Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
X. fejezet. Vízerőhasznosítás
fog beállni és a felvízcsatomán és a tározón fejlődik ki először a jégtakaró. A jégképződés valószínűleg csak az alvízcsatorna betorkollása utáni Duna- szakaszon indul meg újra és az itt képződött jeget már a Nagymarosi Vízlépcső állítja meg. A vízerőműrendszer folytán tehát rosszabbodik a helyzet a bratislavai Duna-szakaszon, mert itt a jégbeállás gyakorisága és tartóssága növekszik. Innen lefelé a jéghelyzet javul, mert a tározó és ol- alcsatorna zárt jégtakarója alatt a víz nem hűl túl és így kevesebb jég képződik. Az alvízcsatorna és a palkovicovó—gönyűi mederszakasz általában jégmentes lesz és így a nagymarosi duzzasztás határán nem keletkezhet jégtorlasz. Ugyancsak kevesebb jég keletkezik a nagymarosi duzzasztómű feletti szakaszon, mert bár a vízfelület szélesebb, de elmarad a jégtakaró alatti jégképződés. Igen fontos a tavaszi jégelvonulás zavartalan biztosítása. Tekintettel arra, hogy a Duna osztrák szakaszán sorozatban létesülnek a vízlépcsők, szükséges, hogy a jéglebocsátás rendjét nemzetközi egyezménnyel szabályozzák. A jég elleni eredményes küzdelem alapfeltétele a vízállás-, a jég- és a meteorológiai viszonyok mindenkori pontos ismerete. Ezért feltétlenül szükséges megbízható figyelőszolgálat és kifogástalanul működő jelentőszolgálat megszervezése. A Duna hordalékjárásának feltárása terén a VITUKI végzett hosszú évekre kiterjedő munkát. Az itt röviden közölt megállapítások és adatok részletesen megtalálhatók dr. Bogárdi János „A hordalékmozgás elmélete” című összefoglaló munkájában. A Duna hordaléka túlnyomóan az Alpokból származik, legnagyobb részben kvarcból és kristályos palából, illetőleg ezek alkotórészeiből áll. A hordalékszemek méretének fokozatos csökkenését esetenként megzavarja az esésben mutatkozó változás, vagy a földtani viszonyok különbözősége, végül pedig a betorkolló mellékfolyók hordaléka. A Nagymaros feletti magyar—csehszlovák Duna-szakasz mind a hordalék mozgása, mind a folyó jellegét tekintve két szakaszra osztható. A bratislava—gönyűi szakaszt nagytömegű durva hordalék, nagy esés, nagymérvű mederfeltöltő - dés és általában nagymértékű mederváltozások jellemzik. A görgetett hordalék évi mennyisége az országhatáron kb. 500 000 ms, mely lefelé csökken. A lebegtetve szállított hordaléktömeg évi átlagban 5,6 millió m3 A görgetett hordalék átlagos szemátmérője Dunaremete alatt 10—20 mm, a maximális szemnagyság 50—60 mm. A lebegtetett hordalék átlagos szemnagysága 0,04—0,05 mm. A Gönyű alatti szakasz hordalékviszonyai a du- naalmási és nagymarosi hordalékmérések alapján ismerhetők meg. Dunaalmásnál a folyó esése már jóval kisebb, mint a Felső-Dunán. Ennek következtében lényegesen. lecsökken a szállított hordalék mennyisége is. Dunaalmásnál lebegtetve 4,9 millió m3, görgetve 25 000 m3 hordalékot szállít átlagosan évente a Duna. A folyam esése Dunaalmás és Nagymaros között nem sokat változik. A Garam durva hordaléka következtében a mederanyag Nagymarosnál durvább, mint Dunaalmásnál. A görgetett hordalék mennyisége azonban lefelé haladva újra csökken, míg a lebegtetett hordalékmennyiség növekszik. Nagymarosnál a Duna évente lebegtetve átlagosan 5,6 millió m3, görgetve pedig 14 000 m3 hordalékot szállít. A vízerőműrendszer létesítésével megváltozik a folyam hidraulikus tényezői között fennálló egyensúlyi helyzet. A hordalékviszonyokban a változás mind a duzzasztómű felett, mind alatta gyakorlatilag csak bizonyos szakaszon jelentkezik. A vízlépcső felletti hordaléklerakódások következtében a duzzasztóművön, illetőleg az erőművön át viszonylag tisztább, kevesebb hordalékot tartalmazó víz jut az alvízbe. A hordalékától nagyrészt megszabadított víz fölös energiájával a medret fogja erodálni. A dunakiliti duzzasztómű tározómedencéjében a görgetett és lebegtetett hordalék jelentős része lerakódik. Ez a lerakódás évi átlagban kevesebb lesz a Duna által szállítottnál, mert árvízkor, tehát amikor a folyam a legtöbb hordalékot szállítja, a duzzasztóművön keresztül a hordalék jelentős része le- bocsátható. Ezenkívül a tervezett terelőgátak is elősegítik a hordalék levonulását. Az alvízcsatorna visszatorkollása alatti szakaszon egyensúlyi állapot várható, mert a kotrott szakasznak a tiszta víz által okozott mélvülést ellensúlyozza a nagymarosi beduzzasztás. Ezen a szakaszon (Palkovicovo—Gönvü) mégis számítani kell arra, hogy az elhagyott Duna-medren keresztül árvízkor érkező görgetett hordalék egy része lerakódik és annak kotrás útján való eltávolításáról gondoskodni kell. A Vág, Garam és Ipoly görgetett hordaléka teljes egészében le fog rakódni a duzzasztás! határ környezetében. A Vágón lerakódó hordalék meny- nyieége a kiépült és épülő vízerőművek hordalék visszatartása miatt nem jelentős. A győri Kis-Dunában csak kisebb mértékű lerakódásra kell számítani. A Nagymarosi Vízlépcső zsilipnyílásait a 6000 m3/s-ot meghaladó árvizek esetében teljesen szabaddá teszik, amikor is megközelítőleg a természetes árvízlevonulás következik be, ami egyúttal lehetővé teszi az; árvízi hordalékmennyiség gyakorlatilag akadálytalan levonulását. Megjegyezhető, hogy a jövőben a hordalékproblémák enyhülése várható, mert a Duna felső szakaszán és annak mellékfolyóin sorozatosan épülő vízlépcsők, az érkező hordalék visszatartásával, jelentős mértékben mentesítik a magyar—csehszlovák Duna-szakaszt az érkező hordaléktól. 339
