Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
nak van. Mint legfelső irányító szerv felülbírálja az Igazgatóság által készített terveket, a gazdaságos építkezés figyelembevételével hitelkeretet biztosít és a területi szakelőadók útján ellenőrzi annak helyes felhasználását. A tanácsoknak és a termelőszövetkezeteknek csak mint parti birtokosoknak jut szerep, mert még mindig vannak a hullámtérben olyan kavicszátonyok, melyek a kezelésükben vannak. Természetesen ezeket a kavicsbányákat a folyamszabályozási érdekek figyelembevételével használják. A Fertő tó szabályozásában a Fertő tó Kutató Tudományos Bizottság elvi részvétele mellett az OFV-nek, ill. a munkákat végrehajtó É. D. VIZIG- nek van szerepe. 2.2 Az árvízmentesítés és árvízvédelem, valaminl a folyók és tavak szabályozásának keretterve 2.21 AZ ARVÍZMENTESlTÉS ÉS ÁRVÍZVÉDELEM KERETTERVE A területen meglévő ármentesítési műveinek fejlesztését a Dunán Rajkától kiindulva lefelé haladva, a Mosoni-Dunaág és a Rába közötti területre, valamint a Rába-jobbpart és Marcal menti területeken az alábbi öblözetbontásban tárgyaljuk: I. Szigetközi-öblözet II. Komárom—almásfüzitői-öblözet III. Rába balpart—Mosoni-Duna jobbparti öblözet VI. Rába jobbpart—Marcal öblözet V. Győr városi öblözet VI. Esztergom városi öblözet VII—XIII. Nyárigát-öblözetek I. Szigetköz öblözet Területe 30 108 ha. Az öblözet a Duna és a Mosoni-Dunaág között a Rajkai-zsiliptől Vénekig terjed. Hossza 60 km, átlagos szélessége 3—6 km. A Szigetköz ármentesítését biztosító védvonal megerősítése 1955 óta folyamatban van. A megerősítést a magyar—csehszlovák Közös Műszaki Bizottság által elfogadott 1954. évi számított árvízszinthez képest 80—100 cm magassági biztonsággal hajtották végre. A töltés magasításán kívül hosszabb szakaszokon a töltés szelvényét is erősítették, padkák építésével, fedőréteg-vastagítással és szorítógátak létesítésével csökkentették a talajtörés veszélyét. E munkálatok, melyeket 1955-ben indítottak be, az 1954. évi árvízi tapasztalatok alapján, 1960. év végéig befejezést nyertek, azonban e munkálatok a teljes biztonsághoz szükséges beavatkozás első lépcsőjét képezik csak. A Keretterv a védtöltés 120—150 cm-s magassági biztonságra való kiépítését irányozza elő a töltés Duna-jobbparti szakaszán 0,000—25,500 km szelvények között 1,20 m, a 25,500—37,400 km szelvények között egyenletesen 1,20 m-ről 1,50 m-re növekvő, a 37,400—61,800 sz. szelvények között pedig 1,50 m biztonsággal — az 1954- évi számított árvízszint helyett — a magyar—csehszlovák KMB 1957. november XVI. ülésszakán a főmederre vonatkozólag megállapított 1%-os árvízszin alapulvételével készítettük el. Meg kell azonban ezzel kapcsolatban jegyezni, hogy a főmederre vonatkozólag elfogadott árvízszintek a töltésre való kivetítése kérdésében a KMB még nem döntött és így lehetséges, hogy jelen tervezés érdekében elvégzett kivetítés a KMB határozata folyamán némi változást fog szenvedni. A töltés magasításával kapcsolatos szelvény-erősítést a töltés vízfelőli oldalán az árvízszintig 1:3, affelett 1:2 hajlású részűvel terveztük. A vízoldalon való erősítést egyrészt az indokolja, hogy a régi 1:3 rézsűre kerülő átlagosan 1,0 m vastag földborítás megfelelő tömörítés mellett minden bizonnyal víz- záróbb lesz, mint a régi töltés anyaga s a mentett oldali erősítés így kizárólag kiskohéziójú anyagból végezhető el. A töltésszelvény erősítésénél az árvízvédelmi biztonság szempontjából sokkal fontosabb és sürgősebb feladat a talajtörés veszélye elleni védekezés. E kérdést a VITUKI által végzett kutatások felhasználásával a Vízügyi Tervező Iroda dolgozta ki, 1960- ban elkészített tanulmánytervében, melynek adatait és eredményeit a Keretterv készítésénél elfogadtuk. A tanulmányterv alapján a szigetközi töltéserősítéseket a következők szerint irányoztuk elő: A töltésemeléssel járó keresztszelvény-növelést a mentett oldalon beépítendő homokos kaviccsal kell végrehajtani, beleértve a korona magasítását is, számítva arra az esetre, hogy az árvízszint az 1% valószínűségi szint fölé fog emelkedni. A magasítás vízfelőli rézsűjét teljes magasságig 1,0 m vastag anyag-kavics burkolatot irányoztunk elő. E 4%-os lejtéssel bogárhátúra kiképzett burkolat csapadékos és száraz időben egyaránt biztosítja a védekezés idején döntő fontosságú, zavartalan közlekedést. A rézsűhajlásokat az előbbiekben már ismertetett módon alakítjuk ki. A fentiek szerint töltéserősítéshez a dunai töltésbe 1 146 000 m3-t kell beépíteni, melyből 97 000 m3 kohéziós anyag, a többi kiskohéziójú homokos kavics. Különös gondot fordítottunk a tervezésnél a szigetközi árvízvédelmi vonalakat leginkább veszélyeztető folyamat, a hidraulikus talajtörés — mely buzgár, vagy a fedőréteg felszakadás formájában lép fel — veszélytelenítésére. Szorítógátak, keresztgátak és megcsapoló árkok földmunkájára 341 000 m3-t irányoz elő a terv. A hidraulikus talajtörés veszélyét csökkenteni lehet a töltések előtt húzódó anyagárkokban idők során leülepedett, de minden árhullám alkalmával a fakadóvizek által fellazított iszapréteg leterhelésével jó vízzáró réteg képezhető ki, amely megakadályozza a töltéshez közel fekvő anyagárkokból a víz beszivárgását a töltések alá s ezzel jelentős mértékben lehet csökkenteni a buzgár-veszélyt. Ennek érdekében 823 000 m 3 homokos kavicsból történő anyagárok-feltöltést irányoztunk elő. Az 1955—1960 évek között a Szigetközben a Duna-jobbparti töltés mögött kiépített szorítógátas rendszerben végzett megfigyelések alapján szükség lesz a medencék nagy részénél kis kohéziójú anyaggal való feltöltésre. 139
