Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
XII. fejezet. Víztározás és annak többcélú hasznosítása
szántóterületek leggazdaságosabban felszíni hordozható permetező berendezéssel öntözhetők, míg a völgyfenéki rétek gravitációs módszerekkel is megkaphatják a szükséges vízmennyiséget. A tározók létesítésének fontos gazdasági jelentősége van a kisebb vízfolyások rendezésénél. A területet behálózó kisvízfolyások árvizeit általában a rövid időtartamú, heves záporok okozzák, melyek pár óra alatt levonulnak viszonylag keskeny, nagyesésű völgyekben, jelentős károkat okozva. Az ilyen rövid idő alatt levonuló, heves árvizek mederben történő levezetése olyan nagy mederméreteket tenne szükségessé, és olyan összegű beruházást jelentene, amelyet a mezőgazdaság még évtizedekig nem bír el. Többcélú tározó tavakkal az elöntések gyakorisága jelentősen csökkenthető, és a beruházási költség is megoszlik az egyes ágazatok között. A tározótavas árvízcsökkentés különösen jelentős olyan esetben, amikor az árvíz belsőségeket is veszélyeztet, melyeknél a megfelelő méretű meder esetleg csak költséges — burkolt, támfalas megoldás, stb. — módon volna biztosítható. Ilyen esetben ugyan a völgyzárógát nagyobb biztonsággal méretezendő, de egyúttal nemcsak a belsőség ármentesítésére oldható meg, hanem jelentős nép- gazdasági haszon is jelentkezik a tározó halasítása, vagy öntözésre történő felhasználása esetén. Kivételesen törpevízmű is telepíthető felszíni tározóra, ha a közegészségügyi előírások betarthatók (pl. Bozsok, Velem). A terület jelenlegi és távlati ipara a nagyobb élővízfolyások mellé települt, így ipari vízellátásra nem szükséges tározótavak létesítése. A mezőgaz- dazdasági nagyüzemekben várható ipari tevékenység előreláthatólag élelmiszeripari jellegű lesz, amelynek vízigénye ivóvíz minőségű. A geológiai adottságok ilyen esetben közegészségügyileg kifogástalan minőségű vizet mélyfúrású kúttal gazdaságosabban biztosítják, mint a felszíni tározók. 2. A VÍZTÁROZÁS ÉS ANNAK TÖBBCÉLÚ HASZNOSÍTÁSÁNAK FEJLESZTÉSE 2.1 A tervezés alapjai 3.11 tudományos kutatások, feltárások, ADATGYŰJTÉSEK ÉS TERVEZÉSI MUNKÁK ISMERTETÉSE A Keretterv készítésénél a VITUKI: Magyarország vízkészlete III. Víztározási Lehetőségek című kiadványt vettük alapul, kivéve a Gutorfölde II. sz. tározót, melynek részletes előmunkálatait a MÉLYÉPTERV II—5874/1954. szám alatt már elvégezte. A rendelkezésünkre álló geológiai és hidrológiai adatok nagyobb kiterjedésű területek, tájegységek általános leírását, adatait tartalmazzák, míg a Kerettervben szereplő tarozása lehetőségek a Mikeka- rácsonyfai tározó kivételével 50 km2 alatti vízgyűjtőre telepíthetők, a tározók felszíne pedig általában 100 ha alatt van. A Keretterv készítését megelőző feltárás során a talajmechanikai adottságokat szemrevételezés alapján állapítottuk meg, figyelembevéve az általános geológiai felépítést. A kiviteli tervezést megelőzően azonban feltétlenül részletes talaj feltárást kell végezni, mert a fentiekben közölt kis területű medencék esetén a helyi talajrétegek változása, közbeékelt lencsék, stb. jelentős szivárgási veszteségeket okozhatnak. 3.13 A TERVEZÉSNÉL KÖVETETT FEJLESZTÉSI ALAPELVEK A tározók fejlesztésénél az öntözéses gazdálkodás kiterjesztése az alapvető szempont a vizsgált területen. A tározás járulékos gazdasági eredményeként a haltenyésztés, víziszámyas nevelése és árvíztározás is figyelembe veendő. Tározókat elsősorban vízben szegény vidéken kell előirányozni, ott, ahol a felszín alatti vízkészlet nem tudja a szükségleteket kielégíteni. A tározók létesítésének gazdaságosságát a többféle hasznosításból eredő összjövedelem mértékének a beruházási, fenntartási, üzemelési és termelési költséggel való összehasonlításával kell értékelni. A sorrendiséget a gazdaságosság és a szükségszerűség egybehangolása alapján kell megállapítani. Elsősorban a többcélú tározók megvalósítását kell előirányozni. 2.2 A víztározás keretterve 3.31 SÍKVIDÉKI TÄROZÄS A területen síkvidéki tározási lehetőség nincs. 3.33 HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI TÄROZÄS A vizsgált terület tározási lehetőségei helyi jelentőségűek. Az egyes kisvízfolyások felső szakaszán völgyzárógáttal biztosítható tározótér általában 0,5—2,5 millió m3, egyedül a Mikekarácsonyfai tározó hasznos térfogata 7,5 millió m3. A terület általános geológiai felépítése lehetővé teszi a földből készült gátak építését, így a Keretterv készítésénél ezt vettük figyelembe. A völgyek altalaja az előzetes, tájékozódó vizsgálatok szerint általában vízzárónak tekinthető. A domblábaknál egyes helyeken a lejtőkről lemosott kavicsos, homokos foltok találhatók; ilyen helyeken a földnyerőhely kiválasztásánál fokozottabb gonddal kell eljárni. 221
