Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
XII. fejezet. Víztározás és annak többcélú hasznosítása
XII. FEJEZET Víztározás és annak többcélú hasznosítása 1. BEVEZETÉS A feldolgozás során három időszakot különböztetünk meg. Az első időszak határa 1960 december 31-e, mely a szövegben megegyezik a jelennel, és egyben elhatárolja a múltat. A második időszak 1961-től 1980-ig terjed és ez szorosan kapcsolódik a népgazdaság 20 éves távlati fejlesztési tervéhez. A harmadik az 1980 év után következő és le nem határolt időszak. Ebben a részben kerülnek feldolgozásra a 20 éves tervidőszak utáni fejlesztési lehetőségek. 1.1 A témakör ismertetése Ez a fejezet a víztározással foglalkozik. A víztározás a vízkészletnek a fogyasztáshoz igazodó átalakítását szolgálja. A víztározásnak — tározóknak a vízrendszerben elfoglalt földrajzi helyezte alapján — két fő változatát különböztetjük meg: a síkvidéki, illetve hegy- és dombvidéki tározást. Mindkét tározási módon belül további kétféle megoldás lehetséges a tározótérnek a mederhez viszonyított elhelyezése szerint. A tározás történhet magában a folyómederben (meder-, illetve hullámtéri tár ozás), a folyó völgyében, vagy a medren kívül természetes (holtágakban, stb.) illetve mesterséges medencékben. Ez utóbbi tározási mód leginkább a síkvidéki tározás körében fordul elő. Síkvidéki tározás A síkvidéki tározóterek lehetnek természetes eredetűek (holtmeder, érmedrek, terepmélyedések, élőmedrek) és mesterséges kialakításúak (töltések közötti tározás). A korszerű síkvidéki tározók általában többcélú vízhasznosításra létesülnek. A tározással megoldandó vízgazdálkodási célok: a) öntözés, b) hal- és víziszámyas tenyésztés, c) belvízvisszatartás, d) nád-, sástermelés, e) vízparti üdülés, fürdés, vízisportok, f) egyéb vízigény kielégítése (ipari, stb.). Hegy- és dombvidéki tározás A hegy- és dombvidéki tározás alatt valamely vízfolyásnak völgyzárógáttal történő elzárásával előálló mesterséges tó értendő, mely a síkvidéki tározókhoz hasonlóan általában két vagy több cél együttes kielégítésére épül. A hegy- és dombvidéki tározás a következő vízgazdálkodási célok érdekében létesülhet: a) Vízhozamszabályozás (árvízcsökkentés, kis vízhozam növelés), b) ivóvízellátás, o) ipari vízellátás, d) öntözés, e) tógazdaságok vízellátása, külterjes hal- és víziszárnyas tenyésztés, /) vízerőhasznosítás, g) vízparti üdülés, fürdés, vízisport, h) egyéb. A tározó a tározómedencéből és a medencét elzáró, illetve körülzáró gátból vagy töltésből áll. Völgyelzáráson a völgyzárógáton kívül mindazon létesítmények értendők, amelyek a gáttal egybeépítve, vagy attól különállóan a vízlebocsátás és a vízhozamszabályozás érdekében létesültek (árapasztó, üzemvízlebocsátó és szabályozó, fenékkiürítő, stb.). Medencén a felduzzasztott víztől nedvesített völgyrészletet (tározótér) értik, a hozzátartozó műszaki létesítményekkel (rézsűburkolatok, szabályozóművek, stb.) együtt. A bruttó tározótér két részből áll: a hasznos térfogatból és a hordalék befogadására vagy ivóvíz tározásoknál a vízminőség biztosítására, stb. szolgáló holttérből. A tározó teljes, abszolút teljesítőképességét állandó, egyenletes m3/sec-ban kifejezett vízsugár jellemzi, melyet a tározó állandóan hiánytalanul képes kiszolgáltatni a gát szelvényében. Relatív hidrológiai teljesítőképesség (tározási hatásfok) az abszolút teljesítőképesség és a tápláló közepes vízhozamnak a viszonyszáma a gát szelvényében. Éves tározónak nevezzük azt a tározót, mely a legkedvezőtlenebb vízjárású esztendő vízmennyiségét túlfolyás nélkül hasznosítja. Évszakos tározó a legkisebb évi középvízhozamnál kisebb vízhozam állandó biztosítását szolgálja. Teljes vízhasznosítású tározónak nevezzük az átlagos (30—50) évi középvízhozammal egyező nagyságú üzemvíz állandó szolgáltatására kiépített tározót. 219
