Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
XVII. fejezet. Területi vízmérleg
hasznosítások, időszakosan és szakaszosan jelentkező módosító befolyását. A felszíni vízkészletet minőség szempontjából az előzőkben már négy kategóriában soroltuk. A mérleg realitása érdekében különválosztottuk a több TVK-egységet lényegesen érintő országos jelentőségű nagy folyókat (Duna, Rába), kiemeltük a TVK-egység két nagyobb vízfolyását (Marcal, Rábca) és csak az ezen felüli kisebb vízfolyások készletével számoltunk, mint az abc-jelű részviz- gyűjtők helyi vízkészletével. Természetes, hogy a helyi vízkészletet nem számolhattuk el még egyszer a terület kisebb vízfolyásainál, vagy az országos jelentőségű vízfolyásoknál: a felsőbb vízrendszerben (vízfolyásnál, szakasznál) elszámolt vizeket az alsóbbnál levontuk. A vízkészletet igyekeztünk a rendszer legfelsőbb területénél kimutatni, abból az elvből kiindulva, hogy a területen elosztva jelentkező víz értékesebb lehet, mint a befogadó vonala mentén koncentráltan mutatkozó. Kivételt ott tettünk, ahol a befogadó a jelenlegi igényeket is csak úgy tudta kielégíteni, ha a felsőbb vízkészletből kiegészítést kapott. (Igyekeztünk tehát mindig a vízjogi törvény szellemében eljárni.) Ezen gravitációsan átfolyó („átvett”) vizek között szerepel a felsőbb terület minimális élővízforgalma is. A meglévő tározók hasznosítható készletet-nö- velő hatását a jelenlegi vízkészletnél természetesen figyelembe vettük, míg a távlati tározási lehetőségekről a 2.31 pontban emlékeztünk meg. A szennyes használt vizekkel külön is foglalkoztunk, mert az ivó- és ipari vízigényeknél nemcsak a vízfelhasználást (vízveszteséget), hanem aZ egész frissvízigényt kellett szakszerűségi okokból feltüntetni. A kisvízi készletnek egy jelentős hányadát elvileg nem szabad hasznosítani olyan vízgazdálkodási ágazatban, amely a kivett vizet nem adja vissza, így biztosítható a közegészségügyi szempontból megkívánt élővíz-forgalom és így tudják az ipartelepek a frissvíz-igényüket kielégíteni. Ennek az élővíz-forgalomnak a jelenlegi viszonyok mellett megkívánt minimális értékére — több érdekelt szervvel egyetértésiben — a havi legkisebb vízhozam 75%-át vettük fel. Rá kell mutatnunk azonban airra, hogy a) az 1961. évi kisvíz idején végzett vízminőségi vizsgálatok szierint egyes folyókat jelenleg még olyan, szennyezések érnek, amelyek ennél az értéknél jóval nagyobb, gyakorlatilag megvalósíthatatlan élővízigényt támasztanak, másrészt b) a vizek tisztaságának biztosítása tárgyában foganatosítandó intézkedések a távlatban mind belföldön, mind külföldön várhatóan a jelenlegi körülmények között becsült minimális élővíz-igénynek kb. 1/3-ára való leszorítását eredményezik majd. A 1. XVII. 1—2. táblázatnak a felszíni vízkészletre vonatkozó rovatait mind vízszintesen, mind függőlegesen összesítettük. Az összegek csak a számítás ellenőrizhetőségét szolgálják, de fizikailag nem értelmezhetők. E táblázatban megjegyeztük, ha, a vízkészlet jelentékeny hányada külföldről érkezik. Tettük ezt azért, mert a távlati tervezés során ezien vízfolyásoknál beható vizsgálatot igényelnek a környező államokban bekövetkező beavatkozások hatásai. Ezek egyes esetekben alapvetők lehetnek, — A határt képező folyók határszakaszain a vizrio- zam felével gazdálkodhatunk. Az áttekinthetőség érdekében, itt is a teljes hozammal számoltunk, fel- híva azonban a figyelmet arra, hogy határ-vízfolyásról van szó. Az e témakörbe vágó nemzetközi megállapodásokat, illetve a tárgyalások eddigi eredményeit a II. „A természeti adottságok. Területi vízkészlet” c. és a XVI. „A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai” fejezetben vázoljuk. Az elmondottaknak megfelelően az 1. sz. TVK-egység felszíni vízkészlet az országos jelentőségű vízfolyások (Duna, Rába) nélkül: augusztusi 85%-os alapkészlet 20,4 m3/s, amiből 10,8 mVs a számításba vehető fiktív készlet, míg a 99%-os szeptemberi alapkészlet 12,0 m*/s, ill. 5,7 m’/s. 2.212 A felszínalatti vízkészlet 2.2121 PARTISZÜRËSÜ VlZ Partiszűrésű vízzel egyes nagyobb vízfolyásainknál számoltunk: — értéke a teraszréteg minőségétől függően 3 000—25 000 m3/nap-km-re tehető. Tapasztalat szerint a kisebb vízfolyások partjai mentén alig van lehetőség partiszűrés jellegű vízkivételekre; ezért ezeknél ilyen vízféleséget nem tüntettünk fel. A partiszűrésű vizek előnyös és biztonságos kitermeléshez a vízfolyás mosott partszakaszaira van szükség, különben a vízkivétel eliszaposodik. Erre tekintettel a partiszűrésre alkalmas részeket mindkét oldali lehetőség esetén, a teljes szakasz 50%-ában, egyoldali kúttelepítés esetén, a szakaszhossz 30%-áhan állapítottuk meg. Tekintettel arra, hogy a partiszűrésű kutak részben a talajvízből is kapnak utánpótlást, ha nem is a kivett teljes vízmennyiséglet, de annak 60—80°,'fiát le kellett volna vonni a vízfolyás hozamából. Ezt azonban mégsem tettük, mert a levonandó vízhozam általában kisebb, mint a szereplő nagyobb vízfolyások hozamának meghatározásakor elkövetett hiba értéke. A partiszűrésű vizek, minősége — a tapasztalatok szerint — néhány kivételtől eltekintve, ivásra alkalmas. Ezért a partiszűrésű vizeket mindenütt ,,A” kategóriába tartozóknak tekintettük. A partíszűrésű vízelőfordulás szorosan a vízfolyásokhoz kötött. Ezért elsősorban nagy folyóink mentén átnyúlik egyik TVK-egység területéről a másikra. A helyzet sajátosságánál fogva azonban lényegileg csak ott lehetséges a víz kitermelése, ahol az a folyóból beszivárog. Ezért a partiszűrésű vízkészletek egységek közötti megosztását a víztermelésre alkalmas szakaszhosszak becsült értéke alapján aránylag egyszerűen el lehetett készíteni. Az 1. sz. TVK-egység partiszűrésű vízkészlete kereken 5,9 m3/s-re tehető. 2.2122 A TALAJVÍZ A talajvízkészlet számbavételénél két alapelvet követtünk. Elsősorban csak a jó vízadóképességű területrészeket vettük figyelembe, azokat, ahol a 454
