Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
dálkodási gyakorlatban is hasznosítható íesz, mivel minden egyes betűszimbóliummal jelölt időjárási típushoz az ország' különböző tájain meghatározott időjárási elemek (hőmérséklet, légnyomás, csapadékösszeg és esetleg intenzitás, stb.) tartoznak. (A CMm típus előrejelzésekor pl. nyáron a Dunántúl egyes részein 50 nun-t meghaladó, a Tiszántúlon alig 1—5 mm-es csapadékra lehet számítani). Az 1. táblázatban csak azt a 9 időjárási típust ismertetjük, melyeknek évi előfordulási gyakorisága hazánkban az ö%-ot meghaladja. — A 10 %-ot meghaladó gyakoriságú típusokat az I., az 5—10% közöttieket a II. kategóriába soroltuk. Az 1. táblázatban szereplő időjárási típusok jellemzése: A Anticiklon centrum, illetve levegő-szétáram- lási terület (divergencia) a Kárpát-medence felett. Szélirány: határozatlan jellegű. Tartós szárazság. Ae Anticiklon a Kárpát-medencétől keletre. Szélirány: déli, délkeleti. Száraz idő, vagy kisebb csapadék. Aw Nyugatról benyomuló ún. azóri ciklon. Szélirány: Északnyugati. Nyáron friss, szeles idő. futó csapadékokkal, télen enyhülést hoz. An Anticiklon a Kárpát-medencétől északra. Szélirány: északkeleti, keleti. Csapadékviszonyok határozatlanok. Cm Ciklonális helyzet. Hidegfront átvonulása előtt, délkörmenti, tehát déli, délnyugati szél. Nyáron általában csapadékmentes, télen csapadékos időjárási helyzet. AB Anticiklon a Brit szigetek, vagy az Északi-tenger felett. Szélirány: északi, északnyugati. Szeles idő, futó csapadékokkal. (Hasonló az Aw helyzethez.) CMm mediterrán ciklon a Földközi-tenger nyugati medencéjében, Szélirány: déli, délkeleti. Nyáron dunántúli, (50 mm/nap-ot is meghaladó) télen tiszántúli csapadék túlsúllyal. As Anticiklon a Kárpát-medencétől délre. Szélirány: déli, délnyugati. Csapadékszegény idő NY Nyereghelyzet. A szélirány változó, meghatározhatatlan. Derült, száraz idő. 2.214 Az emberi tevékenység hatása a makra- és mikroklímára A terület kisalföldi részét a folyók (Rába, Répce, Marcal, Mosoni-Duna) mentén ligeterdők borították, amelyek a Fertő—Hansági-főcsatorna mellékén erősen megfogyatkozva ugyan, de ma is megvannak. A Hanság régi állapotában járhatatlan lápos, itt- ott égererdőkkel tarkított terület volt, ma szén- termelésre beállított, lecsapolt lápterület. A Kisalföld keleti felére (Győrtől délre és keletre) a növényzettel megkötött homokbuckák jellemzők. Dombvidéki-középhegységi részeit régen kiterjedt tölgyerdők, nyugati peremét pedig bükkösök borították. Ma már az egész terület kultúrtáj, amelyen az erdő — ott is, ahol őshonos — tervszerű gondozása, újratelepítése (helyenként a nem őshonos fenyőkkel való betelepítése) nyomán a víz- gazdálkodás szempontjából is igen kedvező tényező, s amelyet fejleszteni, éppen a szélvédelem miatt, hazánk egész területén itt, a Kisalföld nyugati peremén indokolt leginkább. Erdőket, erdősávokat, a területünkön döntő súlyú defláció elleni védelmen kívül erózió elleni védelem, a levegő tisztaságának megőrzése, s egyéb erdő- és mezőgazdasági célkitűzések érdekében is telepítenek. A helyi adottságoktól és az elérni kívánt céltól függően 6—20 m széles, korszerűen telepített erdősáv védelmi zónájában az eddig végzett mikroklíma-vizsgálatok szerint számos egyéb kedvező hatás mellett 20—30%-kal csökken a szél sebessége, s ezzel a relatív páratartalom értéke 15—20%-kal, a talajnedvességé 3—4%-kal emelkedik. Az öntözéses gazdálkodás térhódítása, a víztározók és tógazdaságok építése, további vízrendezés (elsősorban a Hanságban), a talajjavítás, erdősítés, a településhálózat átalakítása, stb. mind-mind a helyi klíma elemeinek — vízgazdálkodási szempontból jelentős — megváltozatására, illetve to- vábbaprózódására vezetnek. így egyre sűrűbb hálózatú helyszíni meteorológiai mérések elvégzése lesz szükséges, sőt ezek hiánya bizonyos fokig máris érezhető. 2.215 Az észlelési adatok gyakorlati értékelése Fentiek alapján (valamint a 2.212 alatt elmondottak szerint) a terület síkvidéki részeit Magyaróvár, homokbuckás keleti területeit Győr, dombosközéphegységi tájait Szombathely, Sopron, Szent- gotthárd, Zalaszentgrót, és Pápa, végül hegyvidékeit Kőszeg és Farkasgyepű (Bakony) adataival lehet jellemezni. 2.22 BESUGÁRZÁS, NAPFÉNY, BORULTSÁG 2.221 Besugárzás Területünkön a besugárzás évi átlagos összege — különösen a nyugati határszélen — országos átlag alatti érték. A Napból a földfelszínre jutó energia mennyisége átlagosan 100—104 kcal/cm2/év. Ebből a nyári félévre kb. 76 keal/cm2 (75%), a téli félévre 26 kcal/cm2 (25%) esik. A besugárzás átlagos havi összegei közül a decemberi (1,9 kcal/cm2-hó) a legkisebb, a júliusi (15,7 kcal/cm2-hó) a legnagyobb. A havi összegekről részletesen a 2. táblázat tájékoztat. 2. táblázat A besugárzás havi és évi összegei Magyaróvárott kcal/2. Sokévi számított átlag II. 1 III. IV. v. VI. 1 VII. VIII. IX. 1 x. XI. xii/-: Év 3,1 4,7 8,3 10,7 14,2 15,1 15,7 13,1 9,0 5,5 2,8 1,9 104,1 58
