Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)

V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése

— A mértékadó vízhozamot a medrek a környező tereppel színlelve, rövidebb, alacsonyabb szakaszon töltések között 5—15 cm-es biztonság mellett kell levezetni.

Belterületeken városokban 1%-os

községekben 2%-os

Ipar és egyéb fontosabb

telepeiknél 1%-os

előfordulási valószínűséggel nagyvízhozamra történik a méretezés.

— A műtárgyak átépítése nem lett előirányozva, ha kártétel nélkül átvezethető rajtuk a következőkben megadott előfordulási valószínűségű nagyvízhozam:

Vasúti hidak fő- és mellékvonalakon 1%

fővonalakon nagyvárosok belsőségében 0,5% Közúti hidak: belsőségben és külsőségben 1% Dűlőúti hidak: ha a csatlakozó úttest a völgyet kiemelkedően elzárja 1—2%

Ha az úttest koronája a völgyfenékkel színei 3%

Zárt meder esetén (bújtató, áteresz stb.)

a közúti hidakra megadott érték Duzzasztók: belsőségben 1%

külsőségben 2%

A szerkezet alsó éle és a mértékadó vízszint között I. kategóriájú vízfolyásokon min. 1,0 m; II. és

III. kategóriájú vízfolyásokon min. 0.5 m biztonság szükséges. I. kategóriájú vízfolyáson meglévő hidaknál 0,75 m biztonság esetén sem lett előirányozva az átépítési, ha a sebességnövekedés 10%- nál, a duzzasztás pedig 10 cm-nél kisebb volt

Ha a fenti feltételek nem voltak kielégítve, akkor az átépített műtárgy méreteit úgy irányozták elő, hogy a fenti feltételeknek megfeleljenek.

— Földmederre, gyepesített enyhe rézsűk esetén a nagyvizeknél kötött talajon 3,0 m/mp, kevésbé kötött talajon 2.0 m/mri középsebesséffet is megengedtek. Az így kiadódó esésnél azonban ellenőriz- ték, hogy az állandó kisvízhozam milyen, sebességgel folyik le a mederben. Az állandó vizeknél az MSz 15202 sz. szabvány 2. és 3. táblázatában foglalt értéket betartották.

Amennyiben a mértékadó víz középsebessége, vagy a fcisvíz lefolyása sebessége a fenti megengedett értékeket meghaladja középvízá, illetve kisvízi mederburkolást, vagy pedig mederfenékesés- csökkentést irányoztak elő.

A kisvízfolyások mederfenék-vonalozásában lehetőleg arra törekedtek, hogy az esés felülről lefelé haladólag lehetőleg csökkenjen.

— A költségek megállapításánál az 1961-es árszint alapján számoltak. A munkamennyiségeket vagy már meglévő tervek alapján, vagy ilyenek hiányában a II. és III. kategóriába sorolt kisvízfolyások esetében normatívák alapján, az I. kategóriába sorolt vízfolyásoknál elkészített tervek alapján állapították meg.

— Talajvízszint-szabályozással kapcsolatban elsősorban a rétek és legelők lecsapolását irányozták elő.

— A gazdaságosságot fajlagos beruházási költségekkel vizsgálták.

— Az elöntéses területek rendezését és a vízhasznosításokat a gazdaságosság szem előtt tartásával kell előirányozni.

— Az egységet alkotó terület vízrendezését és vízhasznosítását összefüggő elképzelések alapján kell megtervezni. (Nagyból a kicsibe.)

— A tervezésnél a fő célkitűzéseket, valamint egyéb népgazdasági, vízgazdasági ágazatokkal való összefüggéseket szem előtt kell tartani, az azokkal való összhangot biztosítani kell.

— Biztosítani kell, hogy a téli, koratavaszi káros vizeket 26—28 nap helyett 13—14 nap alatt lehessen elvezetni.

— Biztosítani kell, hogy a nyári záporokból keletkező káros vizeket a csatornahálózat, a művelési ág víztűrésének megfelelően 1—2 nap alatt képes legyen elvezetni.

— A csatornahálózat tervezésénél 10 éves, a műtárgyaknál a 25 éves gyakoriságú csapadékot kell a méretezés alapjául venni.

— Az I. kategóriájú csatornák munka- és költségadatait vázlatterv, a II. és III. kát. csatornák költségeit normatívák alapján kell meghatározni.

— A káros vizek elleni védekezést szervezetileg és technikailag magas színvonalon kell megtervezni.

A vízrendszerek távlati fejlesztését lehetőleg olymódon kell előirányozni, hogy az előálló kultúraváltozások a védekezés során figyelembe vehetők legyenek.

Biztosítani kell, hogy a hírközlési, közlekedés, szállítás gyors;, a szervezeti felépítés pedig olyan legyen, hogy a nagyvizek a legkisebb kártétel nélkül legyenek elvezethetők.

A károsan magas talajvízszintet mesterséges beavatkozással le kell szállítani, azonban ügyelni kell arra, hogy a szükségesnél mélyebbre ne süllyedhessen. Arra kell törekedni, hogy a talajvízszint állandóan a legkedvezőbb szinten maradjon.

— Meg kell különböztetni mezőgazdasági és egyéb célú tala j vízszintszabályozásokat.

A talajvízszint-szabályozásoknál meg kell különböztetni a nyílt árokhálózattal tervezett lecsapolást és az alagcsövezést.

2.122 A vízgyűjtőterületek tervezésénél követett fejlesztési alapelvek

A vízgyűjtőterületek rendezésének tervezésénél természetes alapegységek a vízgyűjtő területek. A vízmosások megkötését elsősorban erdészeti módszerekkel irányozták elő, mivél gáttal való megkötés általában gazdaságtalan. Gátakkal való vízmosáskötést leginkább belsőségek vagy közforgalmi létesítmények védelme érdekében célszerű előirányozni. A vízmosások továbbfejlődésének megakadályozására, a vízmosásokba jutó viz csökkentésére sáncolást, egymást fedő sorokban terelő rőzsefoná- sokat vagy erdősávokat terveztek a vízmosás feje körül. Amennyiben a továbbrágódás értékes, ill. népgazdasági szempontból fontos területeket ért el, fejgát, surrantó vagy víznyelőakna épül. A már

197