Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
térszínű dombvidék. Pusztaván és a tatai öreg-tó közti szakaszt Atal-érnek, a Tata alatti szakaszt Kühtreiber pataknak nevezik. A vízfolyás középső és alsó szakaszán széles, mezőgazdaságilag művelt területek vannak, a felső szakasz keskeny rétterület. Ez vonatkozik a mellékágakra is, bár azok el- keskenyülő völgyed berágódásra, sőt vízmosásképződésre hajlamosak. A területre jellemző gyakori nagyintenzitású csapadék következtében 10—15 évi gyakorisággal levonuló nagyvizek a mezőgazdasági terményeket tönkretették, közlekedési és ipari létesítményeket rongáltak meg és lakóházakat döntöttek romba. A Tata alatti völgy az 1700-as évekig összefüggő mocsár volt. Ezt a területet 1747 évben Mikovényi Sámuel tervei szerint rendezték olymódon, hogy a Tata—Öregtóból továbbfolyó víz a völgy nyugati oldalán magasvezetésű mederben nyert elvezetést, a völgyfenéken pedig a Mikoványi árok létesült az elmocsarasodott terület lecsapódására. A Tatától délre eső mederszakasz rendezése az 1930-as években kezdődött. Az 1938—51. évek közt kiépült tatabánya—pusztavámi szakasz. Az első mederrendezést követő időszakban a 2—3 évenkénti nagyvizeket ez a meder nem tudta levezetni. Az iparvidékkel kapcsolatban többször végeztek kisebb helyi rendezéseket és csatlakoztattak különböző vízhasználattal járó létesítményeket. Az Atal-ér a tatabányai bányavidékről olyan nagy mennyiségű széniszapot kapott, hogy a meder teljesen feltöltődött, sőt a tatai Öreg-tó feliszapoló- dása is jelen körülmények között elkerülhetetlen. Az időközben nagymértékben elfajult és feüisza- polódott Kühltreiber patak medrét az Északdunántúli VÍZIG 1958—59. években rendezte, a partélek közt 26,0 m3/sec, a mederfenéktől 2,5 m-rel magasabban és vele párhuzamosan kiképzett depóniák között 45 m3/sec vízemésztéssel. A tatai Öregtó feletti mederszakaszt 1959—60. években bővítette az Északdunántúli VÍZIG, a külsőségekben 36 m3/sec, Tatabánya város belsőségében 54 m3/sec vízemésztőképességre. A kitermelt anyag dózerrel nyert elteregetést. A laza talaj szerkezet miatt Tatabánya belsőségében a medret burkolták a középvízi mederig, a rézsű felső szakaszát pedig gyepesítették. Ez a mederrendezés már figyelembe vette a vízfolyás iránt támasztott ipari és városfejlesztési követelményeket is. A Tataibánya alatti szakaszon a meder rohamosan iszapolódik a szénbányászati és egyéb nagyarányú mechanikai szennyeződés következtében. A medret keresztező dülőutak hidjai kivétel nélkül átépítésre szorulnak. A Szárazhegyi patak, Eger patak, Szépvíz-ér, Sárosberki patak, Erzsébet-ér, Bokodi patak, Mihályi, Haraszti patak, Környei patak, Kispatári patak, Síkvölgyi patak, Szentgyörgy-ér az év legnagyobb részében vizetadó III. kát. vízfolyások. Fenntartásukról a parti érdekeltség gondoskodik. Rendezési tervük nincs. Dadi patak Rendezése 1943. évben történt. A meder 4,4—1,8 m3/sec vízvezetésre épült ki. A fenntartás hiányában a meder feiiszapolódott, fával benőtt, a völgye elmocsarasodott. Rendezése azonban a befogadó Által-ér rendezés függvénye. Oroszlány—Kecskédi vízfolyás Első rendezése 1931. évben a községi tagosítással kapcsolatban történt meg 3,25 m3/sec vízemésztésre. Oroszlány város fejlesztésével kapcsolatban 1954—55. években került sor az egyébként is teljes szakaszon elfajult meder rendezésére. A 0—3655 m szrig 15,0 m3/sec, 3655—5285 m sz- ig 11,1 m3/sec, 5285—7585 m sz-ig a város belsőségében 17,0 m3/sec vízemésztő képességű meder épült. A belsőség! mederszakasz kisvízi medre betonba ágyazott terméskőburkolatú. A rendezés kapcsán az akkor még üzemelő Friedrich malom küszöbét nem süllyesztették. Ennek következtében a város felszíni vizeit elvezető zárt vezetékek és: az alagcsövezések főgyűjtőinek bekötése csak a kérdéses malomküszöb és a meder fenékszint lesüllyesztése után lesz lehetséges. Galla patak első rendezése 1910 évben történt, 4,4—3,4 m3/sec vízszállításra. 1938. évben az időközben feiiszapolódott medret az engedélyezési méretekre jókarbahelyezték. A tatabányai külszíni fejtéssel az I. sz. erőmű pemyeterével és az új 80. sz. út építésével kapcsolatban sorozatos mederáthelyezéseket végeztek. A nagyarányú ipari, mechanikai szennyezés következtében a meder nagymértékben feliszapoló- dott. A városfejlesztéssel kapcsolatban halaszthatatlanná vált a teljes mederszakasz rendezése. Árendás pataknak Agostyán község és a torkolat közti szakasza nagyesésű, részben vízmosásos, amelyen helyenként fából és rőzséből a bemaródást gátló műveket építettek. A mederrendezés kapcsán 6,5 m3/sec-ra épült ki. 1942-ben a medret jókarbahelyezték. Azóta a meder elfajult, helyenként függőmedrűvé vált és fával, bokorral nőtt be. A meder menti rétterületek nagymértékben elvizenyősödtek. A vasúti és a közúti híd kivételével az összes híd vízügyi szempontból elégtelen méretű. DUNA, AZ ÁLTAL-ÉR ÉS AZ UNYI PATAK TORKOLATA KÖZÖTT Bikái patakot 1943. évben rendezték, az idevonatkozó tervek azonban a háborús események kapcsán megsemmisültek. 1948. évben az I. sz. budapest—bécsi főközlekedési út átépítésével kapcsolatban rendezték a belsőség! mederszakaszt. A szóbanforgó szakaszon terméskővel burkolt medret építettek, 8—22%o eséssel, 9,5 m3/s vízemésztésre. Ez a meder jó állapotban van csupán kisebb fenntartásra szorul. A meder középső szakasza nagyesésű, hegyipatak jellegű, a tardosbányai fennsíkon és a község belsőségében teljesen feiiszapolódott, a rendezés különösen a község belsősége érdekében halaszthatatlan. A Haraszti, Piszkei patakok és Sándor patak a Gerecse hegység északi lejtőjéről lefolyó hegyi 190
