Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)

VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás

beszivárgó üledéke miatt erősen csökken. A kieső víz pótlására a gyár területén található három régi aknakutat is be kellett vonni a víztermelésbe. A termelt vízből mintegy 13 000 m3 hűtési célokat szolgál.

Oroszlány városban a szénbányászattal összefüggő üzemek vízellátását saját vízbeszerzések biztosítják. Kivétel az egyes aknák és üzemek szociális célra felhasznált vízmennyisége, melyet a városi vízmű biztosít. A városban lévő új üzemek továbbá a város térségében található bányák felszíni vízműről 440 m3-t, talajvízből 150 m3-t, bányavízből 1 570 m3-t termelnek. A bányaüzemek a vízműtől szociális célokra 300 m3 vízmennyiséget vásárolnak, így a napi frissvíz beszerzés 2 460 m3. A napi vízforgatás 4 500 m3, az összes vízfelhasználás tehát 6 960 m3.

A legnagyobb vízfogyasztó a Kompresszor üzem, mély vízforgatással együtt 5 340 m3 vizet használ fel naponta. Ivóvízhiány az V. és XIV. sz. aknáknál jelentkezik, ahol naponta mintegy 40 m3-el több ivóvízre van szükség. A kompresszor üzem 1 db 2370 m3 űrtartalmú medencével, valamint egy 180 m3-es víztoronnyal rendelkezik.

Pápa. A város területén lévő jelentősebb ipari üzemek víztermelésüket csaknem teljes egészében a Tapolca patakra alapították. A városi vízmű a Tapolcafői karsztvíz-forrásokat hasznosítja, melyből helyes foglalással még további ivóvíz-minőségű víz is beszerezhető függetlenül attól, hogy az Ajkai Erőmű a forrásvizek nagyrészét Ajkára viszi el. 1960 év előtt a városiban vízhiány nem mutatkozott, azonban az állandóan növekvő ipari és kommunális vízigények miatt jelenleg már időszakosan vízhiány jelentkezik.

A város területén 6 db jelentősebb ipari üzemet találunk, amelyek együttes napi ipari vízigénye 7 350 m3. 4 000 m3-t a Tapolca patakból, 50 m3-t talajvízkutakból szereznek be az üzemek, míg 3 300 m3-t a vízmű ad át az ipar számára. Vízforgatás nincs, a termelt vízből 7 070 m3 üzemi, 280 m3 pedig szociális célokat szolgál.

A Húsipari V. 2 030 m3 napi vízmennyiséget szerez be, ebből 720 m3 saját vízkivétellel biztosított felszíni, 1 310 m3 pedig a városi vízműtől vásárolt víz.

A Pápai Textilgyár ipari vizét a Tapolca patakból nyeri. A felduzzasztott patakból betoncsövön keresztül jut a víz az üzem területén lévő gyűjtő- kútba, ahonnan kavicsszűrőn keresztül szivattyúzással kerül az Erőtelep kondenzátorára. A mosoda és festődé önálló permutit vízlágyítóval1 rendelkezik, melyek összkapacitása 4 m3/óra. Előlágyítás nincs. A napi ipari vízszükséglet 3900 m3.

Az Elekthermax V. 400 m3 napi vízszükségletét a vízmű elégíti ki.

Sopron. Mivel a városban víznyerési lehetőségek csak gyéren állnak rendelkezésre, Sopronba nem telepítettek vízigényes üzemeket. A 19 üzem közül 11-nek saját víztermelő berendezése van, melyekkel összesen 1700 m3/nap vizet termelnek elsősorban talajvízből. A közműtől vásárolt víz mennyisége 2 400 m3. A közmű gyakori vízhiánya miatt mind a kommunális, mind az ipari vonalon legmesszebbmenő víztakarékosságra van szükség.

A régi Malátagyár galériás vízművét — a gyár elpusztulta óta — utcák locsolására használják jelenleg.

Szombathely. A város területén összesen 10 nagyobb vízfogyasztású ipari üzemet tartunk nyilván, melyek együttes napi frissvíz beszerzése 6010 m3, 3760 m3-t ipari vízművek biztosítanak, míg 2250 m3-t a városi vízmű ad át az üzemeknek.

Az üzemek naponta 3 200 m3 felszíni vizet termelnek a Gyöngyös műcsa tornán lévő ún, közkórházi zsilip által felduzzasztott vízből. Talajvízkutakból 560 m3 a napi beszerzés. Az ipartelepek csőhálózatának hossza 3 km. Tározásra 4 db alacsony- szintű (500 m3), 3 db magasszintű (300 m3) medence, valamint 3 db víztorony (300 m3) szolgál. A városban az ivóvíz céljára termelt vízből 22,5 % az ipari vízelvonás. Az építőipar fogyasztása az építkezéseknél mintegy 140 m3, ez az érték azonban állandóan nő.

Tata. A városban lévő ipari üzemek vízszükségletük legnagyobb részét saját vízmüveikről biztosítják. Tatán 4 nagyobb ipari vízfogyasztót tartunk nyilván, melyek együttes napi frissvíz igénye 780 m3. Felszíni vízműről 80 m3-t, talajvízből 530 m3-t, mélységbeli vízből pedig 70 m3-t termelnek az ipari vízművek. A városi vízmű 100 m3/nap mennyiségű ivóvizet ad át az ipartelepeknek. Ez a mennyiség nem csökkenthető, mivel az üzemek a vásárolt víz zömét üzemi dolgozók ivóvízellátására használják fel.

Tározásra 1 db 10 m3 űrtartalmú alacsonyszintű tározó, és 2 db összesen 120 m3 térfogatú víztorony szolgál. Vízforgatást egyedül a Tatai Szőnyeggyár vezetett be, amely a Kuhtreiber patakból nyeri felszíni vízkivétel útján; ipari vizét.

Tatabánya. Tatabányán összesen 24 db vízgazdálkodás szempontjából figyelembeveendő ipartelep üzemel. A város ipari üzemeinek együttes frissvíz igénye 55 000 m3, melyből 53 500 m3-t 23 db ipari vízmű, 1 500 m3-t pedig a városi vízmű elégít ki. Az 53 000 m3 ipari víztermelésből hat felszíni vízmű 13 900 m3-t, két talajvízkút 100 m3-t, öt mélyfúrású kút 1 300 m3-t, bányavizek pedig 38 200 m3-t biztosítanak. Az ipari üzemek a városi közműtől 1 500 m3/nap vízmennyiséget vásárolnak. Az üzemek napi vízfelhasználása — a 7 000 m3 meny- nyiségű visszaforgatott vízzel együtt — 62 000 m3, melyből 60 200 m3 üzemi (40 %-ban hűtési), 1 800 m3 pedig szociális célokat szolgál.

Tatabányán jelenleg négy nagyvízigényű üzem található: az I. sz. Erőmű, a II. sz. (Bánhidai) Erőmű, a Cement- és Mészművek és az Alumíniumkohó. E nagyvízigényű ipartelepek vízellátását a következőkben ismertetjük.

Az 1. sz. Erőmű vízellátását kezdetben az I. és II. aknák fakadó vizei és az alsógallai külfejtési tó derített vize szolgáltatta. Az I. és II. aknák megszűntével az Erőművet a külfejtési tó mellett a VI. aknából kiemelt bányavíz látta el a szükséges vízmennyiséggel. Mind az említett aknáikból, mind a külszíni tóból szivattyúk nyomták fel a vizet az erőmű részére egy dombon elhelyezett tároló rendszerbe. Innen a víz gravitációsan jut el csővezetéken keresztül az Erőmű szivattyúihoz. Az alsógallai kül278