Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)

XIX. fejezet. A vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kapcsolata - Összefoglalás

XIX. FEJEZET Á vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kölcsönhatása Összefoglalás í. a vIzgazdAlkodAs és a népgazdasAgi Agak kölcsöniiatAsa 1.1 Bevezetés A vízgazdálkodás a természetes vízháztartásnak a társadalom növekvő szükségleteivel való össz- hangbahozatalára irányuló tevékenység. Vagyis a rendelkezésre álló vízkészletnek a népgazdaság egyes ágazatai között való célszerű, a népgazda­ság érdekeire való figyelemmel történő szétosz­tása. Tervszerű vízgazdálkodás nélkül a népgaz­daság egyes ágazatai nem a súlyuknak megfelelő sorrendben, nem a kellő arányok betartásával nyernének kielégítést. Az 1. sz. Észak-dunántúli TVK. területe mező- gazdasági jellegű és csak a századforduló után in­dult meg az Árpádkor óta fennálló vízimalmok (élelmiszeripar) mellett a könnyűipar, ill. könnyű gép- és szerszámipar kifejlődése. A vízgazdálkodás, így elsősorban a mezőgazda­ság, közlekedési és település vonatkozásában je­lentkezett. A múltban a területen az egyéb nép- gazdasági ágak és a vízgazdálkodás szempontjai­nak kellő összehangolására nem volt mód. Egy­részt hiányzott a vízgazdálkodási szemlélet, másrészt annak megvalósítására, ill. érvényesíté­sére sem a törvényes, sem a gazdasági lehetősé­gek nem voltak meg. A hatósági engedélyezési eljárásoknál csak egész szűkös helyi szempontok összehangolására volt mód, az sem kielégítően, Például a súlyos elmocsarasodást és mezőgaz­dasági kárt okozó vízimalmok megszüntetése nem volt lehetséges, legfeljebb a károk csökken­tése. A települési politika nem alakult ki, a te­lepülési helyek kijelölésénél a vízügyi szakvéle­ményeket nem mindig vették kellő mértékben'fi­gyelembe. A településeiknél a megoldásra váró vízrende­zések számára helyet nem biztosítottak, így ké­sőbb a nem halasztható megoldás sokkal költsé­gesebb lett. A vízellátás és csatornázási kérdé­sénél a laksűrűség stb. figyelembevételének elha­nyagolása, a települések kialakítását nagyon megnehezítette’. Alig egy-két település rendelke­zett községfejlesztési tervvel, de a vízgazdálkodási szempontok ott sem érvényesültek. Az ipar csak a saját érdekeit nézte, kooperációs megoldá­sok nem jöhettek szóba. Szomszédos telepek kü- lön-külön oldották meg ipari vízellátásukat, ho­lott közösen sokkal előnyösebb lett volna. A já­rulékos vízgazdálkodási érdekek figyelembevéte­le csak 1948. óta volt biztosítható. A lecsapolások helyi érdekből történtek, a főcsatornák nem épül­tek ki. Nem egy esetben árvízveszélyes helyre is történték települések. Az altalaj vizek fertőzött- sége sok helyen veszélyes méreteket öltött. Szerencsére a terület nagy részének ipari fejlet­lensége mellett a vízkészlet nincs kimerítve és ma még nem késett el a vízgazdálkodási szempontok érvényesítése. Kétségtelen, hogy nem egy hely­telen település miatt, a megoldások a vízrendezés, vízellátás, de főleg csatornázás terén lényegesen súlyosbították a helyzetet. A vízgazdálkodási el­vek kialakulása, a helykijelölési eljárások minden létesítménynél történt bevezetése, a törvényes rendelkezések megjelenése jelentősen javít a hely­zeten. A vízrendezési feladatok az alsó-felső sza­kaszokon nem voltak összehangolva. A vízgazdál­kodási szempontok érvényesülése nagy költség­megtakarításokat, ill. későbbi jelentős károk elhá­rítását eredményezi. A területen az ipartelepek távlati fejlesztési ter­vében figyelemmel voltak azok vízigényeinek ki­elégítésére, így a jövőben főleg a Duna mellé te­lepülnek. Az öntözővíz igények kielégítésére már tározók építésére lesz szükség, pl. a Cuhai Bakony-ér és az Ikva folyó völgyében. Az ivóvíz és az ivóvíz-minőségű ipari vizet igénylő élelmiszeripari telepek vízellátását ked­vezőtlen,ül érinti a szénbányaművelés következté­ben jelentkező karsztvízszint süllyedés. Ennek ellensúlyozására Tatabányán: a VI. sz. aknából ivóvizet vesznek ki és betáplálják a városi vízmű hálózatába. Tervbe van véve a XlV/a akna vizé­nek felhasználása is városi ivóvíz céljára. Ugyancsak Komárom megyében Tokod, Csol- nok, Ebszőnybánya és Sáriisáp község ivóvízellá­tása is résziben bányavízből történik. 1.2 A népgazdasági ágak és a vízgazdálkodás kölcsönhatása A következőkben a népgazdasági ágazati rend­szer számjelrendszerének sorrendjében ismertet­jük azokat az összefüggéseket, kölcsönhatásokat, amelyek a TVK. területén meglévő, illetve fej­lesztésre kerülő népgazdasági ágazatok és a víz­gazdálkodás között fennállnak. Részletes ismertetés a hivatkozott számú feje­zeteknél található. 61 1 TVK 481

Next

/
Oldalképek
Tartalom