Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)

VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás

A vízpazarlás elkerülése, továbbá a termelt és kiszolgált víz felhasználásának ellenőrzése érdekében a vízműveket kellő számú és megfelelő minőségű vízmérőberendezésekkel kell felszerelni. A víz- művek jelenlegi vízmérő-ellátottsága igen alacsony. Az elmaradottságot csak jelentékeny mennyiségű vízmérőberemdezés f orgalombahozatalával és beépítésével lehet megszüntetni.

Az ipari üzemek vízfagyasztásának állandó ellenőrzése céljából meg kell szervezni az üzemek rendszeres — mérési adatokon alapuló — bejelentési kötelezettségét. A jelentősebb üzemekben olyan — lehetőleg’ mérnöki képesítéssel rendelkező — szakembereket kell megbízni a vízgazdálkodási kérdések kézbentartásával, akik az üzemen, belüli tervszerű és gazdaságos' vízfelhasználást ellenőrizni és biztosítani tudják. A technológiai fegyelmet ki kell terjeszteni az üzemek vízgazdálkodására is.

Valamennyi ipari tárcánál megfelelő számú és képzettségű vízügyi szákembert kell alkalmazni a vízgazdálkodási kérdések intézésére.

Azi ivóvízművekhez hasonlóan az ipari vízműveknél is szükséges, hogy a meglévő berendezésekről, műtárgyakról pontos felmérés álljon rendelkezésre, melyet a fejlesztés, bővítés során kialakult állapotnak megfelelően folyamatosan ki kell egészíteni.

A vízszegény területre telepített üzemekben fokozott mértékben kell a víztakarékosságot ellenőrizni és biztosítani. Ennek érdekében felül kell vizsgálni az üzemek belső vízháztartását és ahol arra mód van, be kell vezetni, illetve fejleszteni kell a víz visszaforgatását. Üzemeinkben tehát — indokolt esetben — a vízvisszaforgatás mértékét az üzemek sajátosságának, technológiájának figyelembevételével úgy kell kialakítani, hogy jövőbeni víz- háztartásukat a magas vízgazdálkodási hatásfok jellemezze. A nyersvízigények részbeni, vagy teljes mértékű kielégítésénél a jövőben figyelembe kell venni az üzemek tisztított szennyvizeinek ismételt felhasználását is.

Egymáshoz közel telepítendő új üzemek vízellátásánál a lehetőségekhez képest biztosítani kell részint a közös ipari vízműről történő vízellátást, részben a sorozatos, illetve az ismételt vízfelhasználást.

Az ivóvízművdk tehermentesítése, továbbá a lakosság vízellátásának megjavítása érdekében meny- nyiségl és minőségi szempontból felül kell vizsgálni azoknak az üzemeknek a vízgazdálkodását, melyek vízbeszerzési néhézségekkel, valamint gyakori vízhiánnyal küzdő ivóvízművektől vásárolják ipari vizüket. Indokolt esetben kötelezhetők legyenek az üzemek arra, hogy nyersvíz minőségre vonatkozó igényüket a továbbiakban, ne a vízműtől, hanem saját vízbeszerzéseikből (felszíni víz, talajvíz stb.) elégítsék ki.

Az ipari vízellátás gazdaságos tervezése, továbbá a meglévő üzemek vízgazdálkodásának ellenőrzése kellően megalapozott, megbízható ipari víznormák nélkül elképzelhetetlen. A jövő sürgős feladata tehát, hogy mind a hatósági szrvek, mind a tervező mérnökök igényeinek megfelelő ipari víznorma gyűjtemény készüljön, mely — a különböző technológiai módszerek figyelembevételével — az egyes üzemtípusok minőségi és mennyiségi vízgazdálkodására vonakozóan megfelelő adatokat nyújt.

Gondoskodni kell arról is, hogy az ivó- és ipari vízellátás területén megoldásra váró problémák a tudományos1 intézetek kutatási terveiben szerepeljenek.

Végezetül a jövőben a fejlődésnek és a szervezésnek oda kell irányulnia, hogy a Vízügyi Igazgatóságok a többi vízgazdálkodási ághoz hasonlóan az ivó- és ipari vízellátásnak is irányítói legyenek, területükön. Ehhez a Vízügyi Igazgatóságoknak a kommunális és az ipari vízgazdálkodás területén jártas szakemberekre van szükségük, akik egyrészt csak a vízgazdálkodási szempontból jól megoldott tervek kivitelezését engedélyezik, másrészt valamennyi vízellátási kérdésiben az irányító és ellenőrző vízügyi hatóság szerepét töltik be.

293