Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
X. fejezet. Vízerőhasznosítás
A vízerőműrendszer által megtakarított szén- mennyiség más népgazdasági célra használható fel, illetve csökkenti az energiahordozó importot. A vízerőműrendszer a hálózati terhelés rövididejű csúcsait, lökésszerű terhelésváltozásait is fel képes venni. A vízerőművek építéséhez túlnyomó részben hazai anyagok szükségesek és a velük szemben támasztott igények, illetve minőségi követelmények mérsékelték. A vízerőművek építésével együtt megvalósított és más népgazdasági ágazat célját szolgáló beruházások költségei, a komplex beruházás következtében alacsonyabbak, mintha azokat külön-külön, a vízierőművektől függetlenül valósítanánk meg. A vízerőműrendszer létesítése következtében a népgazdaság egyéb területén jelentkező hasznok, csak a szóbanlevő vízgazdálkodási területet véve figyelembe, röviden összefoglalva a következők: Javítja a Szigetköz és a komáromi öblözet árvíz- védelmi helyzetét, mentesíti az árvíztől az esztergomi öblözetet, biztonságosabbá teszi Esztergom városának árvédelmét. Belvíz- és szivárgó csa tornák létesítésével, továbbá a szivattyútelep kapacitás növelésével javítja a bevédett területek vízgazdálkodását, szabályozza a talajvízszánt helyzetét. A mezőgazdaság és a települések helyzetét javítja továbbá a szigetközi községek vízvezetékes ivóvízellátása; Esztergom és Komárom szennyvíz elvezetésének rekonstrukciója; a Szigetköz, az esztergomi és komáromi öblözetek gravitációs öntözési lehetősége, illetőleg gravitációs vízkivétele. A közúti közlekedés érdekét szolgálja az 1. és 11. sz. főközlekedési utak mélyen fekvő szakaszainak megemelése és a vízparti szakaszok hullámverés elleni védelme. A Nyergesújfalú—Dunaalmás vasútvonalnak a duzzasztás elleni védelmével együtt jár a vasútvonal felújítása, illetőleg a felújítás megtakarítása. Biztosítja a vizsgált szakaszon túlmenőleg, 200 km hosszon, Nagymaros—Bratislava között a 3,5 m, Nagymaros—Budapest között a 3,0 m mély, kellő szélességű és kedvező kanyarulati viszonyokkal rendelkező, csendes folyású elsőrendű víziutat. Összefoglalva az elmondottakat megállapítható, hogy a magyar—csehszlovák közös vízerőműrendszer, mind vízgazdálkodási mind energiagazdálkodási szempontból célszerű és hatékony beruházás, amely egyúttal elősegíti a két szomszédos ország baráti együttműködésének további erősítését is. Tekintettel arra, hogy a 20 éves terv során a hazai erőművekben fejlesztett villamosenergia termelésben az erőművek részesedési arányát 1,1%-ról 6%-ra kell emelni, megállapíthatjuk, hogy e programban az Észak-Dunántúl kedvező adottságai folytán nagy szerepet fog játszani. A területen feltárt gazdaságosan kihasználható vizerőhasznosítási lehetőség 473 MW, ilL 1519 GWó (beleértve a már meglévő és termelő erőművek kapacitását is). A 20 éves terv végére 1980-ban, a területre tervezett, illetve már üzemelő vízerőművek beépített max. teljesítménye 458 MW, ill. az évi átlagos energiatermelés 1447 GWó. 3.2 A továbbfejlesztés érdekében végrehajtandó teendők A továbbfejlesztés érdekében, elsősorban a dunai erőműrendszer építésével kapcsolatos kérdéseket kell tisztázni. A magyar—csehszlovák dunai közös vízerőmű- rendszer megvalósítása a vízgazdálkodási és a villamosenergiaipar távlati fejlesztési tervének 1966 —1975. évek közötti időszakában szerepel. Figyelembe véve azt, hogy a tényleges építési munkát kb. 1,5 év előkészítő munka (bekötőút építés, lakótelep építés, felvonulási terület feltöltése, felvonulás) előzi meg, az 1963. áprilisában létrejött államközi megegyezés alapján ajnálatot kell kérni a kijelölt szállító vállalatoktól a gépi berendezésekre, acél- szerkezetekre, stb., majd ezek ismeretében 1964, elejére el kell készíteni a beruházási programot. Ennek jóváhagyása, majd az államszerződés megkötése után — kiegészítve a tervezési előmunkálatokat — el kell készíteni a létesítmények tervfeladatát. A műszaki megoldások kialakításával párhuzamosan meg kell kezdeni a vízépítési és vízgépészeti kis- mintakísárleteket és be kell indítani a kiviteli tervezéshez szükséges előmunkálatokat (pontos vízszintes és magassági alapponthálózat fejlesztése, részletes terepfelvétel a létesítmények helyén, talaj- feltáró fúrások besűrítése a műtárgyak környezetében és helyén, stb.). A kiviteli tervezéssel egyidő- ben előrendelést kell adni a szállító gyáraknak, ki kell jelölni és felfejleszteni a beruházó vállalatot és a kivitelező szerveket, hogy idejük legyen mind műszakilag, mind szervezetileg felkészülni a rájuk váró, igen nagy felkészültséget kívánó feladatokra. Amennyiben a felsorolt népgazdasági tervezési, műszaki tervezési munkák ütemesen folytathatók és a szükséges döntések, engedélyezések időben megtörténnek, akkor a helyszíni építés előkészítendő munkák 1966. elején^ a tényleges kivitelezés pedig 1967. közepén megindulhat. Rá kel azonban elhelyütt is mutatni arra a fontos követelményre, ami egy ilyen nagyméretű építkezésnél alapvető fontosságú szempont, éspedig arra, hogy a népgazdasági és műszaki tervező szerveknek, a beruházó és kivitelező szervezeteknek az építést tökéletesen elő kell készítenie és az ütemtervet betartva vagy azt túlteljesítve kel végrehajtani. A kutatási és feltárási munkákat azonban ki kel terjeszteni a kisebb jelentőségű vízerőművek építésével kapcsolatos! kérdések tisztázására is. Szorgalmazni kel, hogy a dunai erőműrendszeri tervezések építésével kapcsolatban szerzett tapasztalatok alapján olyan tanulmányok készüljenek, melyek részletesen vizsgálják az egyes vízfolyások vízerőhasznosítási lehetőségét és melyek konkrét javaslatot tesznek a megvalósítás mikéntjére. 45 1 TVK 353
