Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
vezetés (gyepes vízlevezetők és kövezett vízlevele- tők útján való) megoldást jelenti. A műszaki talajvédelem feladata az agronómiái védekezés teljessé tétele, az okszerűen hasznosított területeken a felszíni elfolyás megszakítása, a fölös vizek kártétel nélküli elvezetése. A szőlőkben: A lejtős területek szőlőtermesztését — különösen a történelmi borvidékeken — fenntartják. A nagyüzemi szőlőtermesztést kiterjesztik mindazokra a lejtős területekre, amelyeken a minőségi szőlő- és főleg a bortermelés gazdaságosan folytatható. E területeket úgy rendezik be, hogy a talajvédelem, és a gazdaságos nagyüzemi termelési igényeknek egyaránt megfelélő, népgazdasági szinten feltétlenül gazdaságos legyen. Ennek érdekében a 12—40%-os lejtésű területeket a szőlőtelepítés céljaira teraszozni szükséges. A szőlőterület talaját a telepítés előtt megfelelő állapotba kell hozni. A szőlőket lejtős területeken minden esetben szintvonalasán kell telepíteni. Lehetőleg kordono- san, 180 cm sorközökkel. A 0—12%-os lejtőkategóriák tartományában elegendő a szántvonalasan telepített kordonművélés. A 12—40%-os lejtőkategóriák tartományában folyamatos teraszozással oldják meg a talajvédelmet, a vízelvezetés igen gondos biztosítása mellett. Lejtős teraszkorona esetében annak hajlásszöge nem haladhatja meg a 12%-ot. 40%-os lejtés felett nem gazdaságos szőlőt telepíteni. Ezeket a területeket fokozatosan erdősítik, gyepesítik. A meglévő és huzamos ideig helyben maradó, de A talajvédelmi eljárások: nélkül telepített szőlők esetében általában az övárkos talajvédelmi megoldást választják. A gyümölcsösökben: Minden vízgyűjtőben, ahol a kedvező természeti - és közgazdasági adottságok indokolttá teszik, a ■ hegy- éö dombvidéki nagyüzemi gyümölcstermesztést kívánatos megvalósítani, mind a mezőgazdasági termelés, mind a talajvédelem érdekében. A 0—12%-os lejt-hajlás mellett elegendő a szintvonalas telepítés és a sorközök szintvonalas művelése. A 12—25%-ös lejtésű lejtőkategória-tartomá- nyökban indokolt lehet a megszakításos teraszozás. A 25%-on felüli lejtésű területek gyümölcstelepítése esetében folyamatos, lejtős koronájú teraszokat kell építeni. A teraszkorona lejtése 17%-nál kisebb. A fölös vizek elvezetéséről minden esetben gondoskodnak. 2.13 AZ EGYES SZERVEK SZEREPE a vízfolyások és vízgyűjtők TERÜLETÉNEK RENDEZÉSÉBEN A talajvédelmi munkáiknál az OFV az FM-al és az OEF-el (valamint az Országos Talajvédelmi Tanáccsal) egyetértésben elkészítetti a vízgyűjtők talajvédelmi iránytervét. Az OVF, illetőleg íz FM az arra rendelt szakigazgatási szerveikké; támogatják a vízgyűjtők üzemeit a talajvédelem re történő felkészülésben (talajvédelmi, vagy talajvédelmi és vízrendezési társulat megalakítása; a szakmai tudás elsajátítása stb.); gondoskodnak arról, hogy a talajvédelmet az országos kutatási tánák közé sorolják, valamint a kutató munkához biztosítják a kellő szubvenciót. Gondoskodnak továbbá az üzemi tervezési igények kielégítéséről, a talajvédelmi műszaki kiviteli munkák végrehajtásához szükséges vállalati, kiviteli, továbbá művezetési kapacitásról; a szakismeretek állandó terjesztéséről és a kiviteli munkák állami hiteleinek biztosításáról; végül felső szinten ellenőrzik a talajvéde] #b szabályainak betartását és a talajvédelem létesítményeinek okszerű használatát, fenntartását. Az ÄFTH az érintett üzemek egybehangzó kívánságára, a megyei tanácsok közreműködésével felülvizsgálja a földrendezést és a talajvédelmi (hegyvidéki üzemszervezési) igényeknek megfelelően kiigazítja azt. Résztvesz az üzemek táblásító munkájában. Az FM szakigazgatási szerveivel irányítja a hegy- és dombvidéki (talajvédő) növénytermesztési és az ezzel összefüggő állattenyésztést; az üzemi gépesítést (a hegy- és dombvidékek üzemeinek sajátos gépesítése); az üzemek közötti kooperáció kialakítását. Az OEF a kopárok és a talajvédelem érdekében kijelölt egyéb területek fásításáról gondoskodik. A megyei és járási tanácsok mezőgazdasági osztályai (az állami gazdaságok megyei igazgatóságai), talajvédelmi felügyelők kirendelésével — közvetlenül irányítják és ellenőrzik az üzemek talajvédelmi felkészülését, a talajvédelmi feladatok végrehajtását és a társulatok talajvédelmi munkáját. A vízügyi igazgatóságok irányítják a társulatok talajvédelemmel kapcsolatos vízrendezési tevékenységét, illetőleg főleg azoknak a társulatoknak a munkáját, amelyek a talajvédelem mellett a víz- rendezési feladatok ellátását is vállalják. A gépállomások közreműködnek az üzemek talajvédelmi berendezésének végrehajtásában; gépparkjuk fejlesztésekor a talajvédelmi igényeknek megfelelően egészítik ki azt. A Magyar Tudományos Akadémia Agrokémiai és Talajtani Kutató Intézete és Mezőgazdasági Uzemtani Intézete, a mezőgazdasági tájintézetek, a Szőlészeti-Kertészeti, az Erdészeti, a Mezőgazdasági Gépkísérleti, az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet, az Állami Gazdaságok Üzem- szervezési Kutató Intézete, a Mezőgazdasági Üzem- szervezési Kutató Intézet, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, az Agrártudományi Egyetem, a Kertészeti Főiskola és a mezőgazdasági Akadémiák kutató tervüket úgy állapítják meg és úgy folytatják tudományos tevékenységüket, hogy a gondozásukra bízott tájak, illetőleg tudományos témák talajvédelmá vonatkozású kérdéseit hézagmentesen tisztázni lehessen. A szakpropaganda szervei gondoskodnak a tudományos és gyakorlati eredmények állandó elterjesztéséről. 200
