Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
III. FEJEZET Árvízmersfesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása 1. BEVEZETÉS A feldolgozás során három időszakot különböztetünk meg. Az első időszak határa 1960. december 31-e, mely a szövegben megegyezik a jelennel és egyben elhatárolja a múltat. A második időszak 1960-tól 1980-ig terjed és ez szorosan kapcsolódik a népgazdaság 20 éves távlati fejlesztési tervéhez. A harmadik az 1980 év után következő és le nem határolt időszak. Ebben a részben kerülnek feldolgozásra a 20 éves tervidőszak utáni fejlesztési lehetőségek. 1.1 A témakör ismertetése Az árvízmentesítés célja a TVK területén 226 032 ha mezőgazdaságilag művelt, sűrűn lakott, a folyók és vízfolyások árvízszintje alatt fekvő területet megvédeni az időszakonként ismétlődő árvizek pusztításaitól. A fogalomkörbe tartozik tehát az állami kezelésbe vett védelmi vonalak, a városi védelmi vonalak, egyes vízfolyások hullámterein és bevédetlen árterein épült tanácsi, vagy társulati gondozásban lévő töltések, körgátak, nyári gátak szükséges biztonságra történő megerősítése és a mai ismereteink szerint még szükséges új védművek létesítése. Árvízvédelem alatt azt a szervezetet és annak tevékenységét értjük, amely az árvizek kirekesztésére létesített védművek állékonyságának folyamatos fenntartása és fejlesztése mellett árvízkor ellátja a tényleges védekezési feladatokat. A folyószabályozás célja biztosítani a folyókon, illetőleg a folyószakaszokon az árvizek, általában a vízhozamok károkozások nélküli lefolyását, biztosítani a hordalék és a jég akadálytalan levonulását a medernek olyan állapotba való hozásával, illetőleg tartásával, hogy káros partszakadások, elzáto- nyodások és elfajulások ne következzenek be. Hajózható folyószakaszokon ezenfelül a mértékadónak elfogadott hajózási és szabályozási kisvízszintre vonatkoztatva ki kell alakítani a hajóút megfelelő vonalozását, mélységi és szélességi méreteit. A folyószabályozás művelete korszerűen az alábbi csoportosításban osztályozható: a) nagyvízi szabályozás, b) mederszabályozás (közép- és kisvízi szabályozás). A nagyvízi szabályozás az árvizek szétterülésének és kártételeinek olymódon való megakadályozása, — ha a tározás és egyéb módszerek nem elegendők, — hogy az árvízi medret megfelelő vona- lozású töltések közé szorítják annak figyelembevételével, hogy az így ármentesített terület minél nagyobb és értékesebb legyen. A mederszabályozást úgy kell végrehajtani, hogy a víz, a hordalék és a jég akadálytalan levonulása biztosítva legyen; olyan vízfolyásokon pedig, ahol a hajózás igénye is felmerül, a szabályozási munkákkal még kisvizek idején is biztosítani kell a megfelelő vonalozású, mélységű és szélességű hajó- utat. Olyan vízfolyásoknál, illetőleg azok egyes szakaszain, ahol csupán középvízi szabályozásból állt a mederszabályozás, — ilyen irányú igények esetén — kizárólag a hajózás érdekében kiegészítésül kisvízi szabályozást kell végrehajtani. A kisvízi szabályozás — a hajózás elfogadott igényeinek megfelelően — megállapított mértékadó kisvízszint, hajóút méretek és görbületi viszonyok alapulvételével történik. A mértékadó dunai kisvízszint az ún. „Dunabizottsági hajózási és szabályozási kisvízszint”. A dunai hajóút méreteit a Dunabizottság hajózási méreteit a Dunabizottság javaslata alapján a Bizottság, tagjai elfogadták. A tavak szabályozásának célkitűzései egyediek és alkalmazkodnak a különleges helyi viszonyokhoz. A feladat általában a megállapított szabályozási vonalak kialakítása, rögzítése és a mesterséges beavatkozási lehetőségek figyelembevételével a tó vízszintjének a célok szerinti szabályozása. Itt kerül tárgyalásra a Fertő tó szabályozása. A következőkben a fejezethez tartozó fontosabb fogalmakat ismertetjük. A folyó medre az a terepszint alatti mélyedés, amelyben a folyó középvize levonul. A folyó vize a mederben — görgetve és lebegtetve — hordalékot is szállít (kavics, homok, iszap), továbbá különböző megjelenési formában jeget. Időnként az olvadás és a csapadék hatására a folyóvízhozam úgy megnő, hogy a meder azt nem képes levezetni, ekkor kiönt és elborítja az árvíz szintjénél mélyebb területeket. Töltésezetlen f oly óknál azokat a területeket, ame- lye a folyók legmagasabb árvízi szintje alatt fekszenek, ártérnek, vagy megkülönböztetve, nyílt ártérnek nevezzük. Az ártér kifejezés alatt töltésezett fo- lyóknál csak az árvíztől védett, mentesített terhieket értjük. A meder partéle és a töltés vízfelőli lábvonala közötti területsáv a hullámtér. 127
