Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)

V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése

dalék a falu alatt; kisebb esésű szakaszon rakódott le.

E szakaszon sürgős beavatkozásra volt szükség és 1957~ben el is végeztük a falu alatti szakasz rendezését.

A helyszínrajzi vonalvezetés megfelelő, de a végleges rendezés során a fenékvonalat süllyeszteni kell. A rendezés csak a külterjes mezőgazdaság igényeit elégíti ki.

Garabonci-malomcsatorna (69)

A vízfolyás rendezése egységes terv alapján 1955—56-ban történt meg a teljes II. kategóriájú szakaszon.

A rendezés célja az volt, hogy a völgyfenék le- csapolhatóságát biztosítsuk és a kiöntések gyakoriságát csökkentsük. Ennek érdekében a rossz vonal- vezetésű szakaszokon új nyomvonalra helyeztük a vízfolyást és a mélységet pedig a mezőgazdasági kultúra követelményének megfelelően határoztuk meg. A kikerült földanyag el lett teregetve és a parti tulajdonosok füvesítették. Jelenleg a meder jó állapotban van, a rézsűk állékonyak, a kialakított esés a talajadottságoknak megfelelő. Műtárgyat átépíteni nem kell.

A rendezésnek az eredménye már a második évben megmutatkozott a terméseredményekben. A savanyú füvek helyett a rét-területeken megjelent az édes fű és jelenleg I. o. réti széna terem rajta. Ez 300 Ft/kh netto többletjövedelmet jelent.

Marótvölgyi-csatorna (78)

Az első rendezés 1896-ban történt az alsó 17,4 km-es szakaszon. A rendezés célja az volt, hogy a kiöntések gyakoriságát csökkentsék és a völgyfenék lecsapolhatóságát biztosítsák. Ez a rendezés a külterjes mezőgazdasági igényeket kielégítette. Az első világháború éveiben és az utána következő időkben a fenntartás elhanyagolása miatt a csatorna nem tudta feladatát ellátni, ezért 1936-ban új terv készült. Ez a terv már a mezőgazdaság fokozottabb követelményeit is figyelembe vette. A rendezés munkálatait az 5 -f- 282 — 18 -j- 500 szelvények között 1939—43-ban végezték el.

Sajnos a fenntartási munkákat a későbbiek folyamán is elhanyagolták, aminek következtében a csatorna állapota erősen leromlott. A szocialista mezőgazdasági üzemek kialakulása sürgette az új követelményeknek megfelelő rendezési tervet.

A terv el is készült és 1958-ban a kiviteli munkák is megkezdődtek. A helyszínrajzi vonalvezetésben változás nem történt, a fenékvonalat átlagban 60 cm-rel süllyesztették és 1:2 rézsüt alakítottak ki. E rendezés csökkenti a kiöntések gyakoriságát és a talajvízszint kellő mélységben való tartását is lehetővé teszi. A rendezéssel 16 —f— 635 szelvényig értek el és folytatják a munkát az elkövetkező években is.

Kebele patak (82)

A Kebele patak Lendvajakabfa község határában lép be magyar területre és mintegy 8 km hosz- szon halad magyar területen. Az ország területéről

a patak 9 + 384 sz. szelv.-nél lép ki. Az eíső átfogó rendezés 1955—56 években történt a 9384 sz. szelv.- től felfelé a 15 320 sz. szelv.-ig.

A 9 384—13 750 sz. szelv. között épült ki 14,0 m3/s vízemésztéssel, a 13 750—15 320 sz. szelvények közötti szakasz pedig 8,0 m3/s-ra. A végzett munkák a széles völgy víztelenítését és a talajvízszint süllyesztését célozták. Az akkoriban erősen felisza- polódott mederben a fenékből a legtöbb helyen 1,0—1,5 m. vastag iszapréteget kellett kiemelni.

Később 1959. évben a magyar szakasz újbóli rendezése indult meg, lényegében a VÍZITERV vonatkozó tanulmányterve alapján. Most már a nemzetközi megállapodásnak megfelelő vízemésztésű és alakú mederrel, mely a korábbinál lényegesen nagyobb méretű és korszerűbb. A munka az országhatártól kezdődően 863 m. hosszon készült el a rédics—gáborjánházi úti hídig korszerű meder 26 m3/s vízemésztéssel épült ki. Az esés ezen a szakaszon 1,0%0, a keresztszelvény összetett csészeszelvény, melynek fenékszélessége 1,0 m innen 1:5 hajlású, majd folytatólag 1:1,5 hajlású oldalak következnek. A tervezett vízoszlop-magasság 2,5 m. Az újabban kivitelezett meder most már biztonságosan vezeti le az árvizeket és alkalmas a széles völgy víztelenítésére és talajvízszint megfelelő mélységben való tartására.

Szentgyörgyvölgyi patak (85)

A patak Jugoszláviában ered és a Lenti járáson áthaladva torkollik a Kebele patakba. A patakot a múltban szakaszonként rendezték alulról felfelé haladó sorrendben.

Az első komolyabb rendezés az 1956—57. években történt a 0—7 250 sz. szelvények közötti szakaszon. A kialakított fenékesés átlag 1,0—1,18%0, a fenékszélesség 1,50 m, átlagos mélység 1,70 m. A rézsűk hajlása 1:1,5 arányú. Az alsó szakaszon a medret a malom-csatorna nyomvonalán építették ki. A vízemésztése 5.0 m3/s 1958. évben a meder- rendezési munka folytatódott a 7 250—10 480 sz. szelvények közötti szakaszon 1,5 m fenékszélesség, átlag 2,0 m mélységgel és 1:1.5 hajlású rézsűkkel. A fenékesés általában 1,0%0. Ebbe a szakaszba esik Nemesnép község belsősége is, ahol a meder vízemésztése 18 m3/s.

1959—60 években történt a folytatólagos rendezés a 10 -f- 480 — 17 —|— 000 sz. szelvények közötti szakaszon, 1,2 m fenékszélesség, átlag 2,0 m mélység 1:1,5 hajlású rézsűkkel. A fenékesés 2,0%o.

A depóniákat általában 2,0 m padka szabadonha- gyásával helyezték el. A jövőben szükséges a depó- niák teljes elterítése, valamint Nemesnép község fölött egy eséscsökkentő fenéklépcső beépítése. A mederrendezés a völgylecsapolást jól megoldja. A rendezett szakasz mentén az azelőtti vízügyi panaszok, melyek a völgy elárasztásából származtak, most megszűntek.

Nagy völgyi-patak (91)

A patak medrét először 1935, majd utóbb 1955. évben rendezték, az 5 + 750 sz. szelvények közötti szakaszon.

130