Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
XVII. fejezet. Területi vízmérleg
A vízmérleg másik oldala, a vízhasználatok állapotfelvétele rövid múltra tekinthet vissza és — néhány egyéni kezdeményezés alapján végzett részleges felmérést nem számítva — az utolsó néhány évre korlátozódik. A mezőgazdasági vízhasznosítások főbb adatairól (köztük a vízkészlet-gazdálkodás számára nélkülözhetetlen vízfelhasználásról) és néhány iparvidék vízigényeiről az egységes Vízügyi Szolgálat megteremtésétől kezdve van kielégítő áttekintésünk. A vízművek, törpevízművek, körzeti vízvezetékek (vízelvezetések), csatornaművek, továbbá az ipari és egyéb üzemek, közintézmények víztermelési, vízfelhasználási, szennyvízkibocsátási és -kezelési helyzetének felmérését első ízben az Országos Vízügyi Főigazgatóság tudta csak megszervezni és végrehajtani az 1957—1959 évek között. A vízmérlegre támaszkodó vízkészletgazdálkodás szükségszerűsége — egyes, kizárólag a mezőgazda- sági vízhasznosítás követelményeit szem előtt tartó helyi intézkedéseken (öntözési időrend megállapítása) túlmenően — először 1949-ben merült fel, a súlyponti iparvidékeken jelentkező vízellátási nehézségek megoldása érdekében. Ezeknek az 1950- ben készült regionális-jellegű terveknek a lényege a vízmérleg és a mérleg alapján tett tervjavaslat volt. Országos viszonylatban az 1953—1954. évi Országos Vízgazdálkodási Keretterwázlat adott átfogó jellegű vízmérleget; ezt — az élet diktálta ütemben — kisebb területek vízmérlegei követték. Ebben az időszakban folyt továbbá a felkészülés az egész országra kiterjedő, de a jelentősebb helyi problémákra is választ adó vízmérleg szerkesztésére. Ennek a végrehajtására 1959-ben, a regionális tervezés keretében került sor. A vízgazdálkodás 20 éves távlati terve 1960. évi első fogalmazványának mérlegei lényegileg hasonló elvek szerint készültek. A folyamatos, szervezett vízkészletgazdálkodás megvalósítása terén elsősorban a Vízügyi Igazgatóságoknál a 15/1962 OVF sz. utasítással létrehívott Vízgazdálkodási Osztályok s különösen az ezek keretében működő Vízgazdálkodás-fejlesztési Csoportok munkáját kell megemlítenünk. Munkájuk alapvető része a vízhasználatok és a vízimunkálatok számbavételéről intézkedő 7009/1961. OVF sz. utasítás végrehajtása, valamint a vízkészletek részletes számbavétele, azaz a helyi vízmérlegek folyamatos vezetéséhez szükséges alapadatok összeállítása. Emellett operatív intézkedésekkel is segítik a vízkészletgazdálkodás megvalósulását. A hazai vízkészletgazdálkodás eredményeit, módszereit és feladatait a Vízkészletgazdálkodási Évkönyvsorozat első, 1962. évi kötete foglalja össze. Végül megemlítjük a Vízkészletgazdálkodási Értelmező Szótárt, amelynek feladata a vízkészletgazdálkodási szakfogalmak egységesítése. Harmadik, átdolgozott változatát 1963. februárjában adta ki a VITUKI. további finomítását jelenleg is végzik. 1.22 A TERÜLETI VÍZMÉRLEG JELENTŐSÉGE a vízgazdálkodás és a népgazdaság SZEMPONTJÁBÓL A vízkészletgazdálkodást érintő minden kérdésben csak a vízmérleg alapján lehet állást foglalni. A vélemény kialakítása mindenekelőtt attól függ, hogy a kérdéses terület a vizsgált időpontban (időpontokban) ki tudja-e elégíteni — mennyiségi és minőségi tekintetben —, az igényeket (aktív vízmérleg) vagy sem (passzív vízmérleg). Aktív vízmérleg esetén is a tartalékok célszerű felhasználására kell törekedni, általában az alábbi szemp ontok figyelembevételével : Vízhiánnyal küzdő szomszédos területek ellátása Mezőgazdasági vízhasználatok fejlesztése Ipar- és lakótelepülések fejlesztése Energiatermelésre szolgáló vízmennyiség növelése Tározómedencék építési programjának szűkítése A gazdaságosság rovására menő többszörös és ismételt vízfelhasználás csökkentése. Passzív vízmérleg esetén a hiány kiküszöbölésére szolgáló tennivalókat kell meghatározni, figyelemmel a következő főbb lehetőségekre: A gazdaságosan kiépíthető felszíni és felszínalatti tározási lehetőségek kihasználása Szomszédos területekről történő vízátvezetés Vízfolyások csatornázása Egyes kritikus időszakok mértékadó hasznosítható vízkészletének növelése a felszíni és felszínalatti vizek kombinált felhasználásával A vízigények kritikai felülvizsgálata és víztakarékos technológia kialakítása A szennyvizek fokozottabb tisztítása Szennyvizek tározása és szakaszos lebocsátása A mezőgazdasági vízhasznosítás fejlesztési előirányzatainak módosítása A vizek minél tökéletesebb többszörös és ismételt felhasználása; vízhasználatok közötti együttműködés fejlesztése Nagy vízigényű, kevésbé gazdaságos különleges üzembiztonságot követelő ipartelepeknek a területe ről való eltávolítása, (illetve telepítésük letiltása) Káros és nehezen tisztítható szennyvizet kibocsátó ipartelepeknek a vízfolyás felső szakaszáról a nagyobb hozamú alsóbb szakaszokra való (át-) telepítése Kisebb biztonságot adó (azaz nagyobb tartósággal várható) vízkészlettel való számolás és vízkész- let-szétosztási terv — elsőbbség biztosítása, feltételhez kötött vízhasználatok, stb. — összeállítása, bevezetése Agrotechnikai, agrobiológiai és egyéb módszerek alkalmazása. A szempontok sokasága megvilágítja a vízmérleg alapvető f ontosságát, szövevényes kihatásait mind a vízgazdálkodás ágazatainál, mind a népgazdaság egészénél. A jelenlegi vízmérleg künduló bázis a távlati tervezés számára, hiszen az adottságok (vízkészlet, jelenlegi helyzet, stb.) nagy hányadát összefoglaló módon tartalmazza. A távlati vízmérlegek egyrészt a különféle fejlesztési elgondolások vízkészletgazdálkodási szempontból való realitásának elbírálására szolgálnak (éppen ezért rendszerint a tervezetek átdolgozására és a mérleg újbóli összeállításá254
