Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
XIX. fejezet. A vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kapcsolata - Összefoglalás
A fejlesztés során, a következő súlyponti öntözendő területeket vettük tekintetbe: 1. Zala és mellékvízfolyásai mentén 2 440 ha 2. Murára támaszkodóan 1 630 ha 3. Kerka vízgyűjtőjében 8 450 ha 4. Mura mellékvízfolyásai mentén 3 400 ha 5. Kis-Balaton déli medencéjében 3 600 ha 6. Felszínalatti vizekből (csőkutas) 600 ha Összesen: 20 120 ha területen. E területből 6 340 ha felületi öntözést és 13 780 ha esőztető öntözést terveztünk. A tervezett öntözések művelési ág szerint a következőképp oszlanak meg: eső szerű: felületi 1. Szántóföldi-kertészeti önt. 10 080 ha 2 580 ha 2. Rét-legelő önt. 3 700 ha 2 300 ha 3. Gyümölcsös-szőlő önt. —- ha 1 460 ha összesen: 13 780 ha 6 340 ha Az ezekhez szükséges vízmennyiség a következőképp szerezhető be: 1. Közvetlenül a vízfolyásokból 5 830 ha-hoz 2. Tározókból 14 290 ha-hoz 3. Felszínalatti vizekből 10 ha-hoz A tervezett összes öntözések vízigénye 1980-ig 5,12 m3/sec, a következőkből adódik: 1. Felszíni vízből közvetlenül kivéve 1,79 m3/sec, 2. Tározókból 3,21 m3/sec, 3. Felszínalatti vízből 0,12 m3/sec. A felszínalatti vizekre támaszkodva csőkutas öntözéseket terveztünk. A fejlesztés munkamennyiségei: Földmunka 270,4 ezer m3, betonmunka 1,8 ezer m3. Hitelszükséglet 184,42 millió Ft. A fajlagos költség átlaga 9 160 Ft/ha. A tervezett öntözések gazdaságosak. Az élővízfolyásokból közvetlenül történő öntözések fajlagos költségei 3 500—4 600 Ft/ha között mozognak, és lényegesen alacsonyabbak a tározókból nyert vízzel történő öntözéseknél, melyeknek fajlagos költségei 9 000—13 000 Ft/ha között vannak. A teljes terv figyelembevételével számított megtérülési idő 3 évtől 10 év között változik. Az ütemezésnél elsősorban a gazdaságosságot vettük figyelembe. Ezek a csőkutas és az élővízfolyásokból történő öntözések, továbbá a legalacsonyabb költségekkel létesíthető tározókból kivett vízzel öntözhető területek. Ezeket már az 1980-ig terjedő tervidőszakban építjük meg. A kevésbé gazdaságos létesítményeket pedig a távlati tervidőszakba építettük be. Itt kell még megjegyezni azt is, hogy a XII. sz. fejezetben az öntözésre betervezett tározók közül azokat, melyeknek építési költségei túlzottan magasak, jelen fejlesztési tervből kihagytuk, mert azok oly mértékben terhelik az öntözéseket, hogy nem lehetnek gazdaságosak. 2.206 Halászati vízhasznosítás A területen halászatilag hasznosítható természetes élővizek, holtágak nincsenek. Járulékos haltenyésztés szempontjából csak az öntözéshez létesítendő tározókat vehetjük figyelembe. E tározókban azonban a nagy vízmélység miatt maximum 1—1,5 q/ha halhúshozammal számolhatunk. A jó halastó lehetőségeket már a múltban kihasználták, ezért jelenleg is jól üzemelő völgyzárógátas tógazdaságok vannak a területen. A fejlesztési terv készítésénél ezért csak minimális területeket tervezhettünk be. Ezeknél a fő célkitűzés a lakosságnak halhússal való jobb ellátása és a mezőgazdasági hasznosítás szempontjából értéktelen területek jobb kihasználása volt. A tervezett tógazdaságok aránylag keskeny patakvölgyekben létesíthető, kisebb 15—20 ha egységekből állnak, ezért azok fajlagos költségei viszonylag magasak. Mindamellett az országos szinten megállapított 35 000,— Ft/ha felső határt alig haladják meg, ezért még gazdaságosnak mondhatók. A területen 9 új tógazdaság létesítését terveztük be 294 ha összterülettel. A tervezett halhúshozam 1 880 q. A létesítés 310,7 ezer m3 földmunkát, 1,45 ezer m3 betonmunkát igényel és 10,58 millió Ft költségből valósítható meg. A fajlagos költség átlaga 35 986,4 Ft. A megtérülési idő átlaga 10—11 év. Járulékos haltenyésztésként 18 tározó halasítá- sát terveztük be, 1102 ha területen 1 102 q halhúshozammal. Ezekhez 419,2 ezer m3 földmunka, 11,7 ezer m3 betonmunka szükséges és összesen 131,6 millió Ft-ot igényelnek. Fajlagos költség 118 875,— Ft/ha. A tervidőszak: (1980) utáni időben tervezzük létesíteni a terület két városában a szennyvizek tógazdasági hasznosítását 200 ha területen, 2 000 q halhúshozammal. E létesítmények munkamennyiségei a következők: Földmunka 134 ezer m3, betonmunka 5,2 ezer m3, kőmunka 7,2 ezer m3. Költségigényük 8,3 millió Ft. Fajlagos költség 41 500,— Ft/ha. 2.207 Ivó- és ipari vízellátás A terület ivóvízellátása az ország többi részéhez képest igen elmaradt. A jó ivóvízellátás a népgazdasági célkitűzések megvalósításának alapfeltétele, mert a rossz ivóvízből egy-egy robbanásszerűen kitörő járvány olyan munkakiesést jelent, hogy annak egyszeri, nem is népgazdasági szinten számított értékéből minden alkalommal egy-egy nagyobb városi vízmüvet lehetett volna építeni. Regionális vízmű jelenleg ivóvízellátásra nincs is. A muraszemenyei ipari vízműből látnak el két községet is ivóvízzel. Városi vízművek: Nagykanizsa: Jelenlegi állapotában a lakosság 84%-a részesül a városi vízműből, a tervezett fejlesztés után a lakosság 100%-a lesz ellátva. 291
