Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
Á dinamikus talajvízkészlet jellemzőit, amit az egész országra kiterjesztett hidrológiai megfigyelések és hidraulikai törvények alapján foglaltunk össze, a „Talajvízikészlet” c. 1:500 000 méretarányú térkép szemlélteti. A vizszin-ingadozás övezetében előálló átlagos évi víztértogatváltozás azt a helyhezkötött talajvíz- lorgalmat lejezi ki, ami pozitív értelemben az évi utanpótlódásböí származó viztériogatnövekedés, negatív értelemben a természetes fogyasztási tényezők hatásaként előálló víztérfogat-cs ö leken és. Ez az érték a legtöbb területen 100—200 mm vízoszlop- magassággal jellemezhető. Nagyobb értékek a folyók partmenti sávjain, 100 mm-nél kisebb értékek azokon a területeken fordulnak elő, ahol a talajvíz nagyobb mélységben helyezkedik el. Ha a talajvíz- tükör mélysége 7—10 m-nél nagyobb, talajvízinga- dozés nem mutatkozik és így periodikus víztérfo- gatváltozás sincs. Ez a vízforgalom természetes állapotában, mesterséges beavatkozás, kitermelés nélkül is egyensúlyban van. A teljes talajvízforgalom magában foglalja a csapadékbeszivárgás, párolgás, hozzá- és elfolyás hatásaként jelentkező összes vízforgalmat, az alapkészleten kívül, évenként periodikusan jelentkező többletvízmennyiséget, területegységre vonatkoztatott fajlagos értékben (1/s. km2) kifejezve. A talajvízforgalom egyes tényezőit a dinamikus talajvízkészlet mennyiségi jellemzői adják. Vízgazdálkodási, mérnöki szemlélet szerint elsősorban a dinamikus vízkészlet mennyiségi jellemzőinek ismerete fontos, amelyek alapot nyújtanak a célszerű és gazdaságos vízgazdálkodás kialakításához. A talajvízkészlet természetes állapotában, kitermelés nélkül is egyensúlyban van. Vízkitermelés csakis a jelenlegi vízháztartás megbontása révén lehetséges. Általában a műszaki beavatkozások mind negatív, mind pozitív irányban befolyásolhatják a természetes egyensúlyi helyzetet. Ennek megfelelően nem beszélhetünk valamely egységesen megadható „vízkészlet mennyiségről”, hanem a vízgazdálkodási tervezést lehetővé tevő mennyiségi jellemzőket keressük. A sztatikus vízkészlet kitermelésével egyszer s mindenkorra szóló vízkészlet-fogyasztást, vízbányászatot állíthatnánk be. A vízgazdálkodási tervezés a hidrológiai körfolyamatban résztvevő, dinamikus vízkészlet egy részének folyamatos kitermelésére és hasznosítására törekszik. Az évenkénti utánpótlódás teljes mértékben nem hasznosítható, mert a természetes fogyasztási tényezők ezt víz- kitermelés nélkül is felhasználják. így elsősorban arra törekszünk, hogy a dinamikus talajvízkészlet ismeretében, annak egy részét, a jelenlegi természetes felhasználó tényezők rovására termeljük ki. Jelenlegi ismereteink szerint az alapkészlet, a sztatikus vízkészlet megbontása nélkül kitermelhető a horizontális áramlásban résztvevő talajvíz. Természetesen, ha ezt kitermeljük, nem fog megérkezni az alsóbb szelvényeikbe, folyókba és csatornákba. A horizontális áramlásban résztvevő talajvízforgalom az alapkészlet mennyiségét nem változtatja, egyes helyeken a párolgást növeli, de főleg a felszíni vízfolyások vízkészletét gyarapítja, s ezek rovására kitermelhető. A Délnyugatdunántúli Vízgazdálkodási Terület jelentős részét hegy és dombvidék foglalja el. A talajvíz csak a folyóvölgyekben és a folyók teraszain játszik fontosabb szerepet. Kitermelhetőnek Ítélt dinamikus talajvízkészlet az alábbi: A Kerka-völgy kiszélesedő alluviális szakaszain és a Lenti medencében . . . 0,75 m3/s A Principális-csatorna völgyében . . 0,45 m3/s A Zala-völgy széles alluviumán és teraszain ..................................................0,35 m3/s A Mura-völgy alluviumán és legalacsonyabb teraszain ...........................0,25 m3/s A Dráva mellékén........................... 0,05 m3/s Ezen kívül kisebb kiterjedésű vízadó rétegek csak helyenként fordulnak elő s összesen 0,15 m3/s kitermelhető vízkészletet becsültünk. 2.424 A vízfolyások által befolyásolt területek talajvízkészletének jellemzése A vízfolyások talajvízre gyakorolt hatása szűk, 100—300 m-es sávra korlátozódik. A talajvíz általában a völgyek hosszirányában áramlik, a vízfolyások nem igen táplálják a talajvizet, a domboldalakon beszivárgott csapadékból azonban permanens jellegű elszivárgás keletkezik s ez a folyók vízkészletét táplálja. A partmenti vízforgalomra megfigyelési adatok hiányában mennyiségi jellemzők jelenleg még nem adhatók. 2.425 A talajvízháztartás mesterséges megváltoztatásának lehetőségei A talajvízháztartás mesterséges megváltoztatásának lehetősége, valamint az elváltozás mértéke mindenütt a helyi adottságoktól és a műszaki beavatkozás jellegétől függ. A folyócsatornázás általában csak abban a partmenti sávban érezteti hatását, ahol természetes állapotában is a talajvíz a folyó vízállásváltozásainak hatása alatt áll. A kitermelhetőnek ítélt dinamikus talajvízkészlet zömmel a csapadékbeszivárgásból származik. Ha mesterséges beavatkozással 7—10 m-nél mélyebbre süllyesztjük a talajvíztükröt a csapadékból származó utánpótlódás megszűnik. Öntözött területeken a talajvíz nyári párolgási vesztesége csökken. így a hasznosítható talajvízkészlet növekszik. Ennek mértéke az öntözési idény időtartamától és az öntözés folyamatosságától függ. A hasznosítható dinamikus talajvízkészlet növekedése öt hónapos öntözési idényt számítva maximálisan 7—8 lit/s-km2 folyamatosan kitermelhető talajvízhozamot jelent. 2.426 A talajvízelőrejelzés A területegység változatos talaj vízviszonyai miatt rendszeres talajvízelőrejelzés nem készíthető. 12 2 TVK 89
