Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
XII. fejezet. Víztározás és annak többcélú hasznosítása
XII. TEJ EZ ET Víztározás és annak többcélú hasznosítása 1. BEVEZETÉS A feldolgozás során három időszakot különböztetünk meg. Az első időszak határa 1960. december 31-e, mely a szövegben megegyezik a jelennel és egyben elhatárolja a múltat. A második időszak 1960-tól 1980-ig terjed és ez szorosan kapcsolódik a népgazdaság 20 éves távlati fejlesztési tervéhez. A harmadik az 1980 év után következő és le nem határolt időszak. Ebben a részben kerülnek feldolgozásra a 20 éves tervidőszak utáni fejlesztési lehetőségek 1.1 A témakör ismertetése Ez a fejezet a víztározással foglalkozik. A víztározás a vízkészletnek a fogyasztáshoz igazodó átalakítását szolgálja. A víztározásnak — tározóknak a vízrendszerben elfoglalt földrajzi helyzete alapján — két fő változatát különböztetjük meg; a síkvidéki illetve hegyes dombvidéki tározást. Mindkét tározási módon belül további 'kétféle megoldás lehetséges a tározó- térnek a mederhez viszonyított elhelyezése szerint. A tározás történhet magában a folyómederben (meder-, illetve hullámtéri tározás), a folyó völgyében, vagy a medren kívül természetes (holtágakban stb.), illetve mesterséges medencékben. Ez utóbbi tározási mód leginkább a síkvidéki tározás körében fordul elő. Síkvidéki tározás A síkvidéki tározóterek lehetnek természetes eredetűek (holtmedrek, érmedrek, terepmélyedések, élőmedrek) és mesterséges kialakításúak (töltések közötti tározás). A korszerű síkvidéki tározók álr büáiöain többcélú vízhasznosításra létesülnek. A tarozással megoldható vízgazdálkodási célok: a) öntözés, b) hal- és víziszárnyas tenyésztés, c) belvízvisszatartás, d) nád-, sástermelés, e) vízparti üdülés, fürdés, vízisportok, f) egyéb vízigénykielégítés (ipari stb.). Hegy- és dombvidéki tározás A hegy- és dombvidéki tározásan valamely vízfolyásnak völgyzárógáttal történő elzárásával előálló mesterséges tó értendő, mely a síkvidéki tározókhoz hasonlóan általában: két, vagy több cél együttes kielégítésére épül. A hegy- és dombvidék! tározás a következő vízgazdálkodási célok érdekében, létesülhet: a) Vízhozamszabályozós (árvízcsökkentés, kisvíz- hozam növelés), b) ivóvízellátás, c) ipari vízellátás, d) öntözés, e) tógazdaságok vízellátása, külterjes hal- és vízi- szárnyas tenyésztés, f) vízerőhasznosítás', g) vízparti üdülés, fürdés, vízisport, h) egyéb. Tározó a tározómiedencéből és a medencét elzáró, illetve körülzáró gátból, vagy töltésből áll. Völgy elzáráson a völgyzárógáton) kívül1 mindazon létesítmények értendők, amelyek a gáttal egybeépítve, vagy attól különállóan a víziebocsátás és a vízhozamszabályozás érdekében, létesültek (árapasz- , tó, üzemvízlebocsátó és szabályozó, fenékkiürítő, stb.). Medencén a felduzzasztott víztől nedvesített völgyrészletet (tározótér) értjük, a hozzátartozó műszaki létesítményekkel (rézsűburkolatok, szabályozóművek, stb.) együtt. A bruttó tározótér két résziből áll: a hasznos térfogatból és a hordalék befogadására, vagy ivóvíz tározásoknál a vízminőség biztosítására, stb. szolgáló holttérből. A tározó teljes, abszolút teljesítőképességét állandó, egyenletes m8/s-ban kifejezett vízsugár jellemzi, melyet a tározó állandóan hiánytalanul képes kiszolgáltatni a gát szelvényében Relatív hidrológiai teljesítőképesség (tározási hatásfok) az abszolút teljesítőképesség és a tápláló közepes vízhozamnak a viszonyszáma a gát szelvényében. Eves tározónak nevezzük azt a tározót, mely a legkedvezőtlenebb vízjárású esztendő vízmennyiségét túlfolyás nélkül hasznosítja. Évszakos tározó a legkisebb évi középvízhozamnál kisebb vízhozam állandó biztosítósát szolgálja. Teljes vízhasznosítású tározónak nevezzük az átlagos (30—50) évi középvízhozammal egyező nagyságú üzemvíz állandó szolgáltatására kiépített tározót 387
