Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
XIX. fejezet. A vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kapcsolata - Összefoglalás
XIX. FEJEZET Á vízgazdálkodás és a népgazdasági összefoglalás ágak kölcsönhatása í. a vízgazdálkodás és a népgazdasAgi Agak KÖLCSÖNHATÁSA 1.1 Bevezetés A vízgazdálkodás alapvető feladata a természet vízháztartásának összehangolása a társadalmigazdasági igényekkel. Ennek érdekében fel kell mérni az igényeket és értékeim kell a vízjárási adottságokat. A természeti viszonyok általában nem elégítik ki az igényeket, ezért műszaki (technikai lehetőségi) és közgazdasági vizsgálatokkal meg kell határozni mindkét tényező módosításának mértékét. A vízgazdálkodás mértéke és jellege többé-ke- vésbé hűen tükrözi az adott korszak társadalmigazdasági szervezetének erejét, fejlettségét. És viszont, amíg a széleskörű, hatékony vízgazdálkodás növeli a társadalom gazdasági lehetőségeit, addig annak hiánya gátolja — sokszor lehetetlenné teszi — a fejlődést. Különösen szoros a gazdasági viszonyok és a vízgazdálkodás kapcsolata a szélsőséges vízjárású területeken és ez fokozódik a termelési tevékenység fejlődésével, a termelékenység növekedésével. Az általános megállapításokat a 2. sz. TVK terület gazdasági-társadalmi fejlődésének története is bizonyítja. A szélsőséges éghajlat, a csapadék egyenlőtlen eloszlása erősen rányomta a területre a maga sajátos bélyegét. A terület a múltban és jelenleg is túlnyomóan mezőgazdasági jellegű. A túlnyomóan szántóföldi művelés alatt álló területrészek mellett, különösen a völgyfenékeken, jelentős rét- és kaszálóterületek vannak. Ennek következtében az állattenyésztés eléggé fejlett. A dombhátakon pedig nagykiterjedésű erdők vannak, bár a szőlőtelepítés nagymértékben az erdők rovására történt. Itt van az ország egyik legrégibb és még ma is leggazdagabbnak mondható olajkincse. Ennek felfedezésével jelentős olajbányászat vette kezdetét és nagy ütemben folyik ma is tovább, oly annyira, hogy jelenleg már az olajkutak a terület nagy részét behálózzák. Nem ilyen jelentős a tőzegbányászat. A terület jellegének megfelelően az ipar fejlődése is elsősorban mezőgazdasági volt. Komoly helyet foglal el a malomipar, a tejipar, a fafeldolgozó ipar, a húsipar, de ezek mellett újabban erősen az élre tört az olajipar is. Az olaj feldolgozó üzemek mellett van a területen olajipari gépgyár is. A települést segítik elő a területen több helyen levő téglagyárak, de Nagykanizsán van öntöde és üveggyár is, Zalaegerszegen pedig ruhagyár. A mezőgazdaság intenzívebbé tétele és a szocialista nagyüzemű gazdaság fejlődésének elősegítése érdekében szükség van a terület vízfolyásainak rendezésére. A mezőgazdasági termelés biztonsága szinte párán csői óan írja elő, a szélsőséges víz járási viszonyok ellensúlyozása érdekében tározók létesítését. A 20 éves távlati fejlesztés során befejezzük a Mura, a Zala és a Kerka szabályozását és rendezni kívánjuk a kisebb vízhozamú vízfolyások medrét. Emellett a területen jelenleg feltárt tározási lehetőségek hasznosítása érdekében 38 tározót és 5 emeltszintű halastavat tervezünk építeni, amiből a 20 éves tervidőszak végére 19 tározó és az 5 emeltszintű halastó épül meg. 1.2 A népgazdasági ágak és a vízgazdálkodás kölcsönhatása A. IPAR 110. Bányászat A területen ásványi előfordulások nincsenek. De igen komoly az olajkincse. Az olajkutak ma már szinte az egész területet behálózzák. Űjabban nagy lendületet vett a tőzegbányászat is. 112. Kőolaj és földgáz kitermelés Az 1930-as években feltárt első olajkút (Lispe) óta Bázakerettye, Lovászi, Pusztaszentlászló és Nagylengyel környékén folyik az olaj és részben a földgáz kitermelése is. Az üzemi vízellátás Lovásziban és Bázakerettyén a Mura kavicsteraszából távvezetéken, egyébként helyi vizekből történik. A meddőnek bizonyult szénhidrogén kutató fúrások közül jelenleg már 41-et tartanak nyilván. Ezek közül 2 langyos vizű kutat ivóvíznyerésre használnak fel Balatonhidvégen, egy melegvizű kutat pedig Bázakerettyén kertészeti fűtésre hasznosítanak, 38-at pedig eltömtek. A fúrások főleg a felső pannon réteg határán fakadó ásvány- és hévizeket tárták fel 35—90 C° között változó hőfokkal. 3 triászkori réteg vizét feltáró kút is van a Zala me36 2 TVK 281
