Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
látták el. Az 1954. évi árvízkatasztrófa után megépült a Dunaszeg—Dunaszentpál közötti töltésszakasz és így a töltésezés hossza 34 km lett. A felső-dunai középvízszabályozási munkálatok keretében a Mosoni-Dunaágat akként szabályozták, hogy a Győr-torkolat közötti szakasz hajózhatóságának biztosítására az őszi kisvízállások idején 64 m'Vsec vízmennyiséget tudjanak bevezetni a Du- naágba, — nagy vizeknél pedig csak annyi víz juthasson be, amennyi a természetes partok között elfér. A kettős feladat érdekében a felső, kiágazási szakaszt 4 km hosszúságban párhuzamművek közé szorították. A kanyarulatokat 3 helyen átvágták. Az átvágások 28 m fenékszélességgel és 1:1,5-ös rézsűhajlással épültek. A partokat kőburkolattal borították, a mederfeneket a kimélyülés ellen kőterítéssel látták el. A vízmennyiség szabályozására 1908-ban Rajkánál zsilipet építettek, melynek két 10 m széles, betétgerendákkal fokozatosan zárható nyílása van. A műtárgy úgy épült meg, hogy a későbbiek folyamán egy hajózsilip felső fője lehessen. Az 1954. évi árvízkatasztrófa után tervbe vették a jelenlegi zsilip alatt 1300 m-re egy újabb zsilip építését. A Mosoni-Dunaág Győr-torkolat közötti szakaszát az 1927—1930 években szabályozták. Ennek keretében vezetőműveket és sarkantyúkat építettek. Ezen a szakaszon 1959-től kezdve a hajózás megjavítására évenkint mederkotrást hajtottak végre. ad. 3. A Rába A Rába Ausztriában ered, Szentgotthárdnál lép hazánk területére és Győrnél torkollik a Mosoni- Dunaágba. Magyar szakaszának hossza 182 fkm. Felső, mintegy 98 km-es szakasza a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, a Sárvár—Győr közötti 84 km-es szakasz pedig az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság kezelésében van. Medre Szentgotthárdtól Csákánydoroszlóig erősen beágyazott, attól lefelé hordalékkúpon folyik. A kúp szélein a folyóval párhuzamos irányú vízfolyások alakultak ki, ezek a Lán, illetve a Vörös patak, a Herpenyő és a Gyöngyös patakok, valamint a Marcal. Rába heves vízjárású folyó. Árhullámai a hegyvidéken lehulló eső hatására pár napig tartanak. Vízjárására befolyással vannak a duzzasztóművek és az árapasztó csatornák. Esése Szentgotthárd—Várkesző között 70—50 cm/km Várkesző—Győr között 20—10 cm/km. Szabályozását 1877—1878-ban kezdte meg a volt Rábaszabályozó Társulat a mederben lévő 18 db malomgátból 17 db elbontásával; ennek következtében a folyó esése növekedett. Az 1886—1893. években a szabályozás a Sárvár—Győr közötti szakaszra terjedt ki. Ennek során 80 helyen végeztek mederátvágást, melynek következtében ez a szakasz 48 km-rel lett rövidebb. A legnagyobb átvágás a Patona—Győr közötti ún. „Rába-csatorna” volt, mellyel a 26 km-es távolság 11 km-re rövidült le. A megnövekedett esés mellett a meder az árvízi vízhozam 60%-át képes volt levezetni. A közepes és kisvizek azonban a hosszú egyenes szakaszon kanyarogni kezdtek és mederelfajulásokat okoztak. Az 1930—1932-es években a 65,5 fkm-nél megépült a Nicki nyergesgát, közvetlenül egy régi betongát alatt, 2 balparti s egy jobbparti, egyenként 24 m nyílású lefektethető mezővel. Közöttük egy 10 m nyílású táblás hordaléklebocsátó fenékzsilip van. A Rába középvízi szabályozása nem terjedt ki az országhatár—Sárvár közötti szakaszra. Ezen a szakaszon a 300—400 m széles sávban vándorló kanyarulatoknak csak olyan rövidebb szakaszain végeztek mederfenntartási munkát, ahol azt a községi belsőségek vagy a hidak védelme megkívánta. Községi belsőségeket védő partbiztosítások 6 helyen épültek összesen, mintegy 1300 fm hosszban. A hidak védelme érdekében pedig több helyen összesen 2400 fm partvédezet építésére került sor. A folyószakasz más helyein a védőművek összes hossza 1650 fm. A Sárvár—Győr közötti szabályozott szakasz egységes medrének kialakítására 1950. óta intenzívebb munkálatok folynak, Árpásig. Árpás—Győr között érdemleges szabályozási mű megépítésére nem került sor. A Ságvár—Ragyogóhíd közötti balparti szakasz folyamszabályozási műveinek építése és fenntartása 50%-ban osztrák érdekeltség is. 1958-ban egy újabb általános szabályozási terv kidolgozását kezdték meg. A 200 nap tartósságé vízszintet állapították meg szabályozási vízszintnek. Meghatározták a szabályozási szélességet, amely a Sárvár—Nicki gát között 30—40 m, a gát alatti szakaszon pedig 35—50 m között váltakozik, a torkolati szakasz szélessége 60 m körül mozog. A fent ismerteit elvek alapján elkészült már a Sárvár—Nicki gát közötti szakasz általános vonalo- zási terve, melynek figylelembevételével kerül sor a szabályozási munkálatok szükségszerű kivitelezésére. A gát alatti szakasz tervkészítése folyamatban van. ad. 4. Fertő tó Közép-Európa harmadik legnagyobb tava. 115,80 m A. f.-i vízszintmagasságnál a vízfelület 340 km2, víztömege 410 millió m3. Magyarországi partszakasza 30,4 km, az ausztriai 70,2 km. Vízgyűjtő területe 1302 km2. A tó sekély vizű, átlagos vízmélysége 80—120 cm. Az uralkodó északnyugati széljárás a tó déli részébe tereli a víztömeget, ahol a 20—30 cm-es vízszintemelkedés gyakori jelenség. Legfontosabb vízadója a burgenlandi Wulka patak, magyar területen pedig a Rákos és Balfi patak. A tó szélsőséges vízjárására jellemző, hogy 1786 és 1883-ban felülete kétszeresére növekedett meg, míg 1868-ban teljesen kiszáradt. A tó felesleges vizének levezetésére a Hanság-csatorna szolgál. A vízszin állandósítása céljából a közelmúltban megépítették a Fertőszéli (mexikói) zsilipet. A zsilipkezelési szabályzat kidolgozása folyamatban van, annak ér133