Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
XVII. fejezet. Területi vízmérleg
kilépő vizek tartoznak. Mai ismereteink szerint geológiai időkben gondolkodva mindkettőnek, de elsősorban az alap- és fedőhegységi vizeknek van utánpótlásuk. Műszaki szempontból azonban ezeket — néhány sajátos terület kivételével — gyakorlatilag utánpótlás nélkülieknek kell tekintenünk, s így a készletmeghatározás feladata megint olyan irány- értékek adása, amelynek hasznosítása mellett év- tizedekre-évszázadokra elegendő lesz a készlet. Hangsúlyozni kell, hogy a rendelkezésre álló kevés adat miatt a készletek meghatározására mód nincs, csak tájékoztató adatokat lehet megjelölni a legkedvezőbbnek látszó előfordulások fejlesztési lehetőségeit illetően. A meleg- és hévizek a terület általános és helyi sajátságainak megfelelően a legkülönbözőbb össze- tételűek lehetnek. Ezek közül kerül ki az ásvány- és gyógyvizek döntő többsége is. A készletbecslésnél ezért csak a ténylegesen feltárt víz minősége alapján lehet sorolni e készletfajtát. A sztatikus és dinamikus készlet mellett az ásvány-, hév- és gyógyvizeknél még a vegyi készlet meghatározásának a kérdése is fel szokott merülni. Ezzel itt nem foglalkozunk, — tekintettel a meghatározás jelenlegi leküzdhetetlen nehézségeire, másrészt arra a veszélyre, hogy a gyógyítás és népegészségügy szolgálata elsikkadhatna, és helyette egyesek vegyi bányának tekintenék a termális vizeket. 2.22 A VÍZFELHASZNÁLÁS 1960-BAN 2.221 A vízhasználók adatainak begyűjtési módja és megbízhatósága A felhasznált vízmennyiségek adatai általában a helyi vízhasználó szervek többnyire mérések alapján szolgáltatott hivatalos jelentéseiből származnak. A kisebb vízkészlet-fogyasztóknál mérési lehetőség hiányában becsült adatokra lehetettt csak támaszkodni, melyek szakszerű helyszíni ellenőrzése csupán részben volt biztosítható. 2.222 Az ivóvízfelhasználás A vízfogyasztás értékét a vízműveknél a napi mértékadó víztermelési kapacitásából számított, fővízmérőn át pontosan mért adatok alapján, a a törpevízműveknél általában a szivattyúk és meghajtó elektromotorok teljesítményéből számítással állapították meg. A kizárólag helyi vízkészletekből (rétegvizek) felhasznált vízmenniység mindössze 78 lit/s, Zalaegerszeg (2/B), illetve Nagykanizsa (2/D) városok ellátására összpontosul. A törpevízművek vízhasználata elenyésző. A területre jellemző sűrű településhálózat kis falvainak vízszükséglete a felszín alatti helyi vízkészletekből megfelelően kielégíthető. 2.223 Az ipari vízfelhasználás Az üzemi vízhasználatok megállapításánál figyelembe vették az iparvállalatok 1958. évi jelentéseiben foglaltakat. A nagyfogyasztó ipartelepek vízfelhasználási adatait helyszíni ellenőrzés alapján az 1960. évi tényleges maximális vízhasználatokra módosították. Minőségi követelményeket támasztó vízigény zömmel a Nagykanizsai Sörgyárnál lép fel, ezt rétegvizekből biztosítják (2/D). A különösebb minőségi követelményeket nem támasztó ipari vízigény a kőolajbányászat elszórt üzemeinél, valamint a városokban jelentkezik. A nyersvíz-igények nagyobb részét felszíni vizekből biztosítják. A területen az olajmezők kivételével jelentős vízfogyasztó ipar nem települt, így az üzemvízellátás helyi készletekből könnyen megoldható. 2.224 Mezőgazdasági vízfelhasználás A vízhasználatok öntözővíz-, illetve halastó tápvízigényei normák alapján számított, becsült adatok. A számbavétel szempontjait illetően a következőket kell megjegyeznünk: a) Mezőgazdasági vízigényekkel szeptemberben már nem számoltunk; a csurgalékvizeket elhanyagoltuk. b) Az öntözés augusztusi bruttó vízigényét — az esőszerű öntözés kivételével — úgy állapítottuk meg, hogy a júliusi (maximális) nettó vízigény 90 %-át vettük, majd 20% veszteséget hozzáadtunk: Növénycsoport (öntözési mód) Augusztusi bruttó vízigény, lit/s. ha Rizs 5,32 Szántó 0,61* Kert 0,71 Legelő, rét, egyéb 0,53** Esőszerű 0,19*** * A barázdás és a sávos-csörgedeztető öntözés vízigényeinek számtani közepe. ** A csörgedeztető-árasztó öntözés normája. *** Az esőszerűen öntözött szántóföldi kapás- és takarmánykultúra, valamint zöldségkertészet júliusi nettó vízigényének átlaga. c) A tógazdasági vízpótlás értékét 0,25 lit/s kh-ra, ill. 0,43 lit/s ha-ra vettük fel. d) A felszínalatti készletekre támaszkodó mezőgazdasági igényeket — mivel az évnek csak kb. V^-án keresztül jelentkeznek — 0,35-tel redukáltuk. A kereken 200 kát. holdnyi öntözött terület víz260
