Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
VI. fejezet. Öntözés
helyeken oly nagy volt, hogy az öntözővíz-ellátás nem volt biztosítható megfelelő mértékben. Nagyobbrészt ez az oka, hogy a legnagyobb telepek működése szünetel. A vízellátást a Rábából kapja Nicknél a Kis-Rába, mely nagy terület vízigényének kiszolgálását biztosítja. A Fácánosi tiltón keresztül vizet ad a Keszeg-érbe, onnan a Faraks árokba, a Tordosa és Lökös árkokon pedig Osli községig vezethető az öntözővíz. A felsorolt főcsatornák és a belőlük táplált kisebb csatornák és árkokból folynak a — főként permetező — öntözések, mindazon községek határában, melyeket a felsorait vízfolyások érintenek. Említésre méltó nagyobb öntözés a D/2/1 és D/2/6 Miklósmajori, Répcelaki ÂG öntözése. A D/2/10 Mihályi „Táncsics” Tsz, a D/2/12 Baboti „Egyetértés” Tsz öntözései. D/3. Hansági öntözőrendszer A D/3 öntözőrendszer határa a csórna—bősárká- nyi vasútvonal, a Hanságtanya és Pusztasomorját összekötő vonal, az országhatárig, északon az országhatár, nyugaton megközelítően a pomogy—fertőszéplaki vasútvonal, délen pedig a győr—soproni vasútvonal. Ezen rendszer öntöző-vízellátását több vízfolyás, folyó szolgálja. így főként a Répce, a Kis-Rába, a kettő összefolyásától a Rábca szállítja az öntözővizet, az északi Hány vízellátását a Han- ság-főcsatorna a Mosonszentjánosi duzzasztó igény- bevételével a Tőzeggyár, Fertőd, Agyagosszergény környéki területek vízellátását pedig az Ikva és a Kardos-ér biztosítja. A hansági öntözőrendszer Kapuvár—Csorna közti D-i részét a Kis-Rábából a felsőbb szakaszon kivett és a Lökös—Rordosa és Farkas-árkon szállított víz látja el. A hansági rendszer területe a múltban uradalmi terület volt, melyből kifolyóan az öntözéseket központilag kezelték.. A fő elvnek a terület teljes berendezését tekintették, annál is inkább, mert a talajvízszint megfelelő szinten való tartása a Hanság gazdaságos műveléséhez elengedhetetlen. Mint előzőleg említettük, a második világháború utáni néhány év az öntözés szempontjából kedvezőtlen volt. Különösen érvényes ez a megállapítás a Hanságra, ahol az egyéni tulajdonosok még az új árokhálózatot is nagyrészt beszántották, a megmaradt hálózatot viszont — mondhatni — egyáltalán nem tartották karban. A kiszáradt kotus talaj labilissá vált, s a szél nagymennyiségű termőtalajt hordott el egyes részeken. Megjegyzendő, hogy áz utóbbi időben — főleg az érdekelt tsz-ek részéről — egészséges kezdeményezések születtek a régi csaotrna- és árokhálózat felújítására és karbahelye- zésére, minek eredményeként — jelentős mértékben társulati alapon — már eddig is több csatorna és öntözőárok lett újjáépítve. A hansági öntözés egy részének gravitációs vízkivételi lehetőségét biztosítja a rábcai Király tói és Nyirkai duzzasztó. Viszont ahhoz, hogy a Répce melletti öntözéseket fejleszteni lehessen, szükség van a Repcén is duzzasztók építésére. A rendszer nagyobb öntözései közül megemlítjük a Kisalföldi Állami Erdőgazdaság Répce és Rábca menti öntözését. (D/3/5 és D/3/15 sz. D/3/1G. sz. tsz-ek hangsági rétöntözését és a D/3/116. sz. Kistölgyfamajori Áll. Gazd. öntözését. Jellegzetessége a hansági rendszernek az öntözés módszere, ugyanis az öntözések szinte kivétel nélkül altalajnedvesítő eljárással folynak, melynek a talajvízszint megkívánt nívón való tartásában — mint arról már említést tettünk — igen fontos szerepe van. Meg kell emlékeznünk azokról a területekről, melyeken az öntözés felújítása nagyon időszerű volna. Ilyen elsősorban az Osli és Hosszúdomb közötti régi, a múltban jól működött öntözőfürt, továbbá a Kis-Rába és a Répce közti Kistölgyfamajori régi öntözés, továbbmenően pedig az Ikva balpartján fekvő jelenleg nem működő rét- és legelőöntözés. Rendszeren kívüli öntözések: A rendszeren kívüli öntözések ismertetése során ki kell térnünk elsősorban a szigetközi területekre. A régebbi öntözések itt nagyrészt a Mosoni-Dunából, vagy holtágaiból történő vízkivételekre lettek alapozva. A múltban a szinte országosan egyedülálló bőséges felszínközeli vízbeszerzési lehetőséget nem használták ki. Csak újabban történt ilyen vízbeszerzésre alapozott telepek berendezése. Győrtől nyugatra eső területen Ikrényben (DRK/20. sz.) van említésre méltó nagyobb berendezett öntözőtelep, mely földbe fektetett nyomócsöves rendszerű. Elszórt kisebb telepek voltak a Komárom megyei Duna parti sávban, területük általában a 10 ha-t ritkán haladja meg. A Rába mellett a szanyi „Dózsa” Tsz (DRK/80. sz.), a körmendi Állami Gazdaság (DRK/84. sz.) és a nagymúltú ikervári öntözés (DRK/96) a figyelemre méltóak. A Cuhai Bakony-ér mellett a Bábolnai Áll. Gazd. öntözése (DRK/126. sz.) a Kühtreiber Átalér mellett a du- naalmási „Dózsa” Tsz (DRK/130) öntözése, a Gyöngyös műcsatorna mellett pedig a sárvári „Kossuth” Tsz-nek (DRK/151 j) öntözését érdemes megemlíteni. A nagycenk—kopházai (ÖK/24. 25. sz.) öntözések az Ikva duzzasztott vizének felhasználásával csörgedeztető módszerrel folynak. Főként a Vas megyei és Győr-Sopron megyei kisvízfolyások mellett sok elszórt kis öntözőtelepet találunk, melyek kiterjedése csak ritkán haladja meg a 10 ha-t. Az ismertetett öntözéseknek a talajvíznívó ingadozására gyakorolt hatását vizsgálva megállapítható, hogy az öntözés, de még inkább az öntözővizet szállító folyók és csatornák észrevehetően befolyásolják a talajvíznívót a Hanságban és a Kis- Rába mentén. A hansági altalajnedvesítő öntözések, megfelelő üzemelés mellett különösen száraz időben biztosítják azt a talajvízszint, mely a mező- gazdaság eredményes folytatásához szükséges. Ezek nélkül a könnyű és nagy hézagtérfogatú tőzegtalajok csapadékszegény időjárási viszonyok esetén teljesen kiszáradnának, s a mezőgazdasági kultúrák kifejlődését lehetetlenné tennék, s kiterjedt lápi tüzek keletkezhetnének. Viszont nagy csapa30 1 TVK 233
