Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
általában csak mezőgazdaságilag hasznosíthatók.) A táblázatban a vízminőséget a Papp Szilárd-féle beosztás számaival jelezzük. A kutak hőenergiáját szénegyenértékben fejeztük ki. Végül a 26. ábrán a terület legfontosabb gyógyvíz- és hévízkútjait, ritkábban hévízhasznosításra átadott szénhidrogénkutató fúrásait és — tájékoztatás céljából — egyéb mélyfúrások szelvényét is közöljük. 2.452 Az ásvány-, hév- és gyógyvíz észlelések Területünkön 12 ásvány-, hév- és gyógyvíz előfordulást tartanak nyilván. Észlelésük megoszlik az üzemeltetők, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet és az Országos Balneológiái Kutató Intézet között. Rendszeres, folyamatos észlelés és időszakos vegyvizsgálat lenne kívánatos. 2.453 Az ásvány-, hév- és gyógyvíztartó kőzetek A Rába vonaltól Ny-ra a paleozoos, ettől K-re a mezozoos alaphegység helyezkedik el. A paleozoikum a nyugati országhatáron, a mezozoikum a Középhegységben (nagy területen) van a felszínen. Az alaphegység helyzetét a földtani leírásban (2.11) közölt szelvények (4. ábra) és a 27. ábra fúrásszelvényei mutatják. A paleozoikum kőzetanyaga miatt vízfeltárásra nálunk nem kedvező. Szerencsére kivétel a büki hévízkút, mert itt devon dolomitot ért a fúrás. A nem karbonátos paleozoos alaphegység töréses sávjai kedvezőbbek. Hévízfeltárásra a mélyen levő alaphegységi karbonátos kőzetek (elsősorban a felső triász), a felső pannon alja és magasabb homokszintjei a leginkább kedvezőek. A 4. és 26. ábra erről szemléletes tájékoztatást nyújt. A mihályi és répcelaki olajkutató fúrások az alaphegységre települt pannon ill. miocén rétegsorból széndioxidgázt adnak. A tatai és esztergomi langyos források vize triászkori karsztkőzetekből származik. Az igmándi és borai keserűvíz felső pannon agyagból fakad. 2.454 Az ásvány-, hév- és gyógyvíztartók nyomása A mélységi víztartók nyomása a fedő vastagságától és a hegységszerkezettől függ. A szerkezeti vonalakon igen nagy nyomás jelentkezhet. így a mihályi szénsavgáz kb. 72 atm. nyomással tör fel. A triász karsztvízből származó langyos források nyugalmi szintje állandóan csökken a közeli bányászat víztermelése miatt. (A tatai Néppark langyos forrásai már nem adnak túlfolyó vizet.) A felszínközeli kénes- és keserűvíz szintje a talaj víz járás szerint változik. 2.455 Ásvány-, hév és gyógyvízkészlet Elegendő adat nincs, így a vízkészlet nem határozható meg. A hévízfeltárásra alkalmasnak tartott terület kitermelhető hévízmennyisége 5—10 m3/nap ■ km-re becsülhető. 2.456 Az ásvány-, hév- és gyógyvizek vegyi összetétele, hőmérséklete és gázossága Kétféle típusú hideg ásvány- és gyógyvizünk van. A balfi gyógyvíz kalcium-magnézium hidro- karbonátos-kénes víz. A vízben oldott kénhidrogén és metán eredete még tisztázatlan. Nátriumszulfátos keserűvíz az igmándi. A terület feltárt meleg- és hévize alkáli-hidro- génkarbonátos (alkálikus) és kalcium-magnézium- hidrokarbonátos (földes-meszes). Valószínűleg ilyen lesz a később feltárt víz is. Gázossági adatok nincsenek. A feltárható hévíz hőfoka 35—45 C° közötti lesz. 2.457 Az ásvány-, hév- és gyógyvízfeltárás lehetőségei A feltárásra kedvező pannon összlet területét a mellékelt 13. sz. térkép mutatja. A várható jellemző adatokról a 2.455 és 2.456 pontok szólnak. 3. BEFEJEZÉS 3.1 A terv értékelése A fejezet sokrétűségére tekintettel a témakör rövid összefoglalása meg sem kísérelhető. E helyett kiemeljük a fejezetnek a gyakorlati vízgazdálkodás számára legfontosabb részeit, éspedig a 2.314 és 2.414 pontokat (A felszíni és felszínalatti vizek jelentősége a területi vízgazdálkodásban), valamint utalunk a XVII. Területi vízmérleg c. fejezetben foglaltakra, elsősorban a táblázatokra, amelyek ösz- szefoglaló módon tüntetik fel a terület különféle vízféleségeinek mennyiségi és minőségi viszonyait. 3.2 A továbbfejlesztés érdekében végrehajtandó teendők A vízgazdálkodás feladatai így foglalhatók össze: a vizek kártételeinek elhárítása, a vízkincs megőrzése és olyan értelmű kiaknázása, hogy belőle a társadalomra a lehetséges legnagyobb haszon származzék. E feladatok természetesen csak a hidrológiai — és általában a természeti — viszonyok ismeretének alaposságától függően valósíthatók meg. Már az 1952—1954. között készült, lényegében ma is iránytmutató első Országos Vízgazdálkodási Keretterv-vázlatban olvashatjuk, hogy a Keretterv tudományos megalapozottsága egyenlőtlen mértékű volt. Bár az azóta eltelt időben a hazai tudományos kutatás számos igen jelentős eredményt ért el, ez a fejlődés sem volt egyenletes s főként nem tudta kiegyenlíteni az elméleti alapok akkoriban tapasztalt különböző megbízhatóságát. (A rétegvízkészletre vonatkozó ismereteink pl. változatlanul a legbizonytalanabbak közé tartoznak.) így a Keretterv- vázlat erre vonatkozó megállapításával — egyéb főbb irányelveihez hasonlóan — lényegében ma is 123
