Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
talmazó-térképeken történt. A terület elhatárolása 2—5%-os hibával jár. A terv végrehajtásának első lépése a talajvédelmi művelési ág változtatása. Ennek során minden művelési ágat — a sajátosságainak megfelelően — kell a lejtőn elhelyezni. Ez a művelési ágváltoztatás lesz a hegy- és dombvidéki mezőgazdaság-fejlesztés talajvédelmi szabályokat követő megalapozása. A talajvédelmi szabályokat követő művelési ágváltoztatás végrehajtásával a 25%-os lejtésnél me- redekebb területeken megszűnik a szántóföldi művelés. A szántóföldek kivétel nélkül a 0—25%-os lejtésű területre települnek. A 25%-nál meredekebb mezőgazdasági művelésű területeket — a vízgyűjtők helyi viszonyai alapján — a terv úgy rendezi be, hogy azokon a jövőben szőlőt, gyümölcsöst, legelőt, kaszálógyepet, vagy erdőt kell telepíteni. A legelők a déli verőkön általában megszűnnek, vagy legfeljebb a 12%-os lejtésig maradnak meg. Az uralkodóan északi verőkön a meglévő legelők 0—35%-os lejtésig maradnak meg. A szőlők és gyümölcsösök meglévő — de kisüzemi — telepeit felülvizsgálva, ott telepítik újra talajvédő és nagyüzemi módon, illetőleg ott telepítenek a szabályok szerint új szőlőket, ahol ez a már ismertetett elveknek megfelel. Az új szőlő- és gyümölcsös területek a 0—40% közötti lejtéstartományokban fekszenek. A nagyüzemi szőlő és gyümölcsös újra telepítésből kimaradó kisüzemi szőlő és gyümölcsösök fokozatosan megszűnnek. A véderdők a tervben a 25%-nál meredekebb területeken települnek. A művelési ágváltoztatás végrehajtása után a tényleges talajvédelmi beruházási feladatokat, az azokhoz tartozó területi kiterjedést a munka meny- nyiségét és annak beruházási szükségleteit a szövegvégi melléklet tartalmazza. Az üzemagronómiai kiviteli munkák felmérése során először a 0—25%-os lejtésű területek talaj- védelmi igényét határozták meg. Ezek nagyságrendje határozottan elkülönül a lejtőkategóriák szerinti agronómiái berendezkedéseknek megfelelően. Ezeken a szántóföldi berendezkedéssel járó talajvédelmi igényeket határozták meg és tüntették fel a táblázatban. Az 1:100 000-es méretarányú lejtőkategória feldolgozása során azt tapasztalták, hogy a térkép a 0—5% lejtőkategória-tartományba eső területeket a valóságnál nagyobbnak, az 5,1—12% lejtőkategória- tartományba eső területeket a valóságnál kisebb kiterjedésűnek mutatta. 1:10 000-es méretarányú 2,5 m szintvonalsűrűségű térképpel végzett ellenőrző vizsgálatok alapján az 5,1—12% lejtőkate- gória-tartomány területeit a terep domborzati gyűrtségének megfelelően 16—11%-kal növeltük, a 0—5,0% lejtőkategória-tartomány területeinek rovására. A területnövelés alapelve az volt, hogyha a 25%-on felüli területek aránya az ossz szántóterülethez képest a 4%-ot meghaladta, akkor a területnövelést, az 5,1—12%-os lejtőkategória-tarto- mányban 16%-osnak terveztük. Ha a 25%-on felüli területek az ossz szántóterülethez képest 2—4% közé esik, a növelés 13,5% volt, míg ha a 25%-os felüli területek aránya az ossz szántóterülethez képest 2% alatt volt, a növelést 11%-ban határoztuk meg. így tehát a 4. számú melléklet 8., 9., ravatalnak együttes összege a melléklet 17., 19. rovatainak együttes összegével azonos. A 0—5%-os lejtőkategóría vízszintes műveléséhez tartozó, míg az 5,1—12%-os lejtőkategória táblás, sávos műveléséhez tartozó táblásítási munkák geodéziai előkészítését már az így korrigált területek alapján számították. A két lejtőkategória esetében ugyanúgy, mint a további lejtőkategóriáknál, a táblásítás geodéziai költségei mellett figyelembe vettük az esetleges agronómiái tervezési költségeket is. A sávos és szigorított sávos művelés területi adatai egyeznek a lejtőkategória-térképeken leolvasott értékekkel, mert ezekről megállapítottuk, hogy 1:100 000-es méretarányú térképlapok kielégítő pontossággal tükrözték azok összes kiterjedését. Az üzemi agronómiái feladatokhoz tartozik a továbbiakban a legelők, kaszálógyepek telepítése és az erdősítés (még akkor is, ha utóbbit nem maga az üzem, hanem helyette az erdészeti szervek hajtják végre). — A tervben e munkákat kizárólag a 25%- on felüli területeken vettük figyelembe. A gyepterületek telepítésére gyakorlatilag a 25%-on aluli lejtések mellett is sor kerül, de ennek költségei sohasem haladják meg az ugyanarra a lejtőkategóriára számított szántóföldi munkák költségeit (a gyeptelepítés és talajvédelem költségei fedezhetők a szántóföldi alapon számított költségekkel). Maga a gyeptelepítés nem beruházás, hanem üzemgazdálkodási feladat. Az említett beruházási szükséglet az esetleges sáncolásból és a vízlevezetők kiépítéséből adódik. E meggondolások alapján csak a 25%- on felüli lejtésű területek gvenesítését mutatták ki. mégpedig csupán annak területi alakulását. A 25 % -on felüli erdősítések kiterjedését és beruházási költségeit viszont már beruházásként kezelték. — A 25%-on felüli területek visszaérdősítése ugyanis elsősorban és szinte kizárólagosan talaivédelmi célzattal történik és az erdők véderő iellegűek. Hasznosításuk ezért csak igen korlátozott mértékben és mindenkor a talajvédelem szabályainak betartásával engedhető meg. Az üzemi műszaki munkák szervesen kapcsolódnak az agronómiái berendezkedéshez. A tervezés során feltételezték, hogy a távlati, 20 éves növénytermesztési szerkezeti arány úgy oszlik meg a síkvidék és a dombvidék között, hogy a jövőben mindinkább érvényesül a lejtős területek növénytermesztésében a talajvédelem igénye. Ez más szóval annyit jelent, hogy a növénytermesztés arányai az egyéb természeti és művelési feltételek mellett jobban igazodnak a lejtési viszonyokhoz. Ez a követelmény egyúttal egybevág a lejtős területek mezőgazdaság-fejlesztésének közigazgatási érdekeivel (a takarmánytermesztés és az azzal arányos állattenyésztés fejlesztése). A hegy- és dombvidéki területekre most már a síkvidéki területek figyelmen kívül hagyásával megállapított országos vetésszerkezeti arányokat a lejtőkategória-tartományok függvényében úgy osz159
