Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
A Területi Vízgazdálkodási Keretterv készítése
zott vízgazdálkodási feladatok kidolgozásánál és alapadatul szolgál a regionális tervek összeállításához”. A vízügyről szóló 1964. évi IV. törvény 4. §-a szerint: „A vízgazdálkodási tervezés alapja az Országos Vízgazdálkodási Keretterv”. Az említett törvény minisztertanácsi Végrehajtási Rendeletének 1. §-ra fogalmazásában pedig: (1) Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv irányadó valamennyi népgazdasági ág távlati és éves terveiben előirányzott vízgazdálkodási, vagya vízgazdálkodást érintő egyéb feladatok kidolgozásánál és alapadatul szolgál a regionális rendezési tervek összeállításához. (2) A Kerettervben kell meghatározni a vízgazdálkodásnak a népgazdaság igényeivel és a természeti feltételekkel, valamint a társadalom anyagi és kulturális fejlődésével összhangban álló tervszerű fejlesztését. Ezek a meghatározások egyben körülírják a Területi Vízgazdálkodási Keretterv felhasználásának területét is. A fenti meghatározásokból közvetlenül következik a Területi Vízgazdálkodási Keretterv felhasználásának és továbbfejlesztésének módja is. Mint „irányterv” magában foglalja a vízgazdálkodási fejlesztés kereteit és elvi megoldást vagy legalábbis iránymutatást ad a részproblémák megoldásához. A konkrét tervezési munkát azonban minden egyes időszerűvé váló feladatra továbbra is el kell végezni, természetesen a Keretterv iránymutatásának figyelembevételével és a benne rögzített keretek közé beillesztve. A Kerettervben előre nem látott mozzanatok jelentkezése esetén indokolt esetben el lehet térni a Kerettervtől, azonban csak az illetékes szervek előzetes hozzájárulásával és ilyenkor a megfelelő változtatást keresztül kell vezetni a Területi Vízgazdálkodási Kerettervben is. A Területi Vízgazdálkodási Keretterv felépítését a jelen ismertetés 2.3 pontja, a felhasználásra vonatkozó kezelési útmutatást pedig a 3. pontja tartalmazza. A Területi Vízgazdálkodási Keretterv gerincét az I. kötet (szöveges rész) mellékleteiben foglalt adatok képezik. A szöveges rész a szövegközti ábrákkal és táblázatokkal ezen mellékletek magyarázatára, míg a II. kötetben foglalt térképgyűjtemény az adatok ábrázolására szolgál. A Területi Vízgazdálkodási Keretterv említett keretek közötti felhasználhatóságának azonban az is előfeltétele, hogy a Keretterv mindenkor „naprakész” állapotban legyen. Ennek érdekében az elkészült Kerettervet újból és újból felül kell vizsgálni, mint ahogy ezt nemrég tették Lengyelországban és aminek szükségességét világosan megmutatja az 1954. évi Országos Vízgazdálkodási Keretterv vázlat összehasonlítása a jelen Kerettervvel. A változásokat ugyanis — a Keretterv-készítés során — folyamatosan követni nem lehet, mert az állandó helyesbítés következtében a Keretterv sohasem készülne el. Azért úgy kellett eljárnunk, hogy a Kerettervet előre meghatározott időpontra rögzített állapotból kiindulva készítettük el, majd szervezetten gondoskodunk a változások évenkénti összegyű j téséről. A továbbfejlesztés szervezeti jellegű előfeltétele volt az Országos Vízügyi Főigazgatóság által elrendelt Vízgazdálkodásfejlesztési Csoportok felállítása, adminisztratív jellegű előfeltétele pedig az Országos Vízügyi Főigazgatóság 1784/1963. OVF. sz. intézkedése által elrendelt évenkénti rendszeres vízgazdálkodási adatszolgáltatás. A Keretterv továbbfejlesztésének két fő iránya van: egyrészt folyamatosan át kell vezetni a Kerettervbe az előirányzott fejlesztések megvalósítása nyomán bekövetkező változásokat, másrészt a Kerettervet elkészülésük ütemében egyeztetni kell az összágazati, illetve ágazati népgazdaságfejlesztési és regionális tervekkel, továbbá a vízgazdálkodási koncepciók esetleges változásaival is. Keretterv továbbfejlesztésének főbb mozzanatai: a) A közös vízgyűjtőterületen levő országok vízkészletmegoszlásának tisztázása. b) Az össznépgazdasági, ágazati, a regionális és a vízgazdálkodási távlati tervek közti lényegi kapcsolat megteremtése. c) A területi tervezések egységes módszerének és a területi bontások hosszú időre történő kidolgozása. Törekedni kell arra, hogy a területi bontások határait többféle szempont figyelembevételével „közös nevezőre” lehessen hozni. d) A területi viszonyok és az ezekben bekövetkezett változások térképszerű nyilvántartása, amely egyszerű eszközökkel lehetőséget ad az összefüggések és ellentmondások vizsgálatára, továbbá segítséget nyújt a jövő teendőinek helyes mérlegelésére. e) A műszaki távlati tervezés igényeit kielégítő statisztikai rendszer kidolgozása, illetve továbbfejlesztése. f) A továbbfejlesztéshez szükséges tudományos kutatások tervének összeállítása és végrehajtása. A Keretterv továbbfejlesztésének alapvető módszere a regionális rendezési tervek analógiájára a Területi Vízgazdálkodási Keretterv-egységeknél kisebb területegységekre lebontott „többcélú vízgazdálkodási tanulmánytervek” fokozatos kidolgozása. Nem elég a beruházási létesítmények telepítésének és az annak alapján létrejövő változások együttes tervét elkészíteni, hanem a tervezett összes beavatkozásokat és azok összefüggéseit kell figyelembe venni. Évenként két-három ilyen részterületre lehetne kidolgozni a „többcélú vízgazdálkodási tanulmánytervet” és ezzel kapcsolatban fokozatosan finomítani és továbbfejleszteni a Területi Vízgazdálkodási Kerettervet. Ezen munka kapcsán nyomatékosan fel kell hívni a figyelmet a koordinálás — nem centralizálás — jelentőségére és szükségességére, mert enélkül az ország különböző szerveinél és intézményeinél készülő feldolgozások öncélúakká válnak, ahelyett, hogy ötvözetükből jól megalapozott, összehangolt távlati tervek kerülnének kidolgozásra^ 15
