszelvény-vizsgálatokat a szennyező források felett és alatt jelölik ki, hogy a szennyeződés egyenletes elkeveredéséről kapjanak képet. A rendszeres ellenőrző vizsgálatok végzésénél a vízmintákat a felszíntől számított 30 cm mélységből veszik. Nagyobb vízfolyások keresztszelvény vizsgálatánál esetenként, a felszíntől a fenékig mélységi mintákat is vesznek. A vízminták feldolgozását laboratóriumban végzik, erre a célra 2 liter vizsgálandó vizet szállítanak be. Helyszínen történik az oldott oxigén lecsapása, a szabad C02 és az ammonia- ill. oxigénfogyasztás meghatározása. Különleges esetekben a vízminőség napi ingadozását 48 órán át óránként ellenőrzik. A jelenlegi felszíni vízminőségi ellenőrző hálózat gerince a vízügyi igazgatóságoknál működő 12 minőségvizsgáló laboratórium. Ezek évszakonként egy alkalommal — vagy az adottságoknak megfelelően ettől eltérően, — tervszerűen vizsgálják a vízfolyásokat kb. 600 mintavételi helyen hossz-szelvényszerűen és kb. 20 keresztszelvényben. A meghatározásokat a VITUKI által összeállított vízvizsgálati módszerek szerint végzik, országosan egységesen. Ezeket a módszereket az intézet a közös csehszlovák—magyar felszíni vízvizsgálatok végzésénél a Csehszlovákiában használatos módszerékkel egyeztetve alakította ki. A rendszeres felszíni vízminőségvizsgálatok további feladatai: még több adat gyűjtése a vízminőség ingadozásának megállapítására a különböző vízhozamok függvényében, továbbá adatszolgáltatás a vízjogi engedélyek kiadásához és a meglévő vízjogi engedélyek felülvizsgálatához, adatszolgáltatás az 1/1961. Korm. sz. rendelet végrehajtásához, végül a vízfolyások szennyvíz-terhelhetőségének megállapítása. 2.313 összefüggés a szomszédos területek felszíni vizeivel A terület vízkészletének zömét a területhatárt képező Mura és Dráva közvetítésével külföldről kapja. Egyéb vízkészlete — eltekintve a Kerka patak legfelső szakaszától — hazai területről származik. — A területről távozó vizeket a Dráva folyó és a Zala gyűjti össze és adja tovább a 4., illetve a 3. TVK-egységnek. Az alábbiakban a fenti kettős bontásban tárgyaljuk a szóbanforgó kérdéseket. A szomszédos területekről érkező vizek A Mura és a Dráva folyók a Keleti-Alpok déli — délkeleti részének vizeit gyűjtik össze, majd Jugoszlávia és Magyarország között államhatárt képezve érkeznek területünkre. A Jugoszláv területen létesített vízerőművek a Dráva folyó vízjárását csak alig érezhető módon befolyásolják. A Mura folyó nagy vízi szabályozására Jugoszlávia kiviteli terveket készített, melyek megvalósítása esetén a Mura árvízszintje magyar területeken is megemelkedne. A szabályozással kapcsolatos még megoldatlan kérdéseket nemzetközi tárgyalásokon tisztázzák, és a folyó nagyvizi szabályozását a közös érdekeknek megfelelően fogják végrehajtani. A Magyar—Jugoszláv Vízgazdálkodási Bizottság 1961-ben megtartott ülésszakán elhatározta, hogy az 1962. évi VII. ülésszakán vizsgálja meg többek között a Dráva és a Mura folyó vízhasznosítási kérdéseit. Megállapodás született a két fél között arra vonatkozóan is, hogy a későbbiek folyamán a távlati tervek ismertetése — elsősorban — a Dráva és Mura folyókra, mint közös érdekű fővízfolyásokra fog kiterjedni. A Jugoszlávia és Magyarország között megkötött Vízgazdálkodási Egyezményben a szerződő felek kötelezettséget vállaltak, hogy egyetértésben megoldják mindazokat a vízgazdálkodási kérdéseket, melyek befolyásolhatják a vízhozamot, a vízminőséget és amelyek mindkét fél, vagy az egyik fél érdekében állanak. A határon túlról érkező két fővízfolyás elfogadható, ill. kissé szennyezett minőségű; míg ezek közül közegészségügyi szempontból a Mura vize szennyezettnek minősül. Belföldi területről a TVK-egység vizet nem kap. A szomszédos területekre távozó vizek A terület déli részének vizeit, mint főbefogadó, a Mura közvetítésével a Dráva gyűjti össze és adja át a 4. TVK-egységnek. A magyar területen végzett beavatkozások a 4. TVK-egység területén, — vagyis a jugoszláv—magyar közös határszakaszon — a vízmennyiségek vonatkozásában kevéssé érezte63
