Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése
IV. FEJEZET Síkvidéki területek vízrendezése 1. BEVEZETÉS A feldolgozás során három időszakot különböztetünk meg. Az első időszak határa 1960. december 31-e, mely a szövegben megegyezik a jelennel és egyben elhatárolja a múltat. A második időszak 1961-től 1980-ig terjed és ez szorosan kapcsolódik a népgazdaság 20 éves távlati fejlesztési tervéhez. A harmadik az 1980 év után következő és le nem határolt időszak. Ebben a részben kerülnek feldolgozásra a 20 éves tervidőszak utáni fejlesztési lehetőségek. 1.1 A témakör ismertetése A csapadékvízből, talajvízből, forrásvízből és fakadóvízből a terepadottságok következtében a lefolyástalan területeken a talaj felszínén, időszakosan káros vizek gyűlnek össze. A káros vizek hátrányosan befolyásolják a biztonságos termelési viszonyokat. A káros vizek keletkezési helyük szerint lehetnek külvizek és belvizek. Külvíznek nevezzük a belvízrendszer területére kívülről érkező vizeket. Ezeket legtöbbször a belvízrendszer magasabb részein keletkezett vizekkel együtt övcsatornában fogjuk fel és lehetőleg gravór- tációsan — a befogadóba vezetjük. A belvizek a belvízrendszer területén belül keletkezett káros vizek, melyeket a terep legmélyebb részén létesített csatornahálózattal vezetünk a befogadóhoz. A befogadó vízállásától függően a belvizet abba gravitációsan, vagy szivattyúval juttatjuk be. Belvízgazdálkodásnak nevezzük a belvizeknek a kártokozás helyéről történő elvezetését, a belvizek visszatartását és a tározott belvizek hasznosítását együttvéve. Belvizes területek rendezésén valamely belvíz- rendszerben a talaj felszínén összegyülekező káros vizek elvezetését értjük. A belvizes területek rendezésére szolgáló művek a csatornahálózat, azok műtárgyai, (hidak, átereszek, bújtatok, tiltok, zsilipek, torkolati zsilipek) és a szivattyútelepek. Ezek méretezésére, kiépítésük mértékére jellemző fogalmak: F/km2, ha a vízgyűjtő terület nagysága Q/m3/s, vagy 1/s/ a szállított vízhozam q/l/s km2, vagy 1/s ha/a fajlagos vízszállítási érték, a területegységről másodpercenként élvezetett vízmennyiség. Belvízhasznosításnak nevezzük a tározókban ösz- szegyűjtött, vagy keletkezés helyén visszatartott belvizek felhasználását a termelésben. A belvíztá- rozás célja lehet az öntözőkészlet pótlása, a halastavak vízbiztosítása. A vizek tarozásának és visz- szatartásának célja a lefolyó vizek összegyülekezé- sének késleltetése. A víz visszatartása a tározók alkalmazásán kívül még sáncolással, skatulyázással és agrotechnikai módszerekkel is megoldható. Ebben az esetben a vízvisszatartás szoros kapcsolatba kerül a vízgyűjtőterület rendezésével. (Lásd: V. Fejezet.) A belvízhasznosítás művei a belvizes területek rendezésére szolgáló műveken kívül a tározók, sáncolások és skatulyázások. A tározók lehetnek körtöltésesek, völgyzárógátasak és holtágak. Sáncolás — különösen dombvidéken — a réteg- vonalmenti mesterséges terephullám készítéséből áll. Általában külvízterületen kerül alkalmazásra. Skatulyázást síkvidéken alkalmaznak, amikor is a belvíz visszatartására bizonyos területet körülgátolnak. E célra rendszerint értéktelenebb legelőterületeket választanak ki, amelyet ezért övgátolt legelőnek is szokás nevezni. Belvízvédekezés alatt a belvízkár megelőzésével, csökkentésével, illetve elhárításával kapcsolatos tevékenységet értjük. Ebbe a fogalomkörbe tartozik a belvízvédelmi művek kezelése, a belvízvédelmi szervezet fenntartása, továbbá a készenléti eszközök, anyagok és üzemanyagok tárolása. A belvíz- védelemhez tartozik a megfelelő kezelő és őrhálózat, hírközlő berendezések, készenléti eszközök és anyagok, üzemanyag, továbbá azok elhelyezésére, tárolására alkalmas őrházak, raktárak. Talajvízszint szabályozásnak nevezzük a talajban lévő káros vizek elvezetését, ill. a talajvízszint optimális mértékre való emelését, melyek szükségessége belvízrendszeren belül, vagy azonkívül egyaránt előfordulhat. 115
