Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)

IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése

— A tervezésnél a fő célkitűzéseket, valamint egyéb népgazdasági, vízgazdálkodási ágazatokkal való összefüggéseket szem előtt kell tartani, azokkal való összhangot biztosítani kell.

— Biztosítani kell a téli és nyári belvizek azonnali és folyamatos levezetését.

— Az I. kategóriájú csatornák munka és költségadatait vázlatterv, a II. és III. kategóriájú csatornák költségeit normatívák alapján kell meghatározni.

— A belvízvédekezést szervezetileg és technikailag magas fokon kell megtervezni.

— A belvízrendszerek, belvízöblözetek távlati fejlesztését lehetőleg oly módon kell előirányozni, hogy az előálló kultúraváltozásoik a belvízvédekezés során figyelembe vehetők legyenek.

— Biztosítani kell, hogy a hírközlés, közlekedés, szállítás gyors, a szervezeti felépítés pedig olyan legyen, hogy a belvizek a legkisebb kártétel nélkül legyenek levezethetők.

— A károsan magas talajvízszintet mesterséges beavatkozással le kell szállítani, azonban ügyelni kell arra, hogy a szükségesnél mélyebbre ne süllyedhessen. Arra kell törekedni, hogy a talajvízszint a legkedvezőbb állandó szinten maradjon.

Mezőgazdasági célú talajvízszint szabályozásoknál kerülni kell az energiaigényes megoldást és az csak rendkívül indokolt esetben irányozható elő.

— Meg kell különböztetni a mezőgazdasági és egyéb célú talajvízszint szabályozásokat.

— A IV. fejezetben csupán a belvízrendszereken előforduló talajvízszint szabályozásokat kell részletesen tárgyalni, azonban abban a fejezetben kell az V. és VI. fejezetben előirányzott talajvízszint szabályozási munkákat is összesíteni.

— A talajvízszint szabályozásoknál meg kell különböztetni a nyílt árokhálózattal tervezett lecsapo- lást és az alagcsövezést.

2.2 A belvízgazdálkodás,

belvízvédekezés keretterve

2.21 A BELVÍZGAZDALKODAS KERETTERVE

A Kis-Balaton belvízrendszernek a Zala jobbpartjára eső 13 öblözetében a rendezés célja a mező- gazdasági termelés lehetővé tétele. A kisebb-na- gyobb és túlnyomórészt tőzegtalajú öblözetek rendezése után a mezőgazdaság áttérhet a korszerű rét-legelő gazdálkodásra, a szántóföldi takarmány és egyes ipari növények termesztésére és kertészeti gazdálkodásra. Az öblözetek jelenlegi mezőgazda- sági értéke nagyon csekély, míg rendezés után átlagon felüli eredmények várhatók. Különösen jelentős a rét-legelő gazdálkodás, valamint a szántóföldi takarmánytermesztés hatása a környék állat- tenyésztésének fejlődésére és ezzel kapcsolatosan a Balaton környéke tej és húsellátási viszonyainak javulására. A kertészeti gazdálkodás széleskörű bevezetése ugyancsak a Balaton-környék ellátásának megjavulását eredményezi.

A mélyfekvésű és vízáteresztő tőzegtalajban a belvízszint egyben a talajvízszintet is jelenti, ezért

a vízrendezés módja a talajvízszint állandósítása a legkedvezőbb mélységben, a talaj felszíne alatt 40— 60 cm-rel. Mivel a tőzeg nehezen adja le a vizet, ezért a felszíni elöntés nem engedhető meg rövid időre sem, a nagymértékű beszivárgás és a talajvíz káros megemelkedése miatt, melyet csaK lassú ütemben lehet újra a szükséges szintre csökkenteni. Ezért magas fajlagos vízlevezető képességgel kell az öblözeteket kiépíteni, melynek értéke 150 1/sec. km2. A csatornahálózatnak biztosítania kell a belvizek azonnali és kiöntés nélküli levezetését és a talajvízszint optimális szinten való állandósítását, vagyis a felesleges talajvíz elvezetését egyes öb- lözeteknél, ezenkívül a vízpótlást. Ezen cél érdekében a sűrű — 200 m távolságú — csatornahálózat kiépítése szükséges, az így kialakított táblák a gazdaságos gépi művelést még lehetővé teszik.

Belvíztározás csak a csatornamedrekben engedhető meg rövid ideig és a kiöntés veszélye nélkül. Kedvező esetben a magasabb fekvésű területek belvizei a mélyebb területeken vízpótlásként felhasználhatók. Gazdaságossági vizsgálat döntötte el, hogy az öblözetekhez csatlakozó külvízgyűjtő területekről érkező külvizek a belvízcsatornahálózatban vagy övcsatornával nyerjenek elvezetést, esetleg talajba szivárgásukat a külvízgyűjtőn végzett mélylazítással kell elősegíteni és ezzel a területi erózió mértékét is csökkenteni. A lehetőség szerint meg kell akadályozni az áteresztő talajban a külvizek beszivárgását az öblözetekbe.

Az öblözetekhez csatlakozó külvízgyűjtő területek általában meredek domboldalak, ahonnan a víz csatornahálózat nélkül is lefolyik, ezért akkor sem igényelnek vízrendezést, ha övcsatornával nem választhatók le gazdaságosan, Az ilyen külvízgyűjtők szerves részei az öblözeteknek a mértékadó belvizek megállapításánál, a csatornasűrűség és a fajlagos beruházási költség kiszámításánál azonban csak a tulajdonképpeni belvízártér — a mélyártér — területe van figyelembe véve. Az öblözetek külvízgyűjtő területein az eróziót és a lefolyó vízmeny- nyiséget csökkentő, esetleges mélylazításon kívül egyéb feladat nincs.

Az öblözeteket elválasztó magasvezetésű, vagy töltésezett külvízcsatornák adatait az öblözetbe építettük be.

A nyugat—kelet irányú kis külvízcsatornák, meredek domboldalról érkeznek és az erős medererózió miatt sok hordalékot hoznak, ami a torkolati szakaszon lerakódik és függőmeder alakul ki. Az évek során a hordalék ismételt kiemelésével készültek el ezen külvízcsatornák töltései. A fejlesztés során a medereróziót a vízfolyások lépcsőzésével meg kell szüntetni, mivel a torkolati szakasz ismételt feliszapolását végleges kiépítés után el kell kerülni. Egyes külvízcsatornák vízgyűjtő területén a területi erózió a hordalék forrása. Itt mezőgazda- sági és műszaki módszerekkel kell a talaj lesodrá- sát megakadályozni.

Fenti általános szempontok figyelembevételével az egyes öblözetekben az alábbi fejlesztési munkára van szükség:

A 6. sz. vörsi öblözetben a 2795 ha nagyságú külvízgyűjtő övcsatornával való leválasztása indokolt.

118