Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)

A Területi Vízgazdálkodási Keretterv készítése

ágazatban komoly nehézségbe ütközik leválasztani a többlethozamoknak azt a részét, amely a vízgaz­dálkodási intézkedéseknek és beavatkozásoknak tulajdonítható. Nem utolsó sorban hiányzik az el­fogadott metodika ilyen költségvizsgálatok elvég­zéséhez. Az egyéb népgazdasági ágak fejlesztési és költ­ségelőirányzatainak ismerete nélkül ugyancsak nem lehet konkrét számokkal rámutatni arra, hogy a fejlesztés folyamán miképpen lesz olcsóbb, vagy drágább a vízgazdálkodási tevékenység. Így pél­dául a víztározás és általában a vízpótlás kérdésé­vel kapcsolatban egyelőre csak azt a megállapítást tehetjük, hogy a szükséges vízmennyiségek bizto­sítása szükségszerűen egyre drágább lesz. Ennek oka kettős. Először is nyilvánvalóan előbb az olcsóbb vízpótlási lehetőségeket építik ki, míg az igénynövekvényt egyre drágább vízpótlási le­hetőségek kiépítésével lehet csak rendelkezés­re bocsátani. Ugyanakkor az igények növeke­désével párhuzamosan — a természetes víz­készletek egyre nagyobb mértékű kihasználá­sa következtében — az 1 mI. * 3/see vízpótlás szol­gáltatáshoz szükséges vízmennyiség nagysága is a lineárisnál erősebben növekszik. Jól mu­tatja ezt a Tisza-völgyi vízpótlás példája, ahol számításaink szerint az 1 m3/sec vízpótlás biz­tosításához szükséges tározótér nagysága az 1960. évi állapotnak megfelelő. 4,4 millió m3- ről 1980. évi távlatig 10 millió m3-re fog növe­kedni, a szükséges beruházási összeg pedig 8,2 millió Ft/m3/sec-ról 20 millió Ft/m3/sec-ra. Meg kell azonban jegyezni, hogy a gazdasági megfontolásoknál egyre inkább nem a víz, vagy víz elleni védekezés szükséges, vagy nem szükséges volta képezi a vita tárgyát, hanem a víznyerés és szolgáltatás, illetve a vizek elleni védelem különféle módozatainak gazdaságos­sága közötti különbségek kerülnek előtérbe. — A Területi Vízgazdálkodási Keretterv költ­ségelőirányzatai mindenképpen csak tájékoztató értékeknek tekintendők. Az egyébként indokolt ke­rekítéseket azonban a számszerű ellenőrzés lehető­ségének fenntartása érdekében mellőztük. — A Területi Vízgazdálkodási Keretterv számos feltevése és következtetése — nemcsak a Tisza völ­gyében, hanem — a Duna völgyében is jelentős mértékben függ a szomszédos államokkal való együttműködéstől. Vonatkozik ez mindenek előtt a határt képező, illetve több országot átszelő víz­folyások vízkészletének államok közti megosztásá­ra. Hlyen rendezés nemzetkön megállapodással mielőbb szükséges és annak eredményeként a Ke­retterv vízgazdálkodási intézkedéseit majd felül kell vizsgálni. — A vízgazdálkodási nagylétesítmények megva­lósítási sorrendjére és várható belépési időpontjá­ra a Keretterv csak javaslatot tartalmaz. A tényle­ges megvalósítás azonban nagy horderejénél fog­va külön kormányzati — politikai és beruházási — elhatározást igényel, hogy előrelátóan meg lehes­sen tervezni és gazdaságosan elvégzni a csatlakozó szakágak szükséges fejlesztési munkáit is. E vonat­kozásban a Keretterv szántén módosulhat. 2.3 A Területi Vízgazdálkodási Keretterv felépítése A Területi Vízgazdálkodási Keretterv az Orszá­gos Vízügyi Főigazgatóság Kollégiumában, a 20 001/ 1961. (I. 17.) sz. Kormányhatározat alapján alakí­tott kormánybizottságban és a Magyar Tudomá­nyos Akadémián megtárgyalt tematika alapján ké­szült el. A tematika és a szerkezeti felépítés az Országos Vízgazdálkodási Kerettervnél és a Területi Vízgaz­dálkodási Kerettervnél azonos. A Területi Vízgazdálkodási Keretterv a tematika szerint I—XIX. fejezetből áll, melyek a követke­zők: I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban • II. fejezet. Természeti adottságok. Területi vízkészlet III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése VI. fejezet. Öntözés VII. fejezet. Halászati vízhasznosítás VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás ÍX. fejezet. Települések, ipartelepek csatornázása és a vizek tisztaságának védelme X. fejezet. Vízerőhasznosítás XI. fejezet. Víziutak, kikötők XII. fejezet. Víztározás és annak többcélú hasznosítása XIII. fejezet. Ásványvizek, gyógyvizek és hévizek hasznosítása XIV. fejezet. Vízparti üdülés, fürdés, vízisportok és természetvédelem XV. fejezet. Többfeladatú vízgazdálkodási nagylétesítmények összefoglalása XVI. fejezet. A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai XVII. fejezet. Területi vízmérleg XVIII. fejezet. A vízgazdálkodással kapcsolatos egyéb feladatok XIX. fejezet. A vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kapcsolata, összefoglalás 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom