Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
XVII. fejezet. Területi vízmérleg
Hasítások főbb adatairól (köztük a vízkészlet-gazdálkodás számára nélkülözhetetlen vízfelhasználásról) és néhány iparvidék vízigényeiről az: egységes vízügyi szolgálat megteremtésétől kezdve van kielégítő áttekintésünk. A vízművek, törpevízművek, körzeti vízvezetékek (vízelvezetések), csatornaművek, továbbá az ipari és egyéb üzemek, közintézmények víztermelési, vízfelhasználási, szennyvízkibocsátási és kezelési helyzetének felmérését első ízben az Országos Vízügyi Főigazgatóság tudta csak megszervezni és végrehajtani az 1957—1959. évek között. A vízmérlegre támaszkodó vízkészletgazdálkodás szükségszerűsége — egyes, kizárólag a mezőgazdasági vízhasznosítás követelményeit szem előtt tartó helyi intézkedéseken, (öntözési időrend megállapítása) túlmenően — először 1949-ben merült fel, a súlyponti iparvidékeken jelentkező vízellátási nehézségek megoldása érdekében. Ezeknek az 1950- ben készült regionális-jellegű terveknek a lényege a vízmérleg és a mérleg1 alapján tett tervjavaslat volt. Országos viszonylatban az 195?—1954. évi országos vízgazdálkodási Kerettervvázlat adott átfogó jellegű vízmérleget; ezt — az élet diktálta ütemben — kisebb területek vízmérlegei követték. Ebben, az időszakban folyt a felkészülés az egész országra kiterjedő, de a jelentősebb helyi problémákra is választ adó vízmérleg szerkesztésére. Étinek a végrehajtására 1959-bon, a regionális tervezés keretében került sor. A vízgazdálkodás 20 éves távlati terve 1960. évi első fogalmazványának mérlegei lényegileg hasonló elvek szerint készültek. A folyamatos, szervezett vízkészletgazdálkodás megvalósítása terén elsősorban, a vízügyi igazgatóságoknál a 15/1962. OVF sz. utasítással létrehívott vízgazdálkodási osztályok s különösen az ezek keretében működő vízgazdálkodás fejlesztési csoportok munkáját kell megemlítenünk. Munkájuk alapvető része a vízhasználatok és a vízimunkálatok számbavételéről intézkedő 7009/1961. OVF sz. utasítás végrehajtása, valamint a vízkészletek részletes’ számbavétele, azaz, a helyi vízmérlegek folyamatos vezetéséhez szükséges alapadatok összeállítása. E mellett operatív intézkedésekkel is segítik a vízkészletgazdálkodás megvalósulását. A hazai vízfcészletgazdál- kodás eredményeit, módszereit és feladatait a vízkészletgazdálkodási évkönyv-sorozat első, 1962. évi kötete foglalja össze. Végül megemlítjük a Vízkészletgazdálkodási Értelmező Szótárt, amelynek feladata a vízkészletgazdálkodási szakfogalmak egységesítése. Harmadik, átdolgozott változatát 1963 februárjában adta ki a VITUKI, további finomítását jelenleg is végzik. 1.28 A TERÜLETI VÍZMÉRLEG JELENTŐSÉGE A VÍZGAZDÁLKODÁS Es a népgazdaság szempontjából A vízkészletgazdálkodást érintő minden kérdésben csak a vízmérleg alapján lehet állást foglalni. A vélemény kialakítása, mindenekelőtt attól függ, hogy a kérdéses terület a vizsgált időpontban (időpontokban) ki tudja-e elégíteni — mennyiségi és minőségi tekintetben — az igényeket (aktív vízmérleg), vagy sem (passzív vízmérleg). Aktív vízmérleg esetén is a tartalékok célszerű felhasználására kell törekedni, általában az alábbi szempontok figyelembevételével; Vízhiánnyal küzdő szomszédos területek ellátása. Mezőgazdasági vízhasználatok fejlesztése. Ipar- és lakótelepülések fejlesztése. Energiatermelésre szolgáló vízhozam növelése. Passzív vízmérleg esetén a hiány kiküszöbölésére szolgáló tennivalókat kell meghatározná, figyelemmel a következő főbb lehetőségekre: A gazdaságosan, kiépíthető felszíni és felszínalatti tározási tehetőségek kihasználása.. Szomszédos területekről történő vízátvezetés. Vízfolyások csatornázása. Egyes kritikus időszakok mértékadó hasznosítható vízkészletének növelése a felszíni és felszínalatti vizek vegyes kombinált felhasználásával. A vízigények kritikai felülvizsgálata és víztakarékos technológia kialakítása. A szennyvizek fokozottabb tisztítása. Szennyvizek tározása és szakaszos lebocsátása. A mezőgazdasági vízhasznosítás fejlesztési tervének módosítása. A víziek minél tökéletesebb többszörös és ismételt felhasználása; vízhasználatok közötti együttműködés fejlesztése. Nagy vízigényű, kevésbé gazdaságos különleges üzembiztonságot követelő ipartelepeknek a területről való eltávolítása, (illetve telepítésük letiltása). Karos és nehezen tisztítható szennyvizet kibocsátó ipartelepeknek a vízfolyás felső szakaszáról a nagyobb hozamú alsóbb szakaszokra való (áttelepítése. Nagyobb biztonságot adó (azaz nagyobb tartóssággal várható) vízkészlettel való számolás és feltételhez kötött vízhasználatok befcerelése. Agrotechnikai. agrobiológiai és egyéb módszerek alkalmazása. A szempontok sokasága megvilágítja a vízmérleg alapvető fontosságát, szövevényes kihatásait mind a vízgazdálkodás ágazatainál, mind a népgazdaság egészénél. A jelenlegi vízmérleg kiinduló bázis a távlati tervezés számára, hiszen az adottságok (vízkészlet, jelenlegi helyzet, stb.) nagy hányadát összefoglaló módon tartalmazza. A távlati vízmérlegek egyrészt a különféle fejlesztési elgondolások vízkészletgazdálkodási szempontból való realitásának elbírálására szolgálnak (éppen ezért rendszerint a tervezetek átdolgozására és a mérleg újbóli összeállítására van szükség a leggazdaságosabb megoldás kiválasztása érdekében), — másrészt a jelenlegi vízmérleghez hasonlóan (bár kisebb megbízhatósággal) a kiindulási állapotot rögzítik a nagytávlati tervezésnél. 1.23 A VÍZKÉSZLETGAZDALKODÁSSAL KAPCSOLATOS EGYES JOGI ÉS MŰSZAKI KÉRDÉSEK A vízgazdálkodás alaki szabályait első ízben, példamutató alapossággal, a vízjogról szóló 1885. évi XXIII. te. rendezte, A törvény — kisebb kiegészí450
