Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
Jeződnek be az építési munkák, de a fenntartási munkát azután sem lehet elhanyagolni. Eredmény természetesen csak az összes vízrendezési, lecsapolási munkák elvégzése után is csak akkor várható, ha a lecsapolás után a hiányzó talajerőt pótolják. A lecsapolás után, ha az agronómiái feladatokat is elvégeztük, a terméseredményekben ugrásszerű növekedés lesz tapasztalható. Ez minőségi és meny- nyiségi vonalon egyaránt tapasztalható. A rendezett területeken általában a munkák befejezése utáni harmadik évben 30 q I. o. rétiszéna terem. 2. A KISVÍZFOLYÁSOK ÉS VÍZGYŰJTŐ TERÜLETEIK RENDEZÉSÉNEK FEJLESZTÉSE 2.1 A tervezés alapjai 2.11 A TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK, ADATGYŰJTÉSEK, FELTÁRÁSOK ÉS TERVEZÉSI MUNKÁK ISMERTETÉSE Az 1. sz. TVK területén vízfolyások és vízgyűjtők rendezésével kapcsolatos kutatások csak ritkán folytak. Elsősorban a következő segédleteket használtuk fel a tervezés során: a vízhozam számításoknál a Csermák-féle képletet és grafikont, Babos Z. : Kisvízfolyások árvízi hozamának megállapítása c. tanulmányt, VITUKI: Magyarország vízkészlete c. I. Mennyiségi számbavétel c. kiadványt. Konkrét területek tervezésénél használtuk fel Babos Z.: Ä1- talér és Galla patak hidrológiai tanulmányát és a VITUKI: Cuhai Bakony-ér és Unyi patak hidrológiája c. munkáit. A rétek lecsapolása termésnövelő hatását a Keszthelyi Mezőgazd. Akadémia vizsgálta. A kísérletből azt az eredményt vonták le, hogy a vizes rétterületek 50%-án vakonddrénezést és mélylazítást, míg a másik 50%-án mélylazítást kell végezni abból a célból, hogy a rossz vízgazdálkodású talajok megjavuljanak. Talajvédehná munkák tervezése során elsősorban azokat a kutatási eredményeket kellett felhasználni, amelyeket az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet Meliorációs osztályán 1959—61- ben értek el a talajvédelem módszertani vizsgálata, valamint az üzemi kiviteli tervezés és a talajvédelmi gyakorlati módszerek kidolgozása terén. A tervezés lejtőkategóriák alapján történt. A természetes lejtőkategóriák lehatárolását az erózió-intenzitás, valamint a lejtők művelhetősége szerint végezték. A talajok erodálódási tulajdonságait laboratóriumi vizsgálatok, összehasonlítás és egyéb mérések, valamint megfigyelések alapján határozták meg. A talajok és a növényzet együttes eróziós ellenállását a tervezés, valamint a végrehajtás módszertani céljaira, helyszíni mérések, vizsgálatok és adat- feldolgozás alapján állapították meg. Az eróziótól mentes terepszakaszt megállapították az agronómiái védekezés gyakorlata, valamint a műszaki védekezés mértékének megállapítása céljából. A vetésszerkezet, a növényi kultúrák csoportos meghatározásával (azok talajvédelmi értéke szerint) állapíttattak meg. A tervezésnél felhasznált további segédletek a következők voltak: Kreybig Lajos l:25 000-es méretarányú átnézetes talajismereti térképlapjai; Stefanovits Pál és Szűcs László genetikus talajtérképe; Matyasovszky Jenő, Stefanovits Pál és Duck Tivadar eróziós talajtérképe; Babos Zoltán összeállítása a mértékadó csapadékokról. A művelési ágmegoszlást (megyei és járási bontásban) az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal; a növénytermesztés adatait (az állami gazdaságok esetében megyei, míg a tanácsi szektor esetében a megyei és járási bontásban) a Központi Statisztikai Hivatal adta meg. Kisvízfolyások és vízgyűjtőterületeik tekintetében lényeges lett volna, hogy a terv megállapításait hazai eredményekkel lehessen igazolni. Tekintettel arra, hogy a tudományos kutatás a talajvédelem kérdéseivel eddig alig foglalkozott, elsősorban külföldi kutatási eredményekre, másodsorban pedig hazai megfigyelésekre és számításokra kellett támaszkodni. Lényeges megállapításhoz vezetett, hogy a hazai megfigyelések, számítási eredmények és tapasztalatok túlnyomóan megegyeztek a külföldi kísérletek eredményeivel. A hazai tudományos vizsgálatok főleg az alkalmazott kutatások területén hiányosak. Ezért ezeket kellene a legsürgősebben országos méretekben, országos tematika alapján megindítani. 2.12 A TERVEZÉSNÉL KÖVETETT FEJLESZTÉSI ALAPELVEK 2.121 A kisvízfolyások tervezésénél követett fejlesztési alapelvek — A tervezés során ki lett domborítva az a fontos szempont, hogy a kisvízfolyás és a vízgyűjtőterület szervesen összefüggő egész. A kettő pontonkénti elhatárolása — a rendezés munkamódszerei alapján — csupán az áttekintén megkönnyítése érdekében történt. A két munkamódszert a vízfolyások vonalas és a vízgyűjtő területi jellege jellemzi. — Elsősorban a már megkezdett munkálatokat kell befejezni. — A még szabályozatlan, illetve nem egységesen, vagy nem megfelelő mérettel karbahelyezett kisvízfolyások közül először is a népgazdaság szempontjából jelentősebb, a vízrendszer gerincét alkotó befogadókat és főbb mellékvízfolyásokat kell teljesen rendezni. — A mederszelvények kiépítésére mezőgazdasági árterület esetén, általában mértékadó a 10%-os valószínűséggel előforduló vízhozam. 196
