Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás
magasra emelkedett pannon tábla, délnyugat—délkeleti irányban kissé meggyűrve. Helyenként lepel- szerűen kavicstakaróval, máshol pleisztocén eredetű lösztakaróval fedve. A területen épült mélyfúrású kutak mélysége és nyugalmi szintje nagyon változó. Vízadórétegek általában 100 és 300 m között találhatók, vízhozam-átlaguk tájékoztató, becsült értéke 100 lit/perc körüli. A szegélyterületeken belül lévő dombvidéken a községek több, mint felénél még a talajvízre telepített ásott kutak építési lehetősége is eléggé korlátozott. A löszös területeken, ott, ahol a lösz alatt vízzáró agyagréteg található, csak közepes és kishozamú ásott kutakat lehet telepíteni. E területen a múlt század végéiig nem voltak közkutak. A községekben a közterületek kisajátítása előtt a lakóházak mellé telepített magánkutak szolgáltak közcélú víznyerést is. Közkutaikat csak a század elején kezdtek létesíteni. Ezek azonban a legtöbb esetben szakszerűtlenül lettek telepítve, így vizük kémiai és bakteorológiai szempontból egyaránt kifogás alá esik. A mélyfúrású kutak száma a területen igen kevés (55 db). A lakosság nehezen barátkozott meg a fúrt kutak vizével, mivel azok vastartalma általában a megengedettnél jóval magasabb. Ezek a kutak jelenleg a községekben használaton kívül állnak, és teljesen tönkremennek. Vízkiemelő berendezésük csak részben van már meg, a bekapcsolt vízadóréteg tehát a jelenlegi körülmények között állandó fertőzésnek van kitéve. A mélyfúrású kutak vizétől való idegenkedést egyébként jól szemlélteti az a körülmény is, hogy a területen eddig telepített törpevízművek több mint felénél ásott kutak szolgáltatják a vizet. A terület jelenlegi, mintegy 326 600 főnyi összlakosságának ivóvízellátása országos viszonylatban igen kedvezőtlen képet mutat. Amíg közműves vízellátásban a lakosság 10%-a részesül mindössze, addig közkutakról 24%, magánkutakról pedig 66% (!) nyeri vizét. Figyelembevéve a köz- és magánkutak telepítését, valamint védelmét, megállapíthatjuk, hogy a lakosság mintegy 80%-a kellően nem ellenőrzött, gyakran egészségügyi szempontból is kifogásolható talajvizet fogyaszt. A jövő nehéz feladatai közé tartozik a terület vízellátásának jelenlegi súlyos helyzetét felszámolni, s azt a jövőbeni megkívánt országos színvonalra felemelni. A napi ivóvíztermelés 8 770 m3-re becsülhető, melynek 32%-a talaj-, 68%-a pedig rétegvíz eredetű. Az ipar részére leadandó vízmennyiség leszámításával egy lakosra jutó fajlagos ivóvíztermelés 20 liter, ami jóval az országos átlag alatti érték. A terület jelenlegi ivóvízellátását 2 városi, 8 törpe, 6 lakótelepi vízmű, mintegy 610 ásott és 40 fúrt közkút, továbbá igen sok magánkút biztosítja. 1.211 Városi, községi vízművek Központi ivóvízművel a vizsgált terület 2 városa, Nagykanizsa és Zalaegerszeg rendelkezik. Nagykanizsa. A 34 000 főnyi város központi vízellátással rendelkezik. A vízmű 10 db mélyfúrású kútból nyeri vizét, naponta 4 570 m3 mennyiségben. A vízmű teljesítőképessége az utóbbi években — a kutakban fellépő 2—5 m nívósüllyedés miatt — fokozatosan csökken, így már jelenleg is vízellátási zavarok jelentkeznek időszakosan, elsősorban a magasabb területre telepített nagy vízfogyasztású kórházaknál és laktanyáknál. A víz minősége sem kielégítő a megengedettnél magasabb nitrit, nitrát, ammóniatartalom, továbbá a víz keménysége miatt. A vízműre 19 684 fő, azaz a belterületi lakosság 59%-a van rákapcsolva, ezenkívül néhány ipari üzem is, melyek 1 500 m3 vízmennyiséget vonnak el a lakosságtól. Az egy főre jutó napi vízfogyasztás — 90 liter — közműves ellátás tekintetében igen alacsony érték. A víz szétosztását 16 km hosz- szú csőhálózat, a hálózati nyomást, továbbá a tározást 1 db 700 m3-es víztorony biztosítja. Zalaegerszeg lakossága az 1960. évi népszámlálás adatai szerint 23 738 fő. A város vízellátását 1 központi vízmű, továbbá 17 közkút biztosítja. A központi vízmű a vizet 2 db mélyfúrású kútból kapja, napi 940 m3 mennyiségben. A vízellátás 1959-ig ásott kutakból történt, ezek vize azonban a magas talajvízállás miatt igen szennyezett volt. A hálózati nyomást 1 db 600 m3-es tárolómedence, a víz szétosztását 12 km hosszú csőhálózat biztosítja. A víznyerőhelyek számának, úgyszintén a veztékhálózat hosszának állandó növelése folyamatosan történik. A város lakói közül 6 700 fő vízműről, 2 000 fő pedig közkutakról ellátott, ami együttesen csupán 41%-át jelenti a belterületi lakosszámnak. A város területén lévő ipari üzemek saját víztermelő berendezésekkel rendelkeznek, így a városi vízműtől ipari célra csupán 250 m3-t vonnak el. A napi termelt vízmennyiség, valamint a belterületi lakosság számának összevetése alapján az egy főre jutó napi ivóvíztermelés 37 liter, ami igen alacsony érték. Ez a szám élesen rávilágít Zalaegerszeg város vízellátási nehézségeire. Az ivóvíz minősége megfelelő, csupán állandó klórozás szükséges. 1.212 Törpevízművek A területen — a Muraszemenye—Lovászi—Bázía- kerettye regionális kisvízművekkel együtt — ösz- szesen nyolc törpevízmű üzemel, melyek 7 273 fő ivóvízellátását biztosítják. E vízművek közös jellemzője, hogy nem az egész községre kiterjedően épültek ki, hanem annak csupán egy kisebb (általában a belső) területére. Így ezen községekben az ivóvízellátást a törpevízműveken felül köz- és magánkutak is biztosítják. A törpevízművek összes napi víztermelése 550 m3, melyből 450 m3-t 36 db talajvízkút, 190 m3-t pedig 3 fúrt kút, illetve 1 forrás szolgáltat. Az egy ellátott főre vetített fajlagos ivóvíztermelés 70—80 liter. A 8 vízmű csőhálózatának összes hossza 25 km. A hálózati nyomást és a tározást 3 községben víztorony, egy községben víztorony -j- medence, 4 községben pedig hidrofor biztosítja. Az összes tá- rozótérfogat 210 m3, ami a napi víztermelés 38%- ának felel meg. 186
