Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
mölcsös újra telepítéséből kimaradó, kisüzemi szőlő és gyümölcsösök fokozatosan megszűnnek. A védőerdők a tervbon a 25%-nál meredekebb területeken települnek. A művelésiág változtatás végrehajtása után a tényleges talajvédelmi beruházási feladatokat, az azokhoz tartozó területi kiterjedést, a munka meny- nyiségét és annak beruházási szükségleteit a 4. sz. melléklet tartalmazza. Az üzemagronómiai kiviteli munkák felmérése során először a 0—25%-os lejtésű területek talaj- védelmi igényét határoztuk meg, ezek nagyságrendje határozottan elkülönül a lejtőkategóriák szerinti agronómiái berendezésnek megfelelően. Ezeken a szántóföldi berendezkedéssel járó talajvédelmi igényeket határozták meg és tüntették fel a táblázatban. Az 1:100 000-es méretarányú lejtőkategória, feldolgozása során azt tapasztalták, hogy a térkép a 0—5% lejtőkategória-tartományba eső területeket a valóságosnál nagyobbaknak, az 5,1—12% lejtőkategória-tartományba eső területeket a valóságosnál kisebb kiterjedésűnek mutatta. 1:10 000-es méretarányú 2.5 m szintvcxnalsűrűségű térképekkel végzett ellenőrzési vizsgálatok alapján az 5,1— 12% lejtőkategória-tartomány területeit a terep domborzati gyűrtségének megfelelően 16—11%- kal növeltük a 0—5,0% lejtőkategória-tartomány területeinek rovására. A területművélés alapelve az volt, hogyha a 25%-on felüli területek aránya az össz-szántó területhez képest a 4%-ot meghaladta, akkor a területnövelést az 5,1—12%-os lejtőfcate- gória-tartományban 16-%osnak terveztük. Ha a 25%-on felüli területek az össz-szántóterülethez képest 2—4% közé esik, a növelés 13,5% volt, míg ha a 25%-on felüli területek aránya az össz-szántóterülethez képest 2% alatt volt, a növelést 11%- ban határozták meg. így tehát a 4. számú melléklet 8, 9. rovatainak együttes összege a melléklet 17, 18. rovatainak együttes összegével azonos. A 0—5%-os lejtőkategória vízszintes műveléséhez tartozó, míg az 5,1—12%-os lejtőkategória táblás, sávos műveléséhez tartozó táblásítási munkák geodéziai előkészítését már az így korrigált területek alapján számították. A két lejtőkategóriáknál a táblásítás geodéziai költségei mellett figyelembe vették az esetleges agronómiái tervezési költségeket is. A sávos és szigorított sávos művelés területi adatai egyeznek a lej tőka tegória-térképeken leolvasott értékekkel, mert ezekről megállapították, hogy 1:100 000-es méretarányú térképlapok kielégítő pontossággal tükrözték azok összes kiterjedését. Az üzemi agronómiái feladatokhoz tartozik a továbbiakban a legelők, kaszálógyepek felépítése, telepítése és az erdősítés (még akkor is, ha ez utóbbit nem maga az üzem, hanem helyette az erdészeti szervek hajtják végre). A tervben a munkákat kizárólag a 25%-on felüli területeken vettük figyelembe. A gyepterületek, telepítésére gyakorlatilag a 25%-on aluli lejtések mellett is sor kerül, és ennek, költségei sohasem haladják meg az ugyanarra a lejtőkategóriára számított szántóföldi munkák költségeit. (A gyep telepítés és talajvédelem költségei fedezhetők a, szántóföldi alapon számított költségekkel). Maga a gyeptelenítés nem beruházás, hanem üzemgazdálkodási feladat. Az említett beruházási szükséglet az esetleges sáncolásból és vízelvezetők kiépítéséből adódik. E meggondolások alapján csak a 25%-on felüli lejtésű területek gyepesítését mutatták ki. A 25%-on felüli erdősítések kiterjedését és beruházási költségeit viszont már beruházásként kezelték. A 25%-on felüli területek visszaerdősítése ugyanis elsősorban és szinte kizárólagosan talajvédelmi célzattal történik és az erdők véderdő jellegűek. Hasznosításuk ezért csak igen korlátozott mértékben és mindenkor a talajvédelem szabályainak betartásával engedhető meg. Az üzemi műszaki munkák szervesen kapcsolódnak az agronómiái berendezéshez. A tervezés során feltételezték, hogy a távlati 20 éves növénytermesztési szerkezeti arány úgy oszlik meg a síkvidék és a dombvidék, között, hogy a jövőben mindinkább érvényesül a lejtős területek növénytermesztésében a talajvédelem igénye. Ez más szóval annyit jelent, hogy a növénytermesztés arányai az egyéb természeti és művelési feladatok mellett jobban igazodnak a lejtési viszonyokhoz. Ez a követelmény egyúttal egybevág a lejtős területek mezőgazdaság-fejlesztésének közigazdasági érdekeivel (a takarmánytermesztés, és az azzal arányos, állattenyésztés fejlesztése). A hegy- és dombvidék! területekre most már a síkvidéki területek figyelmen kívül hagyásával megállapított országos, vetésszerkezet! arányokat a lejtőkategória-tartományok függvényében úgy osztották szét, hogy a kapás-kultúrák zömmel az enyhébb lejtésű, az évelő szálas takarmányok pedig zömmel a meredekebb lejtésű területeikre kerüljenek. A lejtőkategória-tartományokon belül a vetésszerkezeti arányokat pedig úgy állapították meg, hogy a lejtőhajlás növekedésével a talaj és a növényzet által együttesen képviselt, erózióval szembeni talajellenállás növekedjék. A talajlepusztulásd határértéket, mely a magyarországi ‘klimatikus viszonyok között megengedhetőnek mondható 15 t/ha/év nagyságban határozták meg. Az agronómiái talajvédelem hatékonyságának maximális kihasználása céljából az 5—25% közé eső lejtőkategória-tartományban sávos növénytermesztési rendszert terveztek, amely rendszer mellett a talajlepusztulás a lejtő irányú műveléssel szemben 70%-kal, a vízszintes műveléssel szemben 40%-kal kisebb. Ennek szabályait a 2.1223 alatt ismertettük. A műszaki talajvédelmi eljárások közül a szántóföldi területeken kizárólagosan a felszíni elfo- lyás megszakítását célzó gyepes vízlevezetőkbe kötött lejtős sáncokat terveztünk,. A sáncok egymás- tóli távolságát úgy határoztuk meg, hogy figyelembe vettük az illető lejtőkategória-tartomány erózióval szembeni talajellenállás értéke valamint azt, hogy a talajpusztulás évi mértéke 15 t/,ha nagyságát ne haladja meg. A 0—12% közé eső lejtőka- tegóriar-tartományban átművelhető, nagy alaphosz- szúságú átlagosan 2 m3/fm földtöltést igénylő sán218
