Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
VII. fejezet. Halászati vízhasznosítás
kh holdnyi halastavaiban termelt halak mennyisége 1946-ban csak 471 q volt, míg 1956-ban 2095 q és 1957-ben 3196 q volt, 1960-ban pedig 4926 q-ra emelkedett. A horgászok által kifogott halak mennyiségére nézve nem állanak megbízható adatok rendelkezésre. Az 1945 évet követő években a horgászegyesületek önállóan bérelték az államtól horgászvizei- ket és váltották ki halászjegyeiket. Legutóbbi években azonban a horgászvizeket együttesen a Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) bérli és rajta keresztül rójjáik le a horgászok fizetési kötelezettségeiket. A halászat jelene A Nagy-Dunát és holtágait az osztrák határtól a komáromi vasúti hídig jelenleg a Győri „Előre” Halászati Termelőszövetkezet, míg oranét az Ipoly torkolatig terjedő alsó szakaszán az Esztergomi „Űszófalu” hasznosítja, a Győri „Előre” Halászati Termelőszövetkezet azonkívül halássza az összes Győr-Sopron megyei nagyobb vízfolyásokat és természetes tavakat, köztük jelenleg most már a Fertő tavat is, utóbbit elektromos halászattal. A kisebb vízfolyások, valamint a jelentékenyebb vízfolyások felsőbb szakaszai, úgyszintén a kisebb természetes- tavak, valamint a Rába holtágai horgászvizek, amelyeket a Magyar Országos Horgász Szövetség juttat a hatáskörébe tartozó egyes horgászegyesületek használatába. Győr, a négy folyó városa és környéke egyike az ország legjelentékenyebb horgászati gócainak, ahol a MOHOSZ Győrvidéki Intéző Bizottságának hatáskörébe 14 horgászegyesület tartozik 2870 nyilvántartott horgásszal és évi 318 q halfogási eredménnyel. A Vas megye területén működő MOHOSZ Bába- vidéki Intéző Bizottság kötelékébe a következő horgászegyletek tartoznak, Szombathelyen 3, Szentgotthárd, Körmend, Vasvár, Sárvár, Celldö- mölk; összesen 30,45 q (1960 évi) halfogással. Halászatilag vagy horgászatra hasznosítható vizek a következők: Folyók és csatornák: Győr-Sopron megyében az országhatárt alkotó Nagy-Duna félmedre a holtágakkal. A számos levágott holtkanyarulat szintén alkalmas halászatra, bár erős vízszintingadozások miatt kellőképpen ki nem használható vízterületek. A Mosoni-Dunaág Rajkától a gönyüi torkolatig, a Rába folyó Győr— Sopron megyei szakasza, a Rábca folyó, a Lajta folyó magyar szakasza a mellékcsatomáival együtt, a Marcal folyó élő medrének Győr—Sopron megyei szakasza és a Répce árapasztó csatorna, a Kis- Rába, a Hanság-főcsatorna, a Szigetközi belvízcsatornák, a Rózsás-csatorna, a Keszeg-ér, a Megyei- csatorna a Mátyás-szigeti hídtól a Rábcáig, az Ikva torkolati szakasza, a Kardos-ér GySEV híd alatti szakasza, a Rák patak Sopronbánfalvai szakasza, Győri-Ipar csatorna, Szegedi-csatorna, Jend-Lóréti- csatoma és Kis-Répce és a Pinnyédi holtág, végül a következő természetes tavak: Dunaszegi tó, Li- póti tó, Hegyeshalmi és Magyaróvári Bagger tavak, Fehér-tó, Barbacsá tó, a Fertő tó magyar része, a soproni Nagy tómalom és Kistómalom és legvégül az, alábbi apróbb tavak Lebenyben, Nagyhajósán, Bodomhelyen, Nagyoenken, Kónyban, Pe- tőházán és Kapuváron, összesen 6189 hektár terjes delemben, amelyből 135,8 ha a horgászvíz. Komárom megyében a Nagy-Duna alsó szakasza a komáromi vasúti hídtól lefelé ugyancsak félmederrel annak holtágaival és az esztergomi mellékággal az egyetlen halászvíz, továbbá a következő mellékvízfolyások, amelyek mind a Nagy-Dunába folynak, de csak horgászat céljára alkalmasak, így a Kühtreiber vagy Tatai vízfolyás, az Által-ér a Bán- hidai tótól a vértesszöllősi halrácsig, az almásfüzitői Fekete-víz és a Fényes patak torkolati szakasza, a Concó patak torkolati 12 km-es szakasza és a Cu- hai-Bakony-ér torkolati szakasza, a dorogi kavicsbányagödör összesen 2247 ha kiterjedéssel, amelyből 43 ha a horgászvíz. Az 1. számú TVK-nek a Vas megyei Rába vízrendszer területére eső vízfolyásain a múltban nem folytattak jelentékeny halászatot és a jelenben sem folytatnak, kivéve a Rába folyó Sárvár alatti szakaszát, amelyet a Győri „Előre” Hal. Term. Szöv. bérel. A többi Vas megyei vízfolyásszakasz mind horgászvíz és névszerint a következők: Rába, Répce, Gyöngyös, Pinka az osztrák határig, továbbá a Sorok, Perint, Herpenyő, Cinea, Kodó, Borzó, Strém, Lánka. A Veszprém megyed területre eső természetes vizek a Marcal folyó és jobbparti mellékvizei, nevezetesen a Marcal, a Marcaltól hídtól fölfelé, — a Gerence, Tapolca, Kígyós, Bitva, Torna, Hajagos és a Megyei-csatorna. A táblázat szerint vízfelületük 164 ha. Halászati hasznosításuk nem számottevő, mert pl. a Marcal halhozama: 1958 évben 100 kg/ha 1948—58 10 éves átlag 50 kg/ha 1960-ban csak 8 kg/ha volt. Hasonló csökkenés tapasztalható a többi mellékvízfolyáson is, ami a Marcal és Tornánál az ipart szennyeződésnek tulajdonítható. 1960-ban az egész rendszer halhozama 9,5 q, ami elenyőészen csekély. Amíg az ajkai Torna-szennyező dés meg nem szűnik, halászati hasznosításról beszélni itt nem lehet, ezt mutatja az a tény is, hogy 1961 nyarán az elpusztult halak tömegét vitte a víz a Marcalon. 1.22 tógazdasági haltenyésztés MÜLTJA ÉS JELENE A tógazdaságok fogalmi körébe azokat a mesterséges halastavakat soroljuk, amelyekben okszerű haltermelés folyik, illetve amelyek a halak teljes kifogása érdekében le is csapolhatók. Télen talajuk kifagyasztható, a különböző nagyságú halakat egymástól elkülönített medencékben tartják és a halakat a terméshozam növelése érdekében rendszeresen takarmány ózzák. Győr-Sopron megyében csak a Soproni Állami Gazdaság kezdésében a Rákos patakon levő 10,4 hektáros Fertőrákosi halastavak, továbbá a Győri 33 1 TVK 257
