Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
X. fejezet. Vízerőhasznosítás
X. FEJEZET Vízerőhasznosítás 1. BEVEZETÉS A feldolgozás során három időszakot különböztetünk meg. Az első időszak határa 1960 december 31-e, mely a szövegben megegyezik a jelennel és egyben elhatárolja a múltat. A második időszak 1961-től 1980-ig terjed és ez szorosan kapcsolódik a népgazdaság 20 éves távlati fejlesztési tervéhez. A harmadik az 1980 év után következő és le nem határolt időszak. Ebben a részben kerülnek feldolgozásra a 20 éves tervidőszak utáni fejlesztési lehetőségek. 1.1 A témakör ismertetése A vízerőhasznosítás a vízgazdálkodásnak az az ágazata, amely a természeti kincsek egyikének, a vízfolyások és tavak vizében rejlő energiakészletnek a hasznosításával foglalkozik. A vízerőmű a vízfolyások és tavak vízerőkészle- tének egy részét gépei segítségével villamos energiává alakítja át. A vízerőmű gépeivel csak olyan helyen lehet vízienergiát termelni, ahol természetes (zuhatag, vízesés), vagy mesterséges vízlépcső van. A területen csak az utóbbi jöhet szóba, amelyet vagy úgy állítanak elő, hogy a folyók vizét duzzasztómű segítségével felduzzasztják, vagy pedig a vízerőtelephez vizet vezető ásott csatornába (az ún. üzemvízcsa- tomába) terveznek vízlépcsőt azon a helyen, ahol a vízerőtelepet meg kívánják építeni. A vízerőművek közé sorolják a hidraulikus energiatározókat is, amelyeknek szerkezeti kialakítása nagymértékben hasonló a vízerőművekhez, de főfeladatuk nem a vízerőnek, mint természeti kincsnek a hasznosítása, hanem az, hogy az egyéb erőtelepeken termelt fölös elektromos energia felhasználásával magasan fekvő víztározóba vizet felemelve, ott energiát tározzanak, amelyet az elektromos energiafogyasztás csúcsértékének idején — a tározó vizét ekkor vízturbinákon át leeresztve — használnak fel, ugyancsak elektromos energia formájában. A hidraulikus energiatározókat is ez a fejezet tárgyalja. Ha valamely folyószakasz kihasználására akár magában a folyómederben, akár az üzemvízcsatorna mentén, több vízerőtelep épül, akkor is külön vízerőműnek tekintjük mindegyik vízerőtelepet a hozzátartozó művekkel és műtárgyakkal (tartozékaival) együtt. Ilyen esetben csatlakozó vízerőművekről beszélünk, de úgy is mondhatjuk, hogy a szóbanforgó folyószakasz kihasználása több lépcsőben történik. A terület nagyobb vízfolyásainak vízerőhaszno- sítására általános elrendezés és szerkezeti kialakítás szempontjából, a vízerőtelepeknek két típusa létesülhet: a kisesésű és a közepes esésű vízerőtelep. Kisesésű vízerőtelep az, amelynek esése 15 m-nél kisebb, a közepes esésű vízerőtelep esése 15—50 m között van és mindkettőnél a kiépítési teljesítmény 99 kW-nál nagyobb. Törpevízerőművek azok a vízerőművek, amelyek kiépítési teljesítménye 99 kW, vagy annál kisebb. Kisvízfolyásaink elvben lehetőséget biztosítanak törpe vízerőművek létesítésére is. Topográfiai és hidrológiai adottságok nem teszik lehetővé a területen hidraulikus energiatározók létesítését a csúcsenergia biztosítása érdekében. 1.2 A múlt és a jelen A területen levő vízfolyások közül egyedül csak az országhatáron vonuló Mura folyónak van számottevő vízerőkészlete. A Mura folyó elméleti vízerőkészletének — mint határfolyó félértékkel számítva — jellemző adatai a következők: Az 50%-os tartósságú vízhozam alapján számított teljesítmény 15 332 kW, évi átlagos energia- mennyiség 114,5 millió kWó. A 95%-os tartósságú vízhozam alapján számított teljesítmény 6 267 kW, évi átlagos energiakészlet 54,0 millió kWó. A többi vízfolyás vízhozama aránylag csekély. Elméleti vízerőkészletük alapján közülük csak a Zala és Kerka jöhet számításba, vízerőhasznosítás szempontj ából : a Zala 50%-os átlagos évi energiamennyisége 95%-os átlagos évi energia- mennyisége a Kerka 50%-os átlagos évi energiamennyisége 95%-os átlagos évi energia- mennyisége 6,76 millió kWó 1,06 millió kWó 6,43 millió kWó 2,45 millió kWó 211