Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
XIX. fejezet. A vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kapcsolata - Összefoglalás
folyás formájában, táplálja a mélyebb területek talajvizét. A kitermelhető dinamikus vízkészlet zöme a Kisalföld hatalmas kavics törméLékkúpjám, a Dunától a Hanság főcsatornáig és a Rábaköziben található. Az egyes területek talajvízkészüet-ház- tartása nagy mértékben az illető terület vízfolyásainak függvénye. A hordalékkúpon folyó, függő medrű Felső-Duna hatása, a talajvízre egészen a Lajtáig és a, Mosoni-Dunáig kiterjed. A talajvíznek ivó- és ipari vízellátás céljára való felhasználása a keménység és szulfáttartalom szempontjából nagyon kedvező. Itt található az ország legnagyobb összefüggő területén 15 nk° alatti és 0—60 mg/1 S03 tartalmú víz. Karsztvíz a területen nagy mennyiségben van. A Bakony, a Vértes, a Gerecse és Pilis vidéke olyan földtani felépítésű, hogy hatalmas karsztvíz- készletek és források alakulhattak ki, A VITUKI több rendszeresen figyelt karsztvízszint észlelő kutat létesitett. A főfcarsztvíz nyugalmi szintje a Bakonyban erőteljes feldomborodást mutat, míg Tatabánya és Dorog környékén a mesterséges megcsapolások következtében nagy depressziók alakultak ki. A fokozott bányavíz-termelés ezen a vidéken megbontotta a természetes víziháztartási egyensúlyi állapotot és a karsztvízszint erősen lesüllyedt. A Tata környékén fakadó források részben már elapadtak, résziben pedig elapadásuk néhány éven, belül várható. A statikus vízkészlet fogyasztása nagy mértékben nő és fokozódik a vízháztartási egyensúly felbomlása. A rétegvizekre vonatkozó ismereteink számos elméleti és gyakorlati kéréds tekintetében egyaránt hiányosak. A melegvízkészlet mennyiségének, időbeni változásának és utánpótlási viszonyainak meghatározására közelítő becslésekre vagyunk, utalva. Műszaki megbízhatósággal csak az 1949. óta létesített mélyfúrású kutak adataira támaszkodhatunk. Az ország területének 85 hidrogeológiai tájegységéből 14 az 1. sz. TVK területére esik. Az eddig létesített mélyfúrású kutak átlagos mélysége 100 m körül ingadozik. Az egyik legfontosabb jellemző, a fajlagos vízhozam tekintetében az 50 1/p-fm országos átlagot a 14 közül csak 4 tájegység átlagos fajlagos vízhozama haladja meg, a többi alatta marad. A víz minőségét illetően viszont kedvezőbb a helyzet az: országos átlagnál, mely szerint az összes kutakhoz viszonyítva a 0,5 mg/1 vastartalmat és a 18 nk°-ot meghaladó kutak száma 60%. Ezzel szemben területünkön a 14 tájegységből a vastartalmat illetően tízben, a keménységi fok szempontjából pedig 11 tájegységben! jobb a minőség a megszokott határértkeknél. A terület várható rétegvízhozama összesen meghaladja a 13 m3/sec-ot. 2.302 Arvízmentesítés, árvízvédelem. Folyók és tavak szabályozása 1. Az árvízmentesítés és árvízvédelem problémái Észak-Dunántúl területén a Kisalföldre koncentrálódnak. Különösen Szigetköz az a terület, amely legjobban ki volt téve a Duna veszélyes árhullámainak. Az 1883. évi árvízkatasztrófa elódáz- hatatlanná tette a hatékonyabb árvízvédelmi rendszer kiépítését. A megalakult Szigetközi Armente- sítő Társulat aztán a századfordulót megelőző évtizedben, kiépítette az összefüggő védtöltéseket. A védvonal megépítése után mindjárt két árvizes év következett. A töltéseket újból megerősítették és hosszú évtizedek elmúltával legutóbb 1954-ben sújtotta a területet árvíz. Jelenleg a védtöltések nyújtotta biztonság a 100 évenkénti valószínűséggel előforduló számított mértékadó árvízszinthez viszonyítva 66%-os. Szigetköz árvízi veszélyét súlyosbítja, hogy vékony fedőréteggel ellátott, nagy vastagságú homokos kavics altalaja miatt a töltés ki van téve az alulról történő átázás veszélyének, ami talaj törést okozhat. Azonkívül a vízáteresztő altalaj igen nagy mérvű és veszélyes buzgárosodást tesz lehetővé. A másik nagy fontosságú árvízvédelmi öblözet a Rába-balpart Kis-Duna-jobbpart közé eső terület, amely a Rába árvizeitől szenvedett sokat hosszú időn keresztül. A különböző érdekek késleltették a Rába folyó és árterének végleges rendezését, míg végre az 1873-ban megalakult Ráfoaszabályozó Társulat megkezdte a torkolattól kiindulólag a szabályozási munkákat. A Rába kanyargós hossza majdnem felére1 csökkent az átvágások következtében. A Győrtől—Sárvárig összefüggően kiépített árvédelmi töltések — amint az elmúlt hosszú évtizedek, igazolták — igen jól sikerültek. Egyetlen gátszakadástól eltekintve, biztosan ellenálltak az árhullámoknak. A talaj viszonylag vastag fedőrétege miatt fakadóvíz gyakorlatilag nem keletkezik, kivéve az öblözet északi részét. Itt a Kis-Duna és a Rábca közötti terület erősen vízáteresztő, sok a fakadóvíz és nagy a buzgár veszély. Győr és: Esztergom az: árvizek ellen, saját szervezettel védekező városok. A védvonalakat részben védtöltések, részben parapetfalak alkotják. A Nagy-Duna szabályozása során mindig azt a természeti adottságot kellett szem előtt tartani, hogy a Dévényi sziklakapun a Kisalföldre belépő folyó nagy esése megszűnik és átmeneti jellegűvé lesz. A kisebb esés miatt a hozott nagy mennyiségű hordalék fokozatosan lerakodott, hordalékkúp keletkezett, amelyen sok ágra szakadozott a Duna. Az elzátonyosodott főmederben és a sekély mellékágakban a jegles árvizek nem tudtak akadálytalanul levonulni. A szaibályozásd munkáknak fő célkitűzését az szabta meg. hogy a rendkívüli hordaléklerakódás ellenére is biztosítva legyen a hajózóút, és ami még ennél is fontosabb, hogy akadálytala-, nul levonulhassanak a jeges árvizek. Az elvégzett nagyvízi szabályozásnak az a hibája, hogy a megépített védtöltések közötti hullámtér igen tág határok között váltakozik. Emiatt az egységes, meder és a folyó egyensúlyi állapota nem tudott kialakulni. A középvízi szabályozásokkal sem sikerült a hajóutat állandósítani és a meder egyensúlyi állapotát biztosítani. Bizonyos szakaszokon megnőtt a hordalékmozigás, másutt zátonyok és gázlók keletkeztek. Szükségessé váltak a kisvízszabályozási munkák, hogy megfelelő hajózóút álljon rendelkezésre kisvízállások idején, is. A Mosond-Dunaág a Nagy-Dunával ellentétben hordalékszegény. Védtöltéseit a véneki torkolat a 494
