Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
Liszói patak (155), Surdi patak (156) A vízfolyás jellemzője, hogy a völgyfenéki érdekeltségi területe viszonylag keskeny. A rendezés célja elsődlegesen a völgyfenéki talajvízszint kedvező szinten történő kialakítása, csak másodsorban a kiöntések gyakoriságának csökkentése. Javasolt kiépítési vízhozam 10%. A patak jelenlegi vonal- vezetésében módosítás nem szükséges. A hosszszelvény kialakításánál fenéklépcsőket beiktatni nem kell. A vízfolyások jelenlegi medervonala lakott területet nem érint. A Liszói patak tervezésénél lehetőleg kis fenékszélességű keresztszelvény ki- akakítására kell törekedni, a depóniák elterítése indokolt. Csalányos patak (157) A patak rendezésének célja főként a keskeny völgyfenéki rétterület lecsapolása, és csak másodsorban a kiöntések gyakoriságának csökkentése. Javasolt kiépítési vízhozam 10%. A patak meder- vonalazásában előreláthatólag lényeges módosítás nem válik szükségessé, a II. kategóriájú medersza- kasz lakott területet nem érint. A medret előreláthatólag lépcsőzni kell, cca. 4,0 m összes lépcsőmagassággal. A patak alsó szakaszán halastó építés lehetőségét meg kell vizsgálni. A keresztszelvény kialakításánál lehetőleg kis fenékszélesség tervezésére kell törekedni, a depóniákat el kell teregetni és füvesíteni kell. • Visszafolyó patak (159) A Visszafolyó patak korszerű rendezése a rendkívül keskeny völgyfenéki érdekeltségi terület miatt csak távolabbi időpontban végrehajtandó feladatként jöhet számításba. A rendezés célja főleg a völgyfenék talajvízszintjének kedvező szinten történő kialakítása. Javasolt kiépítési vízhozam 10%, völgyfenéken ugyanis jelenleg kizárólag rétművelés folyik, de a rétterületből is cca. 40%, égerfa erdővel van betelepítve. A patak jelenlegi vízszintes és magassági vonalvezetésében a rendezés során lényeges módosítás nem válik szükségessé, a hosszszelvény kialakításához a torkolat közelében található régi malomlépcső helyén 1 db fenéklépcső kiépítése kívánatos. A keresztszelvény kialakításánál kis fenékszélesség alkalmazása indokolt. A patak jelenlegi medervonala lakott területet nem érint. Későbbi időpontban esetleg megvizsgálható, hogy a patak völgyében halastó rendszer létesítésére nincs-e lehetőség. III. kategóriájú vízfolyások rendezési keretterve III. kát. vízfolyások A területen 100,5 km III. kát. vízfolyás van, melyből 84 km-t kell rendezni. A rendezés célja, hogy a talajvízszintet megfelelő mélységben tartsuk és a lecsapoló csatornák részére megfelelő befogadó létesüljön. A kiépítési vízhozamot a 10%-os valószínűségű vízhozamban állapítottuk meg. A vízszintes és függőleges vonalvezetésben lényeges változtatásra nincs szükség. A keresztszelvényt 1:2 rézsüvei kell kiépíteni. A kikerült földanyagot el kell teregetni és füvesíteni kell. A rendezés során biztosítani kell, hogy az átjárási helyeken korszerű fed- lapos átereszek vagy hidak épüljenek. 2.211 Talajvízszint szabályozás A talajvízszint szabályozás keretében külön csoportosítva tárgyaljuk a lecsapolásokat, amelyek főleg rétterületekre korlátozódnak és külön az alag- csövezéseket. A lecsapolásokkal biztosítani kell a felszíni vizek elvezetését és azt, hogy a talajvízszint a rét-kultúrának legjobban megfelelő 40—60 cm mélységben legyen. Ezzel megakadályozzuk a pangó vizek keletkezését, a máj mételykor elterjedését és növelni lehet a terméshozamot. A területen 31 500 ha rét-legelőn 60 000 ha rétterületből és 59 800 ha szántóföldi területen kell elvégezni a lecsapolási munkálatot. A lecsapoló csatornahálózat a kötött réti agyagtalajt figyelembe véve elég sűrű, hektáronként 50 —60 m. Ezzel az értékkel számoltunk a szöveg végi melléklet összeállításánál is. A kiviteli kötlség házilagos kivitel esetén (társulati) a tervezési és művezetési költségekkel együtt 15 Ft/m, azaz 750.— Ft/ha. Megfelelő célgépek alkalmazásával (csatornanyitó eke) ez a költség 500—600 Ft/ha értékre csökkenthető. Számításainkban 700 Ft/ha átlagos költséggel kalkuláltunk. Külön kell foglalkozni a nyugatmagyarországi erodált erdőségi talajok megjavításával. Ezek a talajok szerves anyagban, humuszban általában nagyon szegények, a domboldalon az eredeti termőszint már le is mosódott és helyette megtalálható a káros sókban gazdag vízáteresztő talaj. A területre sokévi átlagban 800—900 mm csapadék hullik, amelynek elosztása rendkívül egyenetlen. A csapadékcsúcs június—július hónapokban jelentkezik és eléri a 250—300 mm-t is. A gazdálkodás ezeken a talajokon mindig csak nagy körültekintéssel és gondossággal végezhető. Az itteni gazdálkodók fő megélhetési forrása korábbiakban az erdő volt. A kényszerítő körülmények hatására kialakult az itteni tájra jellemző bakhátas talajművelésű mezőgazdaság. A bakhátas talajművelés csak „tüneti kezelés” és eredményessége korlátozott, nagymértékben elősegíti a további talajromlást, az eróziót, jelentős területek kiesnek a termelésből, nagyüzemekben nehezen alkalmazható, mert a gépesítést akadályozza. Ezért a bakhátas talajművelés helyett más, nagyüzemekben is alkalmazható talajművelést kell bevezetni. A területen végzett kísérleti eredmények, amelyet a Keszthelyi Akadémia végzett (Szentgyörgy- völgy—Métnekpusztán) azt bizonyítják, hogy a talaj vízbefogadó és tárolóképességének megjavításával a további talajromlás megakadályozható és az egyenlőtlen csapadék kártétele kiküszöbölhető. Ezek után a bő csapadék kedvezően befolyásolja az eredményes növénytermesztés — különösen a gyepgazdálkodás — kialakulását. A termeszthető növények száma bővül. Az állattenyésztés — elsősorban a szarvasmarhatenyésztés — feltételei kitűnőek lesz157
